Az iridológia alternatív orvosi diagnosztikai eljárás. Az iridológusok ennek alapján diagnosztizálják a hajlamokat és betegségeket írisz elemzés, utalva a szem szöveti változásaira. Az eljárást sem empirikusan nem erősítik meg, sem pedig nem zárják ki.
Mi az iridológia?
Az iridológusok hajlamokat és betegségeket diagnosztizálnak egy írisz elemzés, utalva a szem szöveti változásaira. A szem a lélek ablaka. Erre a mottóra orientálódva az áltudósok megalkották az iridológiát. Az eljárás más néven szemdiagnosztika vagy írisz diagnosztika. Így számos betegséget el kell olvasni, különösen a szem íriszénél. Ennek megfelelően az iridológia azt feltételezi, hogy a szisztémás betegségek diagnosztizálhatók a szem szövetszerkezetének elemzésével. Minden szövet egy adott testzónához van rendelve. Ezt a típusú diagnózist már az ókori egyiptomiak is alkalmazták. Egy kiadvány a 15. századra nyúlik vissza, és napjainkban is az írisz-diagnosztika alapja. A 17. században az iridológiát Philippus Meynes is leírta. A 19. században Ignaz von Peczely orvos arra hivatkozott, hogy tanulmányozza a modern idők eljárásrendjét. Eddig a szemdiagnózis empirikusan nem volt bizonyítható. Az írisz-diagnosztika elméletileg igazoló kapcsolata szintén sötétben marad. Még az iridológia felhasználói sem tartják megfelelő egyedüli diagnosztikai eszköznek, de általában kombinálják az eljárást más diagnosztikai eszközökkel. Ennek ellenére a felhasználók feltételezik, hogy az eljárás különösen az alapvető genetikai hajlamokat és az organizmus előre meghatározott gyengeségeit tárhatja fel.
Funkció, hatás és célok
Az alternatív orvosok és természetgyógyászok mellett elsősorban a homeopátiák alkalmazzák az iridológiát. Az írisz-elemzés segítségével felkutatják a betegség releváns tüneteit és okait. Németországban Emanuel Felke-t tartják az egyik első gyakorlónak. Az írisz-diagnosztika szabványosított alapelvei még nem léteznek. Így az eljárás nem tekinthető az alternatív orvosi spektrum szabványának. Az írisz-diagnosztika a szervezet patofiziológiai folyamataira összpontosít. Ez megkülönbözteti az eljárást az alternatív és a hagyományos orvoslásban alkalmazottaktól, amelyek általában a szervi kóros állapotokra összpontosítanak. Az iridológia összefügg az alkotmány klasszikus elméletével, mivel az ókorban elterjedt volt. Így az eljárás alapja a humorális patológia. Az alapfeltevés az írisz változása az anyagi, gyulladásos és pszichológiai környezeti hatások összefüggésében. Feltételezik az olyan befolyásoló tényezők miatti változást is, mint az étel, az életmód, a betegségek vagy a terápiák. Ennek a változásnak meg kell felelnie a színes pigmentek és rostok tárolásának vagy helyi összenyomásának. Az írisz-diagnosztikus először felméri a szem alapszínét. Az íriszszövet fényességének különbségei, a strukturális különbségek vagy az egyes szálak eltérő mintázata diagnosztikai értékkel bír az iridológiában is. A szivárványhártya-szövet fellazulása, összenyomódása, feszültsége, vastagsága és iránya mellett például a bármiféle lerakódások és átfedések szerepet játszhatnak a diagnózisban. Ugyanez vonatkozik a pigmentfoltok, pigmentált területek, szín- vagy sclera-változások és a vér hajók belül kötőhártya. Az összeg mellett hajók, kitöltésük és kanyargósságuk az íriszdiagnosztikus számára információkat is szolgáltathat bizonyos testi folyamatokról. A körkörös topográfia mellett ágazati topográfiát is alkalmaznak. Mindkét topográfia állításait egyesítik a diagnózis felállításához. A szemészeti diagnosztika binokuláris mikroszkópot igényel, tíz-40-szeres nagyítással. Sok esetben a diagnosztikai eszközök kamerát hordoznak. Az íriszdiagnosztikusok nagyító segítségével meghatározzák az alapvető információkat.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az írisz-diagnosztikával kapcsolatban nincsenek ismert kockázatok, mellékhatások vagy veszélyek. Nagyon veszélyes lehet azonban, ha a beteg kizárólag a diagnosztikai eljárásra hagyatkozik, és nem vonja be tovább a hagyományos orvostudományt a diagnosztikai folyamatba. Azokban az esetekben, amikor a hagyományos orvoslás nem halad előre, vagy a tünetek ellenére sem talál kóros folyamatokat, nincs mit mondani az írisz-diagnosztikáról. Ugyanez vonatkozik elvben akkor is, ha nincsenek tünetek, és a beteg az iridológiát kizárólag a önérdek, például hajlam vagy hajlam meghatározása céljából. Bár az írisz-diagnosztikáról mindmáig nincsenek empirikus tények, az írisz-változások és a kóros testi folyamatok vagy az egészségtelen életmód közötti összefüggést semmiképpen sem zárják ki. Így az iridológiát egyelőre nem erősítették meg, és nem is cáfolták megbízható diagnosztikai eljárásként. Azonban azoknak, akik egy ilyen diagnosztikai eljárás mellett döntenek, kritikus szemet kell tartaniuk, és nem a szemdiagnózist kell kezelniük ugyanúgy, mint egy hagyományos orvos tényszerű diagnózisát. A diagnosztikus választása szintén meghatározó szerepet játszik. Mint szinte minden alternatív orvosi eljárásban, az írisz-diagnosztika területén is számos sarlatán él, akik óriási összegeket számítanak fel a diagnózisért, bár még az iridológiában sem jártasak. Ha például egy elismert homeopata végzett írisz-diagnosztikával, akkor feltételezhető, hogy ez egy viszonylag professzionális eljárás. Az írisz-diagnosztika szükség esetén ortodox orvosi vizsgálatok alapjául szolgálhat. Például egy iridológia által meghatározott bizonyos betegségre való hajlam lehet az oka annak, hogy ezt a betegséget ortodox orvosi vizsgálatok során ellenőrizni kell. Azok a betegek, akiknek tünetei a hagyományos orvoslás által nem osztályozhatók tovább, szükség esetén felhívhatják a hagyományos orvosok figyelmét az iridológiában felfedezett összefüggésekre, és így a hagyományos orvoslásnak kiindulópontot adhatnak a további diagnosztikához. Amikor a hagyományos orvoslás a tünetek ellenére sem képes azonosítani a betegséget, a betegek gyakran tehetetlennek és tehetetlennek érzik magukat. Ebben az összefüggésben a szemdiagnosztikushoz fordulás javíthatja a beteg pszichológiai helyzetét.
