Az infantilis plexus bénulás a kar bénulása, amely az újszülötteket érinti. A születéskor fellépő ideggyökerek túlfeszítéséből, szakadásából vagy avulziójából ered. A fizikai és foglalkozásterápia, mikrokonstruktív intézkedések helyreállíthatja az érintett kar mobilitását és érzékenységét az élet első hónapjaiban, és az intenzív szülői ellátás terápiás intézkedésként is szerepet játszik.
Mi az infantilis plexus bénulás?
Az infantilis plexus bénulás az orvosi kifejezés a kar infantilis bénulására, amely a születés során az idegfonat sérülése miatt következik be. Az infantilis karbénulás súlyossága változó, és ezáltal a kar mozgását különböző mértékben korlátozza. Ugyanakkor a kar érzékenységének többé-kevésbé súlyos zavara következik be. Az érintett ideggyökerek számától függően az infantilis plexus bénulás vagy visszafejlődhet, vagy állandó mozgáskorlátozásokat vonhat maga után.
Okok
A kar infantilis bénulását mindig a kar idegi keretének károsodása okozza, amely a születési folyamat során bekövetkezik. Általában a kár rendellenes eredetű nyújtás a kar idegek és így általában szövődményekkel társul a születési folyamat során. Ilyen szövődmények fordulnak elő például akkor, amikor a csecsemő válla összezavarodik, és a szülészorvosoknak rendkívüli nyomást kell gyakorolniuk a csecsemő vállára. nyak. A mechanikus születés azonban AIDS mint például a csipesz is elősegítheti a csecsemő plexus bénulását. A 4000 grammnál magasabb születési súlyú csecsemőket leggyakrabban a feltétel. Vészhelyzetek, mint pl köldökzsinór a születés alatti összefonódás szintén szükségessé teheti a nyak és a nyaki régió, és ezért ugyanolyan gyakran társulnak infantilis karbénulással. Ritkábban a kar károsodása következik be császármetszés or ideggyökér idegenkedés a nadrágszülés során.
Tünetek, panaszok és jelek
A brachialis plexus a kulcscsont fölött fekszik, és öt ideggyökere van három idegtörzsig. Így a vállmozgás mellett a könyök hajlítását és meghosszabbítását is szabályozza. Hasonlóképpen, ez az idegkomplexum felelős a kéz mozgásáért és a mellizom mozgásáért. Attól függően, hogy az ideggyökerek közül melyiket érinti a paresis, van felső, középső vagy teljes plexus paresis. A károsodás súlyossága és helye meghatározza a tüneteket. Teljes plexus bénulás esetén ideggyökér a gyermek nem tudja mozgatni a karját vagy a mellizmát. Szenzációk ezeken a területeken szintén nincsenek jelen. Ha az avulzió helyett csak szakadás vagy túlfeszítés van, akkor a mozgás képessége, de a megfelelő területek érzékenysége is korlátozott, de nincs teljesen elzárva. A felső plexus bénulás esetén nem mind az öt ideggyökér érintett. Ebben az esetben az érzékenység és a mozgáskorlátozás csak a váll és a könyök területére vonatkozik, részleges mellkas izom bevonása. A köztes plexus bénulás viszont csak a mellizmat és a könyök meghosszabbítását foglalja magában.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Az orvos gyakran vizuális diagnózis segítségével állíthatja be az infantilis plexus bénulást. Ez kifejezetten igaz, ha a születési folyamat komplikációkkal jár, amelyek általában a megnyilvánulást támogatják. A diagnózis megerősítéséhez az orvos megfelelő képalkotást rendelhet el. Az infantilis plexus bénulás kialakulása az egyes esettől és az egyes sérülések számától és intenzitásától függ. A javító intézkedések a betegség lefolyását is befolyásolják. Ha például mikrosebészeti idegrekonstrukcióra kerülhet sor, bizonyos körülmények között pozitívabb lefolyást lehet feltételezni. Ha a parézist a kar növekedési rendellenességei kísérik, akkor a betegség súlyosabb lefolyása, maradandó károsodásokkal megjósolható. Negatív tényezők az egyes esetekben lehetnek kísérő betegségek is, mint pl elhízottság. A bénulások miatt az érintett karon bizonyos körülmények között szélsőséges rosszullétek fordulhatnak elő, amelyek együtt járnak az ízületi kopással. Fizioterápiás intézkedések hasznos lehet a betegség ilyen progressziójának elkerülése érdekében.
Szövődmények
Rendszerint az érintett gyermekeknél a karok bénulása fordul elő. Ez a bénulás lehet vezet a beteg mindennapi életének különféle korlátozásai, és ezáltal a késleltetett fejlődés is. Az érintett személy életminőségét ez a betegség jelentősen korlátozza. Sok esetben a szülőket és rokonokat is erősen érinti ez a betegség, és pszichológiai támogatásra van szükségük. Rendszerint, nyújtás és a kar meghajlása további erőfeszítések nélkül már nem lehetséges, ami nem ritkán megterheli a vállát is. Nem ritka, hogy a sérült területeken érzéketlenség és egyéb érzékszervi zavarok is szenvednek. A betegek már nem tudnak bizonyos dolgokat és tevékenységeket végrehajtani a mindennapi életben. Sok esetben az infantilis plexus bénulás növekedési rendellenességeket is okoz, amelyek vezet felnőttkori másodlagos károsodásokra és szövődményekre. A karok rossz pozíciót is felvehetnek, ami további megterhelést okozhat. A plexus bénulást különféle terápiákkal vagy sebészeti beavatkozással kezelik. További szövődmények nem fordulnak elő. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy a betegség pozitív lefolyása bekövetkezik-e.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha az újszülött nem tudja mozgatni a karját és mellkas megfelelő izom, az infantilis plexus bénulás lehet a kiváltó ok. Orvossal kell fordulni, ha a kellemetlenség egy nap elteltével nem szűnt meg, vagy ha a gyermeknek ennek jelei vannak fájdalom. Ha a gyermek egyáltalán nem tudja kinyújtani vagy meghajlítani a karját, azonnal fel kell keresni a kórházat. Azonnali beavatkozásra akkor is szükség van, ha a mozgáskorlátozások más tünetekkel is kiegészülnek. Így a bénulás tünetei, a bőr megváltozik vagy a gyermek viselkedési rendellenességeit orvosnak mindenképpen tisztáznia kell. Gyakran az infantilis plexus parézist a születés után azonnal felismerik és kezelik, amíg a gyermek még kórházban van. Az orvost további látogatások jelzik a kezelés alatt és után terápia. Általánosságban elmondható, hogy a kar bénulását hosszú évek alatt kell kezelni annak érdekében, hogy tartósan megőrizzék, és a legjobb esetben még javítsák is a kar mobilitását. Ezért a szülőknek és később maguknak az érintetteknek is rendszeresen konzultálniuk kell az orvossal. A háziorvos mellett ortopéd vagy gyógytornász is felkereshető. Kísérő anya-gyermek terápia ajánlott.
Kezelés és terápia
Az infantilis karbénulás kezelése nagyban függ attól, hogy melyik idegek érint. A születés utáni első két hétben a kar megkímélődik és immobilizálódik, mivel az idegrendszer önmagában felépülhet kisebb sérülésekből, például túlfeszítésből. A duzzanatnak és a zúzódásoknak enyhülniük kell ebben az időszakban. Csak ezek után az első napok vannak foglalkozásterápia és a fizikoterápia - kezdeményezett intézkedések, amelyek célja különösen a ízületek és a gyermek életkorának megfelelő mozgásokra vannak szabva. Egyes esetekben a idegek a korai szakaszban mikrosebészeti beavatkozással is helyreállítható. Általános szabály, hogy ez a rekonstruktív beavatkozás az élet első hónapjaiban történik. A neurolízis például eltávolítja a maradékot hegek és ezáltal javítja a sérült idegek vezetőképességét. Körülbelül három évvel az eljárás után az ín és az izmok átrendeződése javíthatja a kar általános funkcionalitását. A szülők gondozása minden terápiás intézkedés során nagy jelentőséggel bír. Például túlzott feszültség az anya-gyermek kapcsolatról a jelenség miatt kerülni kell.
Kitekintés és előrejelzés
Az infantilis plexus paresis prognózisát nehéz megjósolni. Specifikus vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy az újszülött születésekor mely idegek érintettek vagy károsodtak születéskor, hogy a betegség lefolyásának további kilátásait megállapítsák. Nagyszámú betegnél, jó orvosi ellátás mellett a szülők átfogó ellátása mellett, a teljes gyógyulás a további tanfolyam során dokumentálható. Különböző terápiás megközelítések és célzott tréningek használhatók a gyógyulás elérésére. Ennek ellenére fennáll annak a lehetősége is, hogy a bénulás vagy a részleges bénulás minden erőfeszítés ellenére egy életre megmarad. A sérült idegrostok mértéke információt nyújt a betegség további lefolyásáról. Ha a kar mozgási lehetőségeit nem sikerül helyreállítani, további következmények várhatók. A mozdulatlanság képes vezet érzelmi és mentális állapotaihoz feszültség. Kedvezőtlen betegség lefolyása esetén pszichés rendellenességek alakulnak ki, amelyek hozzájárulnak a közérzet és az életminőség jelentős romlásához. A fizikai teljesítőképesség a betegség miatt korlátozott, és a psziché erős gyengüléséhez vezethet. A mindennapi életet át kell alakítani, és hozzá kell igazítani a beteg fizikai állapotához. Az egyéni személyiségjegyektől és a beteg környezetétől függően fennáll a veszélye mentális betegségek.
Megelőzés
A szülők a lehető legnagyobb mértékben megakadályozhatják az infantilis plexus bénulást, ha születésükkor kizárólag tapasztalt szülészek kezébe adják magukat. Szélsőséges születési szövődmények esetén azonban bénulás akkor is előfordulhat, ha a szülészorvosok nagy tapasztalattal rendelkeznek.
Utógondozás
Ezzel általában nagyon kevés lehetőség áll rendelkezésre az utóellátásra az érintett személy számára feltétel. Ebben az esetben a kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy megakadályozzák a gyermek maradandó károsodását, amely negatívan befolyásolhatja a gyermek életét. A legrosszabb esetben állandó bénulás lép fel, amelyet már nem lehet kezelni. Ebben az esetben a szülők a gyermek intenzív ellátásától függenek, és támogatniuk kell azt. Legelőször is, fizikoterápia intézkedésekre van szükség a tünetek enyhítésére, bár számos gyakorlat otthon is megismételhető. Ugyanígy a gyermeknek szüksége van saját családja és barátai segítségére a mindennapi életben. További fejlődéssel további műtéti beavatkozásokra is szükség lehet a kellemetlenség tartós enyhítése érdekében. Egy ilyen műtét után a gyermeknek mindenképpen pihennie és pihennie kell. Nem szabad fizikai tevékenységet vagy erőfeszítést végrehajtani. A betegség nem csökkenti a gyermek várható élettartamát is, feltéve, hogy gyorsan és megfelelően kezelik.
Mit tehetsz te magad
Infantilis plexus bénulás esetén állandó fizikoterápia a kezelés erősen ajánlott. A gyógytorna részeként az érintett betegek szüleinek különféle gyakorlatokat mutatnak be, amelyeket naponta többször kell otthon elvégezniük gyermekeikkel. Mivel az infantilis karbénulás fizikai korlátokhoz vezet a mindennapi életben, óvoda, az iskolát, a képzést és a munkahelyeket proaktívan tájékoztatni kell a problémáról. Sporttevékenységek, különösen úszás, pozitív hatással lehet a plexus bénulására, és ösztönözni kell, ha a gyermek érdekli. Néhány úszás a klubok speciális foglalkozásokat kínálnak mozgássérült gyermekek számára. Az infantilis karbénulást a szülőknek és gyermekeiknek nyíltan meg kell beszélniük. A mozgászavar nyitott megközelítése a gyermek jellegétől és életkorától függően jelentős tényező az önsegítésben. Kerülni kell az érintett végtag negatív vagy pejoratív hangzású kifejezéseit, például gyenge vagy törött karját. Idősebb gyermekeknél és serdülőknél a saját testképükről folytatott beszélgetések rendkívül fontosak, mert a pubertás kezdetével saját testképük gyakran változik. Ha a gyermek teljesen blokkolja vagy visszahúzódik önmagába, akkor ajánlott a páciens kiegészítő pszichológiai vagy pszichoterápiás kezelése az önértékelés növelése céljából.
