Interperszonális pszichoterápia: kezelés, hatások és kockázatok

Személyek közötti pszichoterápia rövid távú terápia legfeljebb 20 alkalom elsősorban akut kezelésére depresszió. A kezelés három szakaszra oszlik, és az interperszonális kapcsolatok fejlesztésére összpontosít, amelyek kiválthatók depresszió. A foglalkozások során a hangsúly a betegre irányul tanulás gyakorlati, érzelmi és kommunikációs módon kezelni a jelenlegi nehézségeket.

Mi az interperszonális pszichoterápia?

Személyek közötti pszichoterápia (IPT) rövid távú terápia elsősorban akut kezelésére használják depresszió. A terápiás megközelítések, amelyek a beteg rövid távú, gyakorlati előnyeire összpontosítanak, Harry Stack Sullivan amerikai pszichoterapeuta interperszonális elméletein alapulnak, amelyeket az 1930-as években postulált. Hasonlóképpen, az IPT beépítette John Bowlby brit pszichoterapeuta betekintését, akinek 1940 utáni kötődési elméletét az a felismerés vezérelte, hogy a jelenlegi kötődések és kapcsolatok fontosabb hatással vannak a viselkedésre, mint korán gyermekkor tapasztalatok. Az IPT-t az 1960-as években jelentősen fejlesztette az USA pszichiáter Gerald Klerman és felesége, Myrna Weissman. A szerzők nem szándékoztak új kezelési módszert létrehozni pszichoterápia, de ez inkább az addig megszokott munkamódszerek összefoglalása volt annak érdekében, hogy a depresszió kezelésében lehetőség legyen a gyógyszeres kezeléssel való összehasonlításra. Ekkor azonban kiderült, hogy az IPT különösen hatékony az akut depresszió kezelésében. A továbbfejlesztés a jelenlegi formákra terápia majd sorra került sor az 1970-es és 1980-as években. Annak a feltételezésnek az alapján, hogy az akut depresszió mindig interperszonális kontextusban alakul ki, a terápiás munka a beteg gyakorlati segítségére összpontosít. Olyan interperszonális technikákat alkalmaznak, mint a kommunikáció elemzése, az érzelmek frissítése és a szerepjáték is. A gyakorlati terápiás sikerek ihlette az IPT-t tovább fejlesztették a serdülők kezelésére és a párok tanácsadására is, és ennek megfelelően módosították. Egyes klinikákon az interperszonális pszichoterápiát tovább fejlesztették fekvőbeteg-kezelési módszerré, és csoportterápiának is használják.

Funkció, hatás és célok

Az IPT fő alkalmazási területe a felnőttek akut depressziójának rövid távú kezelése. Tipikus alkalmazások is szülés utáni depresszió, bulimiaés a bipoláris rendellenesség, amelyben a beteg gyors, de kiszámíthatatlan egymásutánban váltakozik az eufória és a depresszió között. Az IPT a depressziót mindig multifaktoriális betegségként fogja fel, amelynek egyéni kiváltó okait figyelembe kell venni a terápiában. A kezelés három szakaszra oszlik, a kezdeti, a középső és a befejező szakaszra, és 12-től legfeljebb 20-ig terjed, 50 percenként. A kezdeti szakaszban, amely XNUMX-XNUMX alkalomból áll, részletes anamnézist készítenek, és a beteget tájékoztatják a kezelési módszerről. A kezdeti szakasz magában foglalja a terápiás célok meghatározását a pácienssel együtt. A konkrét célokat a kezelési szerződés rögzíti és meghatározza, a beteg depressziós periódusa pedig már interperszonális kontextusba kerül. A középső szakasz az a tényleges munkafázis, amelyben a depresszió vagy más pszichológiai problémák kiváltójának tartott társadalmi viszonyokhoz való alkalmazkodást a pácienssel együtt „edzik”. A beteg megtanulja, hogyan kell kezelni a jelenlegi interperszonális konfliktusokat, és új kötelékek és kapcsolatok jönnek létre. A páciens érzelmei és társadalmi besorolása mindig a figyelem középpontjában áll. A felmondási szakaszban, amely egy-legfeljebb három foglalkozást tartalmaz, összefoglalva az eddig tanult társadalmi konfliktusok kiváltásának új és módosított módját és a beteg saját szerepét, kidolgozzák a jövő kilátásait. Az IPT gyógyszeres kezeléssel járhat, ha bizonyos indikációk vannak jelen, a terapeuta javaslatára. A terápiás megközelítés inkább az itt és most való megbirkózásban rejlik, mint a lehetséges múltbeli pszichés traumák megbékélésében. Ez azt jelenti, hogy a terápia nagyon közvetlenül utal a jelenlegi társadalmi környezet jelenlegi konfliktusaira. A gyakorlati megvalósítás során megoldás-orientált beszélgetést és szerepjáték-technikákat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a páciens számára, hogy azonosítsa és megoldja a személyes konfliktusokat a jelenlegi közösségi hálózatán belül. A bizonyítékokon alapuló IPT középpontjában mindig a meglévő és új társadalmi kapcsolatok kialakítása és kialakítása áll, a páciens egyéni személyiségének összefüggésében. Megkülönböztető jellemzője, hogy a betegeket aktív részvételre ösztönzik. Például „házi feladatot” kapnak, hogy megszilárdítsák a tanultakat, és felkérhetők, hogy a terápia részeként önállóan dolgozzanak bizonyos témákban. Az interperszonális pszichoterápia módszereit és munkamódszereit tudományosan elismerték Németországban és számos más országban, Európában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában. Egészség a biztosító társaságok általában fedezik a felmerült költségeket. Az IPT munkamódszereinek tanulmányozása bekerült a továbbképzésbe és a specializációba, hogy egyes egyetemi kórházakban pszichiátria és pszichoterápia szakembere lehessen.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A pszichoterápiák alapvetően azzal a kockázattal járnak, hogy a terápia céljait nem érik el és a kezelés nem lesz sikeres. Ezenkívül fennáll annak a veszélye, hogy a kezelt tünetek több okból akár súlyosbodhatnak is. Például váratlan szövődmények léphetnek fel, a terapeuta súlyos terápiás hibákat követhet el, vagy a betegség fizikai lefolyása egyéb okokból súlyosbodhat. Az ilyen kockázatok minimalizálódnak az interperszonális pszichoterápiában, mert sok olyan szerepjátékot és gyakorlati gyakorlatot tartalmaz, amelyek állandó visszajelzést nyújtanak a terapeutának a kezelés előrehaladásáról.