A magabiztos ember bízik képességeiben. Az önbizalmat az önbizalom megjelenése fejezi ki. Ennek megfelelően a külső magabiztos magatartás tükrözi a cselekvő személy belső szubjektív önértékelését.
Mi az alacsony önértékelés?
Az önbizalom kifejezés saját belső értékelésünket jelenti személyiségünkre, képességeinkre, tehetségünkre, erősségeinkre és gyengeségeinkre vonatkozóan. Az alacsony önértékelés gyakran hangos és kirívó magatartással fejezi ki magát. A külvilágban ez egy állítólag magabiztos ember homlokzatát hozza létre. Az alacsony önértékelésű embert alsóbbrendűségi komplexusok gyötrik, amelyek önbecsülés hiányát és belső bizonytalanságot eredményeznek. Ennek ellenére nem minden hangos vagy mutatós viselkedésnek kell alacsony önértékelést jelentenie. Valójában egy erős ember állhat mögötte. Hasonlóképpen, egy feltűnő és igénytelen embernek erős önérzete is lehet.
Okok
Az alacsony önbizalom okainak különféle okai lehetnek. A pszichológusok többsége úgy véli, hogy az egészséges önértékelésnek függetlennek kell lennie a külső hatásoktól. Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy személy külső tényezőktől függő egyéni szükségleteit. Maslow igényeinek piramisa szerint ezek magukban foglalják a sikert, az elismerést, a megbecsülést és a tiszteletet, amelyet embertársai egymás iránt érezhetnek. Az egyéni igények kielégítése vagy hiánya elsősorban a programban való megjelenés képétől függ gyermekkor egy személy. Már az élet első éveiben megkezdődik az autonómia szakasz a kisgyermekekben. Ha ezt elnyomják, akkor már nem alakulhat ki. Súlyos esetekben ez megteheti vezet a felnőttkori alacsony önértékelés kóros érzéséhez, amely szorongást okozhat a mindennapi dolgokkal való szembesülés során. Az a gyermek, akit csak a szülői életben kritizálnak, megtanulja magát rendezetlennek látni. A gyermekek gyakran hibákat követnek el a szülők szemében, amelyek azonnal átalakulnak a gyermek általános személyiségének megítélésévé. Csak a tévedésen alapuló negatív kritika verbalizálásának eredményeként a gyermek nem képes egészséges önértékelésre. A dicséret és elismerés folyamatos elmaradása végül is alacsonyabbrendűségi komplexekhez vezet gyermekkor. A szabályok és határok állandó kényszerített vak betartása később képtelen önreflexióra vezetni, mert a szülő és a gyermek közötti egészséges kapcsolat kiépítésével a saját cselekedeteibe való bepillantás nem történt meg. A felnőttkori későbbi tapasztalatok szintén az alacsony önértékelés oka lehet. Az önértékelés elvesztése a nárcisztával való párkapcsolatban vagy a mindennapi szakmai életben fordulhat elő, ha hiányoznak a sikerek. A sikerek hiánya gyakran az elismerés hiányával jár. Az önmagát az alacsony önértékelésben szenvedő személy gyakran csak a teljesítmény szempontjából határozza meg, ha ezt az embert így tanították. Az alacsony önértékelésben szenvedők nem képesek tisztelettel szembenézni önmagukkal. Ez tiszteletlenséget eredményez embertársaival szemben. Az a személy, akinek például gyermekkorában túl kevés figyelmet kapott, később viselkedésében szembetűnő módon fog érezni rajta. Szélsőséges esetekben ez függőségre hasonlít.
Tünetek, panaszok és jelek
Az önértékelés hiányában szenvedő ember gyakran irigyli mások sikereit. Ez oda vezet, hogy szándékosan nem fejezik ki dicséretüket az embertársaknak, hogy pszichésen destabilizálják őket. Az embertársak pszichológiailag destabilizálásával a destabilizáló és az alacsony önértékelésben szenvedő szubjektív szempontból „nagyszerűvé” teszi magát. Más embertársak sikerét közvetlen fenyegetésként érzékelheti az alacsony önértékelésű ember. Különösen ez a helyzet, amikor ezek az emberek a közvetlen környezetben vannak, legyen az munkatárs vagy testvér. Azok az emberek, akik ügyesen leplezik alacsony önértékelésüket a külvilágtól, gyengén képesek toleranciát kialakítani az elkövetett hibákkal szemben. A kudarcot gyorsan negatívan, és egyes esetekben akár brutálisan is verbalizálják. A közvetlen konfrontációt gyakran alkalmazzák megelőző intézkedésként, így a megtámadott partner megakadályozhatja az alacsony önértékelésben szenvedő személy kihallgatását. Más vélemények alapvetően az ember elleni közvetlen támadásként vagy szubjektíven a saját létének támadásaként tekintenek. A gyűlölet és a bosszúállóság tehát alacsony önértékeléssel rendelkező ember eredménye lehet. Vannak azonban olyan emberek is, akik csendesen élik alacsony önértékelésüket. Míg vannak olyan emberek is, akik csendesek, de mégis magabiztosak. Az első esetben ezek az emberek gyakran sok viselkedési problémát mutatnak. Gyakran visszahúzódnak, és félnek a mindennapi vagy ismeretlen helyzetektől, amelyekben attól tartanak, hogy mások megítélik őket. Ez a félelem elérheti a teljes elzárkózás szintjét. Tudatosan kerülik azokat a helyzeteket, amelyekben az alacsony önértékelésben szenvedő állhat a figyelem középpontjában. A negatív ítélettől való félelem túl nagy. Ez a fajta ember bizonytalannak érzi magát az életen, miközben nincs bizalma önmagában mind a személyes, mind a szakmai életében. A mindennapi helyzetek mérhetetlenül elárasztják őket. Ezeknek az embereknek nehéz döntéseket hozni. Ez a döntésképtelenség képes vezet a kóros halogatáshoz. Ebben az esetben rendellenességről beszélhetünk. A halogatás ekkor már nem a rossz időkezelésen, a sikertelen szervezésen vagy a lustaságon alapszik. A kudarctól való félelem gyökereiből nő ki.
Szövődmények
A kiemelt viselkedésmódok igen vezet súlyos szövődményekig. Ezek a szövődmények a mindennapi élet minden területére kiterjednek. Ennek megfelelően az alacsony önértékelés súlyosakhoz vezethet depresszió. Vannak emberek, akik ezekben az esetekben belső agresszióikat kezdik maguk ellen irányítani. Ennek az önkárosítás vagy akár az öngyilkosság lehet az eredménye. De a külvilágtól való teljes elszigeteltség is következmény lehet. Ebből súlyos kóros személyiségzavarok alakulhatnak ki. A csendes típus szempontjából veszélyesek azok a kapcsolatok, amelyekben a partner erőszakos gyakorlása céljából visszaél a társának alacsony önbizalmával. Az alacsony önértékelésű ember áldozattá válik, aki nem tudja, hogyan védekezzen. Szélsőséges esetekben az érintett személy szubjektív nézőpontjából kilátástalan helyzetbe kerül. Az autonómia kudarca, amely már valószínűleg elkezdődött gyermekkor, folytatódik a kapcsolatban. Eszméletlenül az alsóbbrendűségi érzésektől szenvedő fajta olyan partnert keres, aki visszaadja neki azt, amit már gyermekkorában megszokott. A magán- és a szakmai életben az önbecsülés nélküli embereket gyakran tehernek tekintik. A szakmai világban vagy viselkedésükkel gyötörhetik embertársaikat, és árthatnak a vállalatnak, vagy akadályozhatják a munkát azzal, hogy állandóan képtelenek döntéseket hozni. Az egyik és a másik irányban messzemenő szövődmények merülhetnek fel, amelyek befolyásolhatják más emberek életét. Különösen a vezetés szintjén szenvedő emberek önimádat, akik megpróbálják leplezni alacsony önértékelésüket a külvilág felé, sok alkalmazott számára problémát jelent. Az a grandiózus „ÉN”, aki alacsonyabbrendűségi komplexumokból tiszteleg önmagának, a vezető pozíciójában arra késztetheti a munkavállalókat, hogy felhagyjanak munkájukkal és így feladják a biztonságos munkát. Hosszú távon az ilyen magatartás csak az egész vállalatnak árthat. Azok az emberek, akik kóros módon tagadják önmagukkal szembeni alacsonyabbrendűség érzésüket, nem kapják meg az ötletet, hogy kezelést keressenek, mert nem érzékelik magukat elmebetegnek. Úgy érzik, hogy a figyelem függőségük a helyes. Az általuk okozott kárért mások hibáztatásával kerülik el a felelősséget. Az önreflexió képességének hiánya megakadályozza a pszichológiai kezelés lehetőségét.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Az alacsonyabbrendűség érzése súlyos depresszió. Ebben az esetben szakmai segítségre van szükség pszichoterápiás kezelés formájában. Ez a gyógyszeres kezeléssel kombinálva történhet. Azonban csak orvos vagy pszichiáter gyógyszereket írhat fel. A pszichológus viszont nem orvos, és nem adhat vényt szerek. Az öntudat hiánya az állandó határsértések tolerálásához vezethet az önmagával szemben. Ha egy hatalomra éhes ember ilyen módon bántalmaz egy érintettet, akkor is szükség van szakképzett segítségre a veszélyes párkapcsolat elkülönítéséhez. Csak ezt követően lehet az önbecsülés fokozatos visszaszerzésével foglalkozni. Az elégtelen önértékelés miatti teljes mentális bénulás esetén napközbeni klinikák állnak rendelkezésre, amelyek pszichológiai lehetőséget kínálnak terápia csoportkörnyezetben. Ha az érintett személy természeténél fogva életképes marad, és képes jól kezelni a mindennapi életet, akkor lehet, hogy nincs szükség szakmai segítségre. Ha az alacsony önértékelésben szenvedő személynek sikerül összeszednie az akaratot, hogy valamit megváltoztasson, akkor saját kutatásai és napi gyakorlatai formájában képes lehet segíteni önmagán. Ha nárcisztikus személyiségről van szó, akkor csak akkor lehet sikeres kezelési lehetőség, ha ez a személy tudatosan nárcisztaként érzékeli önmagát.
Diagnózis
A diagnózist pszichoanalízissel lehet felállítani. A betegek gyakran másodlagos tünetekben szenvednek, mint pl depresszió, szorongás vagy pánik. A terápiás kezelés során a terapeuta kiszűri a tényleges problémát. A depresszió azonban mindig több tényezőn alapszik. Az egyik tényező lehet a túl alacsony önértékelés. Az élet során felmerülő problémák gyakran elfedik a valódi okokat. A kezdeti áttekintés érdekében néhány pszichológus kérdőívet oszt ki a betegek számára az első munkamenet során. Azonban, terápia a különböző pszichológusok megközelítései e tekintetben eltérhetnek. Több munkamenet során bizonyos problémák és azok okai kiszűrhetők.
Kezelés és terápia
Súlyos esetekben lehetőség van elhelyezésre egy nappali rendelőben. Ott az érintett személy pszichoterápiás segítséget kap szakképzett személyzettől. Terápia nappali rendelőben is biztosított egy csoportban. Az érintettnek ezt előzetesen be kell mutatnia. A probléma konkrét kezelése érdekében az egyéni terápia megfelelőbbnek tűnhet. Nem minden ember alkalmas egy csoporton belüli terápiára. Különösen azok az emberek, akik csekély vagy nem létező önértékelésük miatt kényes és érzékeny elmékké váltak, nem biztos, hogy alkalmasak egy csoportra. Az öntudat és az akarat már az első lépések lehetnek, ha az illető elég erős ahhoz, hogy kezelje önmagát, és felismerje problémáját. Ha a túl kevés önbizalommal rendelkező embernek nincs bátorsága beszél problémájáról egy másik ember előtt, az önbizalomról szóló megfelelő irodalom is segíthet. A túl kevés önértékelés okozta megnyilvánulások külsőleg sokféleképpen jelenhetnek meg. Gyakran az utóhatásokat, például a depressziót gyógyszeres kezeléssel kezelik.
Kitekintés és előrejelzés
Az alacsony önértékelésű emberek kilátásai és prognózisa nem rossz, hacsak más súlyos személyiségzavarok már nem merültek fel ebből és ezeket kezelni kell. Az önbecsülés megtanulható és fejleszthető. Ez magában foglalja az aktív tanulás önreflexió és saját gyengeségek és erősségek felismerése. Megtanulható a szubjektív fókusz hangsúlyának elmozdulása a pozitív gondolkodásmód felé is. Az öntudat fejlesztése azonban időbe telik. Ennek ellenére nem lehetetlen az erős önérzet megszerzése. A pszichoterápiás kezelés megfelelő megközelítést adhat a mentális gyengeségek erősséggé alakításához. Az érintett személy maga köteles együttműködni a terápiában, és saját akaratával előmozdítani a gyógyulási folyamatot.
Megelőzés
Kezdetben a gyermek szülei végezhetnek megelőzést. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a nyomtatás az első hét évben történik gyermek fejlődését. Ez a lenyomat végigkíséri a növekvő gyermeket egész életében, és minden későbbi cselekedetet befolyásolni fog. A gyermek autonómiájának megfelelő kezelése és a felelősség átruházása a gyermekre erősíti a felelősségtudatot. A hibás viselkedés értékelését nem szabad közvetlenül hibás személyiségként értékelni. Ily módon a gyermek hamis képet kap önmagáról. A szülők és a gyermek közötti megértés, valamint az egészséges kapcsolatépítés elősegíti a növekvő gyermek önbizalmát. Ha már hiányzik az önbizalom, akkor azt már nem lehet megakadályozni.
Utógondozás
Miután az önértékelést fokozó terápia megtörtént, bizonyos mértékű utógondozást kell követni. Ez az utógondozás a visszaesések elkerülését szolgálja. Különösen akkor, ha a beteg javítás alatt áll, a terápiás foglalkozásokat nem szabad az elején teljesen felfüggeszteni. Az önértékelés hosszú távú erősítése érdekében sok türelemre és erő. Egy jó erő a szakmai segítség, a területen képzett emberek. Sok érintett ember úgy gondolja, hogy egy terápia után legyőzte a betegséget, vagy akár szakember segítsége nélkül is képes kezelni. Elfelejtik, hogy egy apró félreértés is visszalépést okozhat. Pontosan ezért fontos, különösen ha alacsony az önértékelés, további terápiát keresni. Ha ezt nem tartják be, akkor következmények léphetnek fel, például öngyilkossági gondolatok vagy súlyos depresszió. Éppen ezért fontos, hogy alacsony önbecsülés esetén kövessünk egy adott utógondozást még akkor is, ha a terápia még össze van kapcsolva. A család is jó támogatás és segítség lehet a betegséggel való megbirkózásban. Támogatást nyújthat az érintettnek, és segítséget nyújthat a gyógyulás további útján. Szükség esetén az órák egyszerűen lerövidíthetők, és a terápia addig folytatható, amíg a kezelt személy teljesen biztos abban, hogy már nincs szüksége támogatásra.
Itt tudod megtenni magad
Az egészséges önbecsülés kialakulásához elmozdulásnak kell lennie a gondolkodásmódban. Sok alacsony önbizalomban szenvedő ember a negatív tapasztalatokra összpontosít, és ugyanezt jósolja jövőjére is. Ebből kifolyólag, tanulás pozitív gondolkodási mintákra van szükség. Nagyon egyszerű gyakorlatokkal is kialakulhat az önbizalom. Már az ember testtartásában sokat lehet olvasni. A meghúzott vállak, a lefelé irányított tekintet és a hajlított testtartás nem az erős önbizalom jele. Az ellenkezője lenne itt igaz. Még fizikai változás esetén is másfajta életszemlélet alakulhat ki. A függőleges séta és az előremutató tekintet már az első helyes lépés az egészséges önértékelés felé vezető úton. Ha vannak preferenciák egy bizonyos dologra, ezeket jutalmazási rendszeren keresztül lehet felhasználni. Ez növeli a motivációt a feladat tényleges elvégzésére. Az önreflexió révén az érintett személy válságosabbá válhat önmagával szemben, és toleránsabb lehet más emberekkel szemben. Ami egykor állandó harcnak érezte önmagát és másokat, ezért békés létgé fejlődhet, erős önérzettel.
