Elektrokonvulzív terápia már 1937-ben találta ki két olasz orvos, Bini és Cerletti a mentális rendellenességek kezelésére és enyhítésére. Bár ez a forma terápia a pszichiátriában ma is használják, még a szakértők körében is ellentmondásosnak tekintik. Tanulmányok bebizonyították előnyeit bizonyos pszichiátriai állapotokban.
Mi az elektrokonvulzív terápia?
Elektrokonvulzív terápia vagy az elektrokonvulzív terápia, az ECT, egy olyan kezelési forma, amelyet kizárólag mentális rendellenességek és pszichiátriai klinikai képek kezelésére szolgáltak és alkalmanként még mindig szolgálnak. Az ECT elektromos árammal működik, ezért is használták sokáig az elektrosokk terápia kifejezést, de ez teljesen eltűnt az orvosi használatból. Az elektrokonvulzív terápia (ECT) egy olyan kezelési forma, amelyet kizárólag mentális rendellenességek és pszichiátriai klinikai képek kezelésére szolgáltak, és még mindig elszigetelt esetekben alkalmaznak. Az 1970-es és 1980-as években az elektrokonvulzív terápia teljesen eltűnt a pszichiátriai kezelési spektrumból. A módszer annyira ellentmondásos volt ezekben az évtizedekben, hogy a legsúlyosabb eseteket sem kezelték már vele. A kezdetben elfeledett elektrokonvulzív terápiát napjainkban azonban egyre inkább alkalmazzák. A kezelési sorrend csak szigorú javallattal és speciális pszichiátriai felügyelet mellett lehetséges. Az elektrokonvulzív terápia két évvel a második világháború kitörése előtt való feltalálása óta heves viták tárgyát képezi, beleértve a nyilvános vitákat is. Az áramütésekkel járó állítólagos munka miatt a terápia ezen formájának kezdettől fogva rossz hírneve volt, és ez a mai napig nem változott. Még ha van is rá utalás, akkor is nehéz elmagyarázni a beteg hozzátartozóinak, hogy miért kell elsősorban az elektrokonvulzív terápiát alkalmazni.
Funkció, hatás és célok
Az elektrokonvulzív terápiával végzett első kísérleteket pszichológiailag teljesen egészséges alanyon hajtották végre, azonban akarata ellenére. Ezt a beteget a rendőrség a módszer két feltalálója rendelkezésére bocsátotta terápiás tesztelés céljából, amely eljárás ma elképzelhetetlen lenne. A tesztelési fázist követő első években az elektrokonvulzív terápiát valójában a homoszexualitás kezelésére szánták. A nemzetiszocializmus alatt az ECT-t teljesen indikáció nélkül és célra is alkalmazták büntetés. Ezek a tények néha a mai napig gyenge képet mutattak a terápia ezen formájáról. Az „Egy repült a kakukk fészke felett” irodalmi filmadaptáció az elektrokonvulzív terápia széles körű alkalmazását mutatja be büntetés célokra. Az elektrokonvulzív terápia előnyei néhány pszichiátriai betegségben még mindig vitathatatlanok. Például az úgynevezett kártékony katatónia megtenné vezet halálig elektrokonvulzív terápia alkalmazása nélkül. Az elektrokonvulzív terápia fő indikációi az úgynevezett endogén téveszmés depressziók, öngyilkosság kockázatával és anélkül, a catatonia minden formája, valamint választott terápia a neuroleptikus kezelés teljes kudarcának esetén. Mivel a fent említett károsító katatonia általában különösen fulmináns, az elektrokonvulzív terápia gyors alkalmazása volt az egyetlen életmentő intézkedés a mai napig. Sok kutatást végeztek az elektrokonvulzív terápia témájában, de annak pontos a cselekvés mechanizmusa még mindig nem érthető egyértelműen. Az egyik elmélet szerint ha a beteg rohamot szenved, hormonok és a véráramban található neurotranszmitterek teljesen kiegyensúlyozatlanná válnak. Az ECT azonnali használata hirtelen átszervezést, a kiegyensúlyozatlan struktúrák úgymond visszaállítását okozná. De még ez a szakemberek körében elterjedt elmélet sem egyáltalán nem tudományosan bizonyított. A betegeknek általában gyakrabban kell átmenniük az eljáráson, mert a tartós hatás elérése érdekében legalább 12 alkalmazás szükséges legalább 2 napos időközönként. A maximális alkalmazási arány nem haladhatja meg a heti háromszoros értéket, különben a mellékhatások veszélyeztethetik a terápiás sikereket. Ha lehetséges, a beteget és hozzátartozóit minden terápiás ülés előtt tájékoztatni kell; csak életveszélyes vészhelyzetekben nincs szükség közvetlen beleegyezésre. A tényleges ECT előtt rövid érzéstelenítés stabil izommal kikapcsolódás és a oxigén szellőzés tapasztalt altatóorvosnak kell kiváltania. Szellőzés és a csőbevezetés létesítményeknek rendelkezésre kell állniuk vészhelyzet esetén, de a megelőző intubáció nem várható az ECT elvégzése során. Összességében a csőbevezetés az elektrokonvulzív terápia aránya nagyon alacsony. A terápia során az ajkak és a fogak sérülésének elkerülése érdekében fogvédelemre van szükség. Ezután egy generátort használnak az áram bekapcsolására 3-5 másodpercig, 600 milliamper sebességgel. Ez az eljárás görcsrohamot vált ki. Az elektródák elhelyezése egyoldalú, és soha nem a domináns féltekén. Ez empirikus érték sok kezelésnél, mert sokkal több mellékhatás fordult elő a gyakran alkalmazott kétoldalú vezetékekkel.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az elektrokonvulzív terápia alkalmazása kockázatokkal jár, néha súlyos mellékhatásokkal, veszélyekkel és sajátosságokkal. A mellékhatások a kezelés után mindig megjelennek, például zavart állapotok és enyhe állapotok formájában emlékezet értékvesztés. Ezek a jelenségek azonban visszafordíthatók, azaz néhány óra vagy nap múlva spontán módon eltűnnek. Az amnesztikus károsodás gyakori volt, de ritkán fordul elő, mivel az egyoldalú vezetéseket részesítették előnyben. Az elektrokonvulzív terápia legfontosabb ellenjavallatai a megnövekedett koponyaűri nyomás, az aneurizmák, a nagy vér hajók és a agyés akut miokardiális infarktus. A jelenléte azonban a pacemaker or terhesség nem jelentenek ellenjavallatot az ECT-kezelésre. A kezelés előtt ezért megfelelő, alapos vizsgálatokra van szükség. Állandó agy károsodás még az elektrokonvulzív terápia ismételt alkalmazása után sem várható.
