A feszültség a stresszek és a különféle feldolgozási stratégiák következményei. Pozitív értékekből állnak, nevezetesen egyrészt az életminőségből és az élet elégedettségéből, másrészt a panaszokból, sokrétű fizikai és mentális tüneteikkel. Az összes összege feszültség következmények mutatják a betegség kockázatát a tartós stressz alatt álló beteg számára. Sok más paraméter, például fizikai feltétel, a képzettségi állapot, a szexuális elégedettség vagy a szabadidős magatartás szerepel a betegség kockázatának kiszámításában. A következő öt téma határozza meg a stressz következményeinek mértékét a „stressz diagnosztikában”:
- Életminőség
- Élettel való elégedettség
- Panaszok.
- Pszichoszomatikus stressz következmények
- Pszichológiai stressz következmények
Az életminőséget a beteg életfeltételei összegzik úgy, ahogyan azt jelenleg érzékeli, pozitív vagy negatív. Az életben való elégedettség megkérdőjelezésekor a beteg egyéni nézeteit kívánják leírni az életével kapcsolatos elvárásainak teljesüléséről. Minél pozitívabb az életminőség és az élettel való elégedettség, annál alacsonyabb a betegség kockázata. A magas értékek e két tárgykörben kompenzálják a magas értékeket a mentális és fizikai panaszok területén is. Ha a beteg betegségének kockázatait fel akarják jegyezni, a pszichoszomatikus és mentális betegségek területén felmerülő lehetséges panaszok és tünetek nagyon széles spektrumát kérdezik meg. A panaszok összegéből pontszámot képeznek, amelyet ellensúlyoz az életben való elégedettség mértéke és az életminőség. A kérdőíves felmérések a pszichológiában érvényes eszközök a panaszok mértékének rögzítésére. Így a fenti ábrán a legalacsonyabb hossza bár összegezve tükrözi a feszültség a „stressz diagnosztika” következményei. Ugyanebben a diagramban a feszültségek (stressz), valamint a negatív és pozitív feldolgozási stratégiák számított eredményei olvashatók. 3. ábra: A „stressz diagnosztika” által kiszámított teljes eredmény (példa eustresszre: „erős” stressz és „könnyű” stressz következmények magas pozitív megküzdési magatartással)
4. ábra: A „stresszdiagnosztika” által kiszámított általános eredmény (példa Disstress: „nagyon erős” stressz, „erős” stressz következményekkel és alacsony pozitív megküzdési magatartással).
A stressz következményei fontos paraméterek a betegség kockázatának gyors és megbízható azonosításához. Minél hangsúlyosabbak a stressz következményei - lásd lent bár az ábrán - annál nagyobb a betegség kockázata. Magas kockázati érték esetén az orvos a következő lépésekkel rendelkezik:
1. lépés: a „stressz diagnosztika” eredményeinek elemzése. Az orvos és a beteg egy pillanat alatt megtudja, hogy a törzsek (stressz) okozzák-e a betegség esetleg megnövekedett kockázatát bár törzs következményei), és hogy a feldolgozási stratégiák (erőforrások) pozitívak vagy negatívak-e, és melyek azok jellemzői. Magas stressz következmények esetén, amelyek nagy megterhelés / stressz nélkül járnak, a panaszok más okait kell keresni. Elvileg a stresszcsökkentő intézkedéseket (lásd alább) magas stressz és erőforráshiány esetén jelzik, még akkor is, ha még nincsenek stressz következményei (2. példa az 5. ábrán). 5. ábra: Intézkedések a megelőzéshez és a terápiához magas stresszszint esetén
2. lépés: Ha a páciens magas stressztől szenved, és nincsenek stressz következményei (az 1. ábra 2. és 5. változata), akkor az orvos megvitathatja a beteggel a „stressz diagnózis” eredményeinek releváns témáit - most, ha vannak ilyenek a hiányzó források jelzése. Ezután az orvos kezdeményezhet megelőző intézkedéseket. Ha nincs elég idő, ezt a feladatot pszichológusnak vagy pszichoterapeutának kell kijelölnie. Eustresszió esetén (az 1. ábra 5. változata) általában nincs szükség intézkedésre. 3. lépés: Ha fokozott stressz következmények jelentkeznek (az 3. ábra 4. és 5. változata), az orvos a „stressz diagnosztika” utolsó három tématerületének - panaszok, pszichoszomatikus stressz következmények, pszichológiai stressz következmények - eredményeit vitatja meg betegével részletesen. Szükség esetén a meglévő mentális és fizikai rendellenességek konkrét kérdezésére kerül sor. A párhuzamos orvosi diagnosztikával az orvos felismerheti, hogy ezek a rendellenességek a tartós stressz vagy más okok miatt következnek-e be. Komorbiditások, mint pl depresszió or szorongási rendellenességek világossá válnak a beszélgetés során. Minél inkább a negatív források vannak túlsúlyban, annál intenzívebben kell alkalmazni a pszichoterápiás stratégiákat.
