Meghatározás
Az intervertebrális lemezek gyulladása, más néven discitis, az intervertebrális lemezek gyulladása. Mivel általában a szomszédos csigolyatestek is érintettek, akkor ezt hívják spondylodiscitis. A csigolyaközi porckorongok azok a porcos testek, amelyek a gerincben fekszenek az egyes csigolyatestek között.
Ott csökkentik a mechanikai igénybevételt és csillapítják például a sokk terhelés járás közben. Amellett, hogy a fájdalom, a gyulladás a gerincoszlop degenerációjával egyre kiterjedtebb károsodást okoz az érintett szövetben. Különféle okai lehetnek a csigolyák berendezés.
Egyrészt endogén (magából a testből származó) fertőzés baktériumok, vírusok vagy a gombák átterjedhetnek az intervertebrális lemezekre, és így gyulladáshoz vezethetnek. Egy másik lehetőség az, hogy ezek a kórokozók behatolhatnak a csigolyaközi porckorongokba egy olyan művelet eredményeként, mint például a gerinc műtéte vagy ezen a területen végzett injekciók. Sok esetben azonban nem lehet részletesen kimutatni a kórokozót, és ezt spondylitis fugax néven ismerjük.
Az intervertebrális lemez gyulladásának diagnosztizálása
Nem mindig könnyű diagnosztizálni az intervertebrális lemezek gyulladását, különösen azért, mert a vizsgálat során felajánlott tünetek nagyon változatosak lehetnek. Az érintettek általában a mellkasi vagy az ágyéki gerinc szakaszai. Kopogás fájdalom és nyomásfájdalom jelentkezhet.
A megfelelő szegmens mobilitása erősen korlátozott vagy teljesen sértetlen lehet. Általános szabály, hogy azonban a környező izomzat görcsök. Gyakran fájdalom akkor írják le, amikor a hátat kiegyenesítik a hajlítástól.
A gyulladás külső jelei általában nem láthatók. Mindenesetre teljes neurológiai vizsgálatot kell végezni annak felismerésére idegkárosodás ez történhetett. A laboratóriumi vizsgálatokban megnövekedett fertőzési értékek további indikációt jelenthetnek.
A csigolyatestek és az intervertebrális lemezek károsodása, ha már kimondott, könnyen láthatóvá válik egy Röntgen kép. Ez a károsodás azonban csak a betegség folyamatának későbbi szakaszaiban jelentkezik. Tipikusak itt a csigolyatestek alap- és fedőlapjaiban történő oldódások és változások.
A pontosabb képalkotást és a lehetséges egyéb klinikai képektől való megkülönböztetést nagy valószínűséggel mágneses rezonancia képalkotással (MRI) kell elvégezni. Ez a képalkotás a legjobb módszer a szomszédos károsodások felderítésére is idegek, a gerinccsatorna vagy tályogok vagy ödéma kialakulása. Ha az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) nem lehetséges, például a pacemaker, alternatív módon CT-vizsgálat is elvégezhető. A diagnózis határozott megerősítése és mindenekelőtt a kórokozó kimutatása, amely az antibiotikum-kezelés szempontjából fontos, ezután szúrás. Alternatív megoldásként a kórokozó az a segítségével is kimutatható vér kultúra.
