Ego-rendellenesség: okai, tünetei és kezelése

Az ego-rendellenesség mindig színházi és egocentrikus viselkedést jelent. Azonban, terápia csak akkor kerülhet sor, ha az érintett bepillantást mutat és valóban változtatni akar a viselkedésén. A betegnek segítséget kell kérnie, és magának kell megkeresnie a terapeutát. Csak ezután lehet hosszú távú pszichoterápia kezdődik.

Mi az ego rendellenesség?

Az ego rendellenesség a személyiségzavar ami kihathat az ember egész életére. A viselkedésminta hatással van az emberekre abban, hogy miként gondolkodnak, éreznek és viszonyulnak egymáshoz. Az ego-rendellenességnek nagyon negatív hatása van a szakmai életre és a mindennapi életre is, a cselekedetek csak különböznek a „normális” emberektől. Az érintettek túlzott érzelmességet mutatnak, és szeretik dramatizálni tapasztalataikat. Legalábbis mások így érzékelik őket. Ezzel szemben a mutatott érzések felszínesnek és felruházottnak tűnnek, mert ezek az emberek egyáltalán nem engedik meg a valódi érzéseket. Egyáltalán nem tudnak és nem is akarnak identitástudatot kelteni, könnyen befolyásolhatók és állandóan meggondolják magukat. A figyelem állandó keresése is megfigyelhető, az érintett emberek mindig a figyelem középpontjába akarnak kerülni. Amikor észreveszik, hogy más emberekre vagy tárgyakra figyelnek, nagyon érzékenyen reagálnak, és mindent megpróbálnak, hogy újra a figyelem középpontjába kerüljenek. Ezenkívül nagyon gyorsan változó párkapcsolati magatartást tanúsítanak, ezért ezek az emberek gyakran cserélnek partnert, és egyáltalán nem képesek mély társadalmi kapcsolatra. Az azonos neműek közötti barátságok nagyon nehézek, általában csak az adott partnerre figyelnek rá, és csak azért is, mert a szexuális vonzalom adott.

Okok

Az ego rendellenességének okait még nem vizsgálták kellőképpen, de mint minden mentális betegség esetében, a tanfolyam be van állítva gyermekkor. Ha a gyerekek nem képesek saját személyiség kialakítására, akkor az ego rendellenesség nyilvánulhat meg. Ezek a gyerekek hamis szeretetérzetet kaptak, így hiányzott belőlük a figyelem, a stabil családi kapcsolatok vagy a kellő támogatás. A genetikai hajlam is oka lehet. Gyakran a traumatikus tapasztalatok a legkorábbi gyermekkor vagy akár közben terhesség. Hogyan és mikor a személyiségzavar fejlődik, azonban sajnos nem kutatták. A betegség mindig feltűnő magatartással jelenik meg. Hajlam van a dramatizálásra és a színháziasságra. A figyelemre való törekvés az ego rendellenességének a jele is, és az érintett személyeknek mindig a figyelem középpontjában kell lenniük. Provokatív magatartás is megfigyelhető, különösen, ha a szex és a csábítás a nap rendje. Az érintett személyek hasonló tüneteket mutatnak, mint a önimádat. Megbízható diagnózist csak pszichiátriai vagy pszichoterápiás klinikán lehet felállítani. Először természetesen az ego rendellenességet különféle tesztekkel kell igazolni, hogy terápia kezdődhet. A differenciáldiagnózisokat egyértelműen ki kell zárni, de ha a következő tünetek öt pontja érvényes, akkor beszélhetünk ego-rendellenességről.

Tünetek, panaszok és jelek

Az ego rendellenesség elsősorban viselkedési problémákon keresztül nyilvánul meg. Az érintett személy mindig a figyelem középpontjába akar kerülni, és kényelmetlenül érzi magát, amikor egy másik személyre irányul a figyelem. Az interperszonális kapcsolatok csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem zajlanak, a hangsúly gyakran szexuális kérdésekre összpontosul. A kívülállók számára a szenvedők érzelmileg megjelennek hideg és felszínes. A viselkedést gyakran furcsa és elidegenítőnek is nevezik. Általában olyan emberekként írják le őket, akik nagyon színháziasan viselkednek, és gyakran önsajnálatot mutatnak. Az érintett személyek szintén könnyen befolyásolhatók, és általában nem tudják helyesen felmérni a társadalmi helyzeteket. Így a kapcsolatokat szorosabbnak írják le, mint amilyenek valójában, és az idegenekkel folytatott beszélgetéseket rosszul értelmezik előrelépésként. Ego rendellenesség alakul ki gyermekkor és a felnőtt életben nyilvánul meg. A rendszerek komplexuma az enyhe viselkedési problémáktól a paranoid gondolatokig és az agresszív kitörésekig terjed. A mentális rendellenesség gyakran együtt fordul elő skizofrénia or önimádat. Ennek megfelelően az alapbetegségtől függően sok más tünet és panasz is előfordulhat. Általában a betegség jelei idővel fokozódnak, ami gyakran az érintettek társadalmi kirekesztését eredményezi.

A betegség diagnózisa és lefolyása

A beteg kényelmetlenül érzi magát, amikor nem ő áll a figyelem középpontjában

Igyekszik magára vonni a figyelmet. Interperszonális kapcsolat csak akkor lehetséges, ha a túlzott szexuális viselkedés lehetséges. Az érzelmi állapot nagyon felszínesnek tűnik. Az érintett nagyon színpadi módon írja le az összes eseményt, és hajlamos öndramatizálásra. Az emberek leírása csak kevés részletet tartalmaz az adott helyzetről. Az érintett személyek könnyen befolyásolhatók. Már nem tudják helyesen osztályozni a kapcsolatokat, a kapcsolatokat a valóságosnál szorosabban írják le. A rendellenesség már gyermekkorban létrejön, és a felnőtt életben tör ki. Az ego-rendellenesség nem gyógyítható meg teljesen, hanem át terápia a betegek vezet normális életet. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a rendellenességet időben kezelik, és a rendellenesség súlyossága még nem túl előrehaladott. De a páciensnek egyet kell értenie a terápiával is.

Szövődmények

Az ego-rendellenességek különböző betegségek összefüggésében fordulhatnak elő, és ezeket mindig együtt kell vizsgálni. Az alapvető jellemző, hogy az ego és a külső világ határai elmosódnak. Mivel az ego rendellenességek a tünetek egész spektrumát magukban foglalják, és sokféle formában előfordulhatnak, néha még az orvosilag képzett személyzet számára is nehéz ezeket felismerni. A gondolatindítás, a gondolat terjedése, a gondolat visszahúzódása, a külső irányítás, valamint az akaratra és az érzelmekre gyakorolt ​​befolyás (az érintettek legalábbis ezt feltételezik) szenvedő emberek furcsa viselkedésre hajlamosak. Ezek az érintett személyek de facto védekező reakciói az idegen akarat vélt befolyásának elkerülése érdekében. Ez is vezet agresszív kitörésekig. Kívülállók számára ez furcsának és elidegenítőnek tűnhet. Gyakran nehezen osztályozzák az ego rendellenességeket. Ezenkívül az érintettek általában annyira bele vannak építve saját gondolatvilágukba, hogy kívülről nehéz érvekhez jutniuk. Ennek egyik következménye, hogy az érintetteket helytelenül kezelheti (például fegyelmezetten), vagy a környezet teljesen kizárhatja. Ez befolyásolja a zavart érzelmi érzékelések spektrumát is, például deperszonalizációt vagy derealizációt. Az ilyen jelenségek magukban foglalják azt, hogy a tőlük szenvedő embereket csak a sajátjukból lehet kihozni feltétel nehézségekkel. Emiatt a kezelés nehéznek bizonyul.

Mikor kell orvoshoz menni?

A viselkedésben bekövetkező változásokat vagy rendellenességeket orvosnak vagy terapeutának kell értékelnie. Ha a személy viselkedése nem felel meg a normának, ha közvetlenül összehasonlítjuk a közvetlen környezetben élőkkel, zavarok lehetnek, amelyek súlyos betegségre vagy mentális rendellenességre utalnak. Ha figyelmen kívül hagyják az általános szociális szabályokat, ha ismétlődő érzelmi sérülések vannak embertársai felett, vagy ha az érintett személy rendkívül figyelmetlen a környezete iránt, ajánlott orvoshoz fordulni. Ha a feltűnő magatartás hosszú ideig szakmai vagy családi problémákhoz vezet, tanácsos orvoshoz fordulni. Egy ego-rendellenesség esetén a klinikai kép része, hogy az érintett személynek nincs betegségérzése. Gyakran tagadja a fennálló problémákat, és nem a saját viselkedését tekinti a disszonancia okának a mindennapi életben. Ezért a rokonok számára kihívás azt javasolni, hogy az érintett személy látogasson el orvoshoz. A színházi vagy egocentrikus viselkedést szokatlannak tekintik, és orvosával kell megbeszélni. Ha az érintett személy hevesen elutasítja az orvossal való kapcsolatfelvételt, hasznos lehet, ha a rokonok tanácsot kérnek az ego rendellenességének tüneteiről és hatásairól. Az érintett személlyel való kapcsolattartás során ezt ki lehet dolgozni arra, hogy gondosan és megfontoltan kezdeményezzenek egy utóellenőrzést orvosnál.

Kezelés és terápia

Nagyon kimerítő kezelés, az érintett személy számára, és a hozzátartozók számára is. Még a pszichoterapeutát is kihívják. A kezelés csak akkor lehetséges, ha az ego által zavart személy valóban észleli a rendellenességet, és valóban javítani akar a helyzetén. Alapvető követelmény, hogy a beteg együttműködjön, különben a terápia egyáltalán nem lehetséges. Sok esetben, viselkedésterápia a legnagyobb sikert aratta. Lehetséges kutatni az okokat, és néha ez is nagyon hasznos. De az érintettnek meg kell változtatnia a viselkedését, és új viselkedési mintákat kell gyakorolnia. A kezelést gyakran kíséri pszichotróp gyógyszerek, de ha egy beteg szenved depresszió, Ezeket szerek kevéssé segítenek.

Kitekintés és előrejelzés

A tüneti ego rendellenességből való kilábalás kilátása a jelen lévő betegségtől függ. Mivel sok betegben ez nem önálló betegség, az egó-rendellenesség számos orvosi állapot része lehet. Abban az esetben delírium, súlyos alkoholizmus or demencia, a prognózis meglehetősen kedvezőtlen, mivel a betegség progresszív lefolyására kell számítani. Ezekben az esetekben a agy általában helyrehozhatatlan károkat szenvedtek, amelyek a jelenlegi tudományos ismeretek szerint nem kezelhetők és tartósak. Ha a beteg valamilyen skizofrén rendellenességben szenved, néha vannak kezelési lehetőségek vezet az ego rendellenességének enyhítésére. Optimális kezelési és terápiás tervvel stabil siker lehetséges. Ez azonban nem igaz a skizofrénia. Ha a beteg diagnózist kap a személyiségzavarok területéről, akkor bizonyos esetekben biztosan van esély az egó-rendellenesség gyógyítására. Ha a beteg megértette a betegséget, és hajlandó megváltoztatni önmagát és személyiségét, akkor a tünetek jelentős minimalizálása érhető el. A terápia több évig tart, és a beteg együttműködésétől függ. Sok esetben át kell dolgozni a múltbeli tapasztalatokat, és meg kell változtatni az ezekről alkotott nézeteket. Ezenkívül a tartós siker eléréséhez gyakran szükséges a környezeti szerkezetátalakítás.

Megelőzés

Az ego rendellenességeket csak kora gyermekkorban lehet ellensúlyozni. A szülők csak erős személyiséggé nevelhetik utódaikat. Az érintett személyeknek maguknak nincs esélyük, és nem tudják megakadályozni. A hibás személyiségfejlődések azonban már serdülőkorban felismerhetők, az ifjúsági pszichoterapeuta pedig már értékes segítséget nyújthat. Sok esetben az ego rendellenesség megelőzhető vagy legalább enyhíthető. Nincs megelőzés, mert túl kevés kutatást végeztek az ego rendellenességeivel kapcsolatban. De ha a gyermek fejlődése a lehető leggondtalanabb, akkor nem következik be ego-rendellenesség. Az ego rendellenességeket nem lehet elkerülni, de érzékenyíteni kell ezen személyek környezetét. Ezek a személyek már az első tüneteknél tanácsot adhatnak egy terápiának, így az ego rendellenesség nem nyilvánulhat meg, és megakadályozható a betegség krónikus lefolyása. Nincs más megelőző intézkedések; mindig van egy mögöttes traumatikus élmény, amelyet csak az érintett képes megoldani.

Utógondozás

Az ego-rendellenesség az egyik mentális rendellenesség, amely általában egy életen át tartó utógondozást igényel. Az olyan rendellenességek, mint az ego rendellenesség, bármikor kiújulhatnak, állítólag sikeres kezelés után is. Az ego-rendellenesség új kezdete mind röviddel a kezdeti terápia után, mind évekkel, évtizedekkel később lehetséges. Ennek a betegségnek az utógondozásában mindenekelőtt maguk a betegek hívják fel magukat kritikus megfigyelésre és a mentális egyensúlyhiány érzékeny regisztrálására. Az érintetteknek maguknak kell eldönteniük, hogy mikor kérjenek ismét szakmai segítséget. Szükség esetén azonban megelőző intézkedésként célszerű a volt pszichoterapeutával kapcsolatba lépni. Ennek értelme van például nagyobb változások vagy stresszes élethelyzetek esetén. A sorsütések megtámadhatják az érintettek mentális stabilitását, és okot jelenthetnek arra, hogy ismét pszichológiai tanácsadó központokhoz forduljanak. Mint sok más mentális betegségnél, az önsegítő csoportoknak is van értelme az ego rendellenességeinek. Ezek a csoportok a sikeres terápia után is részt vehetnek az utógondozásban, megtapasztalhatják más szenvedők támogatását és észrevehetik érzékenységüket a saját érzelmi világuk kritikus változásai iránt. Gyakran más betegek önmaguknál jobban felismerik, hogy megújult terápiára van szükség. Általánosságban elmondható, hogy a stabil lakókörnyezet előnyös az ego-rendellenességben szenvedő volt betegek számára, és segít megelőzni az új kitöréseket.

Itt tudod megtenni magad

Sok érintett embernek problémái vannak mindennapi életének felépítésével és megszervezésével. Megpróbálják a lehető leggyorsabban visszaállítani korábbi és megszokott életmódjukat. Szembeszökően fontos annak elfogadása, hogy a gyógyulás csak kis lépésekben valósulhat meg. A túlzott kereslet bármilyen formája ellenjavallt, és a legrosszabb esetben csalódáshoz és kudarcokhoz vezet. A túlterhelés elkerülése érdekében érdemes minden napot részletesen megtervezni. Ennek a tervezésnek jó módja az írás. Ha reálisan közelítünk a tervezéshez, és nem vállalunk túl sokat, megkönnyítjük a tervhez való ragaszkodást. Célszerű a feladatokat prioritásuk szerint osztályozni egy lista segítségével. A legfontosabb feladatok egy napra történő ütemezése nyomást jelent. Fontos és kevésbé fontos feladatok együttese minimalizálja ezt. Az sem helyénvaló, ha a napot csak kötelességekkel töltjük ki. A szabadidő elég szabadideje ugyanolyan fontos. A motiváció fokozódik, ha a napi tervezés tartalmaz egy külön kiemelést, amely nagyon kellemes az érintett számára. Ez a kiemelés lehet szakmai vagy magán jellegű. A napi tervezés megkönnyíti, ha minden nap egy időben indul. A gyógyszeres kezelésről, valamint a pszichoszociális kezelésről, ha van ilyen, nem szabad megfeledkezni ebben a napi tervben.