A csontritkulás formái
csontritkulás patogén módon két különböző altípusra oszlik, az elsődleges és a másodlagos csontritkulásra. Ezen részterületeken belül különböző típusokat különböztetnek meg egymástól. Ez magyarázza például az elsődleges különbségtételt csontritkulás.
típusú és elsődleges csontritkulás. típusú, amelyet az alábbiakban tárgyalunk. I. típusú elsődleges csontritkulás: Az úgynevezett posztmenopauzális osteoporosis általában az 50 és 70 év közötti nőket érinti.
Amint az epidemiológiában már leírták, a nők kb. 20 - 40% -ában oszteoporózis alakul ki a menopauza. A posztmenopauzális (= posztmenopauzális) O. kialakulásának fő oka tudományos szempontból a női nemi hormon „ösztrogén” hiányának tulajdonítható. Ez egy hiány, amelyet a közbeni hormonális változások váltanak ki a menopauza és megzavarja a egyensúly a csontképződés és a lebontás között, ami végső soron a csonttömeg csökkenését eredményezi.
Először a szivacsos csontszerkezet, az úgynevezett rákos csont sérül. Ez a károsodás felelős a csigolyatestek területén könnyen előforduló törésekért, borda, a nyak a combcsont vagy a alsókar csontok (ulna és sugár). A nemi hormon „ösztrogén” hiányának elkerülése érdekében célzott profilaxis például az úgynevezett hormonpótló termékek bevitele, a diéta kiegyensúlyozott és kalcium-gazdag étrend, magas szintű testmozgással kombinálva.
Mivel 70 éves kortól a nőket és a férfiakat ugyanúgy érinti az oszteoporózis ezen formája, a „szenilis” osteoporosis kifejezés szinonimája szinte magától értetődő. Az I. típussal ellentétben itt nemcsak a roncsos csont, a szivacsos csontszerkezet sérül meg, hanem a károsodás kiterjed a masszív csontanyagra, az úgynevezett „compacta” -ra is, aminek eredményeként az úgynevezett tubulusos csontok, mint például a comb or alsókar a csontok (= sugár és ulna) átlag feletti gyakorisággal szakadnak meg. Az ilyen típusú csontritkulás kialakulásának fő okát kezdetben a természetes öregedési folyamatnak tekintik.
A hiányával kombinálva kalcium és / vagy D-vitamin és / vagy a testmozgás hiánya, az osteoporosis kialakulása fokozható. Ennek alapján a következő állítások tehetők a profilaxisra: Csak keveset lehet tenni a csontok. Ennél erőteljesebben figyelni kell a kiegyensúlyozott táplálkozásra, adott körülmények között és az étel kiegészítésére kalcium és a D-vitamin. Mivel a testmozgást kifejezetten megelőző intézkedésként említik, előnyös a magas fokú testmozgás, például séták formájában.
Ez a csontritkulás-forma viszonylag ritkának nevezhető, mivel az összes csontritkulás-betegségnek csak mintegy 5% -át nevezik másodlagos osteoporosisnak. 100 osteoporosisos betegnél „csak” körülbelül 5 beteget érint a másodlagos O. Csakúgy, mint a „szenilis osteoporosisban”, a nőket és a férfiakat is ugyanúgy érinti a másodlagos osteoporosis.
Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az O. másodlagos formája mindig egy adott alapbetegség eredménye. Ezek például specifikus hormontermelő daganatok (pl plazmocytoma), a mellékvesekéreg hiperfunkciói, a pajzsmirigy, az mellékpajzsmirigy, gyomor-bélrendszeri megbetegedések, amelyek mögött az élelmiszer felszívódási zavarai állnak
laktóz intolerancia), vagy örökletes kötőszöveti betegségek (pl Marfan-szindróma), stb. Meg kell jegyezni, hogy a másodlagos O. az elsődleges csontritkuláshoz hasonlóan fut: A csontképződés és a csontreszorpció közötti egyensúlyhiány miatt anyagvesztés következik be, és ennek következményei többé-kevésbé könnyen előforduló csonttörések. A kezelőorvos egyenként tisztázhatja az okok különféle lehetőségeit, felállíthatja a diagnózisokat és megkezdheti a terápiákat.
