A lábgomba jelei

Tinea pedis, tinea pedum, láb mycosis, lábgomba, a láb dermatophita fertőzése

Meghatározás

A lábgomba, tinea pedis, a lábujjak közötti interdigitalis terek, a talpak és súlyos esetekben a lábfej hátsó részének elhúzódó fertőzése fonalas gombával (dermatophyte). A dermatofiták különösen a bőrt és annak mellékleteit támadják, mint pl haj és a körmök. Ha a lábujjakon egy vagy több köröm is érintett, akkor az alábbiakról beszélünk köröm gomba. Az iparosodott országokban körülbelül minden harmadik embert érint a lábgomba fertőzés, amelynek során a férfiak gyakrabban szenvednek a betegségben, mint a nők. Milyen jelei vannak a lábgombának?

Különböző típusok

A lábgomba a kórokozók túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel láthassák őket. Vannak azonban tipikus jelek, amelyek megerősíthetik a lábgomba diagnózisát. Amint a fonalas gombák behatolnak a legfelső bőrrétegbe (a stratum corneum), ott terjednek, és lebontják a bőr keratinját (a kanos anyagot).

Helyi gyulladásos reakció alakul ki. A lábgomba különböző formái léteznek, amelyek mindegyikének különböző tünetei vannak.

  • Dyshidrotikus típus: A láb íven és a láb szélén zavaros folyadékkal töltött kis hólyagok vannak.

    A buborékok szálhúzó tartalommal rendelkeznek. Nem törnek ki, hanem pikkelyes kéreg alatt gyógyulnak meg. Az ilyen típusú lábgomba tipikus jelei a súlyos viszketés és a feszültség érzése a láb szélén és íven.

    Ha a betegség elhúzódik, lehetséges, hogy a régi és az új hólyagok, valamint a korpásodás együtt élnek. Ez színes képet eredményez a bőr megváltozik. Amint nagy hólyagok alakulnak ki, az egyik a bullous típusról beszél.

    A dyshidrosis a görög nyelvből származik, és rossz / rossz izzadást jelent. Korábbi feltételezésekkel ellentétben bebizonyosodott, hogy nincs összefüggés a hólyagosodás között a bőr megváltozik és a verejtékmirigyek.

  • Interdigital típus: Interdigital jelentése a lábujjak között lefordítva. Különösen a 3. és a 4. vagy a 4. és az 5. lábujj közötti távolságot érinti a különösen szűk távolság.

    Ez a forma a leggyakoribb atlétás lábfertőzés. Kezdetben a legfelső bőrréteg beázik. Ha valaki széttárja a lábujjait, felismerhető a szürke-fehér, duzzadt bőr a lábujj közötti térben.

    Amint az áztatott bőr leválik, síró felszíni sérülések és mélyebb repedések láthatók. A duzzadt bőr alja kivörösödik, és végül a bőr hámlik. Ez az érintett területek további fertőzéséhez vezethet baktériumok, ami kellemetlen lábszagot eredményez.

    Az interdigital típus nagyon sokáig létezhet anélkül, hogy észrevennék, és így tovább terjed. Ha fokozott a láb izzadása, erős viszketés alakul ki a lábujjak közötti interdigitalis térben. Az interdigitalis atlétatípus nagy veszélye a orbánc.

    Az apró sérülések jó belépési portált jelentenek a baktériumok.

  • Squamous-hyperkeratoticus típus: A gyakran előforduló formát kezdetben nagyon finom száraz pikkelyezés kíséri csak enyhén kipirosodott, gyulladt talajon. Ha a feltétel hosszabb ideig fennáll, a fókuszos, világosan meghatározott, pikkelyes, túlzottan keratinizált bőrterületek (hyperkeratosis) megeshet. Gyakran kis bőrrepedések (rhagades) kísérik őket.

    Ez a forma elsősorban a lábszéleken, a lábujjak és a sarok hegyén fordul elő.

  • Mokaszintípus: Ez többnyire száraz, szétszórt pikkelyezés, amely fehéres vagy csak kissé kipirosodott plakkokon nyugszik. Főként a teljes talpon fordul elő mokaszin formájában. A lábgomba ezen formájának másik fontos jele a körmök érintettsége.
  • Oligymptomatikus típus: A lábgomba ezen formájában egyszerre több jel is előfordul. A lábujjak közötti helyek enyhe kipirosodása, a bőr túlzott nagyítása és az ezzel járó finom hámlás jelentkezik. Főleg a sarok és a láb széleit érinti.