Epilepszia - köznyelven görcsroham - (szinonimák: epilepszia; epilepszia; epilepsziás roham; grand mal; petit mal; agyi roham; ICD-10-GM G40.-: Epilepszia), A feltétel akkor írják le, amikor a görcsrohamok egy krónikus folyamat miatt ismételten előfordulnak. Ez magában foglalja a központi rendellenességet idegrendszer. Az ILAE munkacsoport szerint az epilepszia az agy betegsége, ha:
- Legalább két provokálatlan roham (vagy reflex roham) fordult elő több mint 24 órás különbséggel
- Egy provokált roham (vagy reflexes roham) és egy újabb roham valószínűsége a visszaesés kockázatának tartományában két provokálatlan roham után (legalább 60%) a következő 10 évben
- An. Diagnózisa epilepszia szindróma (például Rolando epilepsziája).
Az új DGN irányelvek szerint az epilepszia még nem provokált roham után is jelen lehet. Ennek előfeltétele, hogy a következő tíz évben egy újabb nem provokált roham kockázatának legalább 60% -nak kell lennie, ami összehasonlítható a két provokálatlan roham utáni visszaesés általános kockázatával,
An epilepsziás roham akkor fordul elő, amikor az idegsejtek kellően nagy csoportjainak túlzott vagy akár szinkron kisülése van agy. „Alkalmi rohamról” beszélünk, amikor egy epilepsziás roham egyszeri provokáció, belső vagy külső hatások, például anyagcserezavarok vagy alváshiány miatt következik be. Osztályozás rohamtípusok szerint:
- Fókuszos (helyi) rohamok *
- Általános (az egész testet érintő) rohamok *.
- Ismeretlen (nem osztályozható epilepsziás rohamok).
* A leírást lásd az alábbi „Tünetek - Panaszok” részben. A hosszú távú kiújulás kockázatának felmérése érdekében fontos, hogy az első epilepsziás roham után akut tüneti és nem provokált rohamokat különböztessünk meg. A rohamtípusok részletes listáját lásd az alábbi „Osztályozás” részben. Korán gyermekkor, az epilepszia generalizált formái dominálnak. A roham általában nem tart tovább 2 percnél. Az 5 percnél hosszabb rohamot „status epilepticus” -ként definiálják. A betegek körülbelül 15% -ában a status epilepticus jelenti az epilepszia kezdeti megnyilvánulását felnőttkorban. Az epilepsziás rohamok körülbelül 12% -a alvás közben jelentkezik. Gyakorisági csúcs: A betegség túlnyomórészt a gyermekkor és második gyakorisági csúcsa van az idősebb korban (> 50 év). Az epilepsziák körülbelül egyharmada először> 60 évesen jelentkezik. Doose-szindróma (az gyermekkori epilepszia) általában 1-5 éves korban kezdődik. A prevalencia (betegség előfordulása) 0.7-0.8%. 70 millió embernek vannak rendszeres epilepsziás rohamai (világszerte). Az epilepszia életkori prevalenciája (az egész életen át tartó betegség gyakorisága)> 5%. Egyetlen, elszigetelt epilepsziás roham valószínűsége> 10%. Ebben az esetben „alkalmi rohamról” beszélünk. Az ok egyetlen provokáció belső vagy külső hatások, például anyagcserezavarok vagy alváshiány. A gyermekek előfordulása (új esetek gyakorisága) évente körülbelül 60 eset / 100,000 30 lakos. Felnőtteknél az előfordulás százezer lakosra vetítve 50-100,000 betegség / év (Németországban). Idősebb korban évente 140 100,000 lakosra 10 betegségre nő. A Doose-szindróma indexe 100,000 betegség / 24 XNUMX lakos évente. Pálya és prognózis: A legtöbb esetben az epilepsziás rohamot postiktális szakasz követi, amely akár XNUMX órán át is tarthat. Ez idő alatt, emlékezet károsodás, beszédzavarok, paresis (bénulás), depressziós hangulatok vagy agresszív állapotok fordulhatnak elő. A betegek legalább egyharmada további rohamokat tapasztal az első epilepsziás rohamot követő következő három évben. Doose-szindrómában a tünetek közé tartoznak az izomzat hirtelen görcsölése vagy elernyedése, leeső görcsrohamok és tudatszünetek. A prognózis elsősorban az etiológiától (októl) függ. Idiopátiás (ok nem azonosítható) vagy akár kriptogén formában (cryptein = elrejteni) a prognózist nehéz megállapítani. Ha az ok ismert és megfelelő terápia adják, az epilepsziás rohamok véglegesen eltűnnek (az esetek kb. 60-80% -ában). A halálozási ráta (az adott időszakban bekövetkezett halálozások száma a kérdéses populáció számához viszonyítva) 2.5%. Az idő előtti halál okai tüdőgyulladás (tüdőgyulladás), cerebrovaszkuláris (érintő vér hajók az agy) és daganatos (neoplazma) betegségek. A halál leggyakoribb oka a SUDEP: Hirtelen váratlan halál az epilepsziában. Ez az epilepsziás roham vegetatív kísérő reakciója, amely abban nyilvánul meg szívritmuszavarok (szív ritmuszavarok), légzési elégtelenség (lélegző gyengeség), valamint az elektrolit eltolódása. Ritka esetekben rohamokhoz kapcsolódó halálesetek is előfordulhatnak (pl. fulladás). Korai myoclonicus epilepsziák gyermekkor enkefalopátiás jellegűek prognózisa a legrosszabb. Ebben a formában a várható élettartam is csökken. Egy hosszú távú brit-svéd tanulmány kimutatta, hogy az epilepsziában szenvedők 11-szer nagyobb eséllyel haltak meg 56. születésnapjuk előtt (az általános népességhez viszonyítva). Különösen azok a betegek, akiknek a mentális betegségek vagy használni alkohol vagy más szerek fokozott kockázatnak vannak kitéve. Az epilepsziában szenvedők körében gyakori halálok az öngyilkosság. A betegség első két évében bekövetkező magas túlhalandóságért részben felelősek a halálos daganatok (elsődleges agy tumor, agyi áttétek), amely epilepsziás rohamokat váltott ki. Ez különösen igaz a 60 évesnél fiatalabb betegeknél az idősebb betegekhez képest (15% vs. 1%). A fiatalabb elhunytaknál a külső okok (pl. Balesetek) is jelentősek voltak (12.8% szemben 1.4%). A létfontosságú fenyegető okok általánosak tonic-klónikus rohamok („grand mal”) a status epilepticusban. Az epilepsziát akkor tekintik leküzdöttnek, ha a betegek életkorral összefüggő epilepsziás szindrómában szenvednek, és túl vannak ezen a koron (pl. Rolando epilepsziája); továbbá, amikor 10 évig rohammentesek maradtak, és nem kaptak epilepszia elleni gyógyszerek az elmúlt 5 évben. Komorbiditások: Az epilepszia egyre inkább társul olyan pszichiátriai társbetegségekhez, mint pl depresszió és általánosított szorongási zavar. Depresszió és a szerekkel való visszaélés a halálozás (halálozási arány) fokozott kockázatával jár együtt (kilencéves megfigyelési periódus; az epilepsziás betegek 8.8% -a (szemben a kontrollok 0.7% -ával) átlagosan 34.5 éves korban halt meg. hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) az esetek 15-35% -ában.
