Figyelemhiányos hiperaktivitás szindróma, Fidgety Phil szindróma, pszichoorganikus szindróma (POS), hiperaktivitási szindróma, hiperkinetikus szindróma (HKS), figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség, ADHD, Figyelem - Hiány - Hiperaktivitás - Zavar (ADHD), minimális agy szindróma, viselkedési zavar figyelem- és koncentrációs zavarral, Fidgety Phil, ADHD.
Meghatározás
A figyelemhiányos szindrómának három különböző formája létezik. Ezek:
- Figyelemhiányos szindróma hiperaktivitás nélkül: ADD
- A figyelemhiányos szindróma hiperaktivitással: ADHD
- A figyelemzavar első két formájának keveréke
A figyelemhiányos hiperaktivitás szindróma kifejezetten figyelmetlen, impulzív magatartást foglal magában, amely az élet több területén hosszabb ideig (kb. Hat hónap) jelentkezik (óvoda/ iskola, otthon, szabadidő). A figyelem felépítésének nagyon változó és időnként átlag alatti képessége miatt más területeket (német és / vagy matematika) gyakran érintenek az iskolai problémák.
Sok ADHD a gyermekek olvasási, helyesírási, LRS és / vagy számtani gyengeséget okoznak. Továbbá, ADHD a gyerekek is nagyon tehetségesek lehetnek. Olyan egyéni, mint a az ADHD tünetei lehet, a terápiát ki kell igazítani.
Különböző terápiás megközelítések alkalmazhatók egyértelműen diagnosztizált, hiperaktivitással járó figyelemhiányos szindróma esetén. A terápia különböző formái alkalmazhatók az ADHD vonatkozásában. Mint már többször említettük, egyénileg különbözik, melyik terápiára kell minden esetben ráirányítani.
A multimodális terápia, vagyis egy olyan terápia, amely sok különböző tényezőből áll és az egyes esetekhez kapcsolódik, sok szempontból bevált. Elvileg megkülönböztetik a terápia három különböző formáját:
- A gyógyszeres terápia
- A pszichoterápiás és gyógyító nevelési terápia különféle lehetőségeivel
- Táplálkozásterápia különféle lehetőségeivel. A terápia soha nem lehet csak „heti kétszeri heti kezelés” vagy hasonló kérdés.
A terápiás foglalkozások, amelyeket szakemberek szerveznek és hajtanak végre, csupán „támogatások”. Az újonnan „megtanult” és megbeszélteket otthon folytatni és fejleszteni kell. Ezért mindhárom említett terápiás formában hozzá kell adni az ADHD gyermek otthoni környezetben nyújtott támogatását.
A terapeuta csak az ADHD gyermek, szülei (családja) közösségében és együttműködésében lehet sikeres. Fontos az iskolai környezet (osztályfőnök, tanár) tájékoztatása az egyes terápiás lépésekről is, így holisztikus megközelítés lehetséges. A lehetséges ADHD-terápiák leírásának egyrészt bepillantást kell engednie a terápiák sokféleségébe, másrészt tájékoztatnia kell az egyéni lehetőségeket is, hogy gyermeke érdekében megtalálható legyen a megfelelő terápiás megközelítés.
A lista nem igényel teljességet. Valószínűleg a legvitatottabb terápiás forma az ADHD tekintetében a gyógyszeres terápia, annak ellenére, hogy sok ADHD-s beteg jó eredményeket ért el bizonyos gyógyszerek segítségével. Ez a kritikus hozzáállás gyakran azon a tényen alapul, hogy az ADHD gyógyszerek pszichotróp gyógyszerek, általában stimulánsok, amelyek befolyásolják a pszichológiai funkciókat.
Ezért hatással vannak a hangulatra, az affektivitásra és az érzelmességre, ezáltal a figyelem képességére, az impulzivitásra és a (belső) hajtásra is. Ritalin az egyik leggyakoribb gyógyszer az ADHD terápiában. Hatóanyaga az ún metilfenidát, egy amfetaminszerű anyag, amely az stimulánsok csoportjába tartozik.
Ezért olyan anyag, amely stimulálja, azaz serkenti a agy a mentális teljesítmény növelése érdekében. A betegek többségében Ritalin javíthatja a tüneteket. Mint minden gyógyszer esetében, itt is előfordulnak mellékhatások.
A Ritalin ezek nagyon sokfélék és sajnos meglehetősen gyakoriak. Azonban a legtöbb esetben enyhe pszichológiai panaszokról van szó, amelyek egy idő után eltűnnek. Tipikusak étvágytalanság, alvászavarok, depressziós hangulat, szorongás, nyugtalanság, idegesség stb.
Nem mindig könnyű megkülönböztetni ezeket a mellékhatásokat az ADHD tényleges tüneteitől. Az orvosnak ezért a kezelés kezdetén fel kell hívnia a beteg figyelmét ezekre a nemkívánatos hatásokra, hogy a beteg felismerhesse őket és megfigyelhesse, hogy eltűnnek-e újra. Ha a Ritalint nem tolerálják, sok más, hasonló hatásmechanizmusú és eltérő mellékhatás-profillal rendelkező gyógyszer létezik.
Az antidepresszánsok olyan gyógyszerek, amelyek javítják a hangulatot. Mivel a hangulat okától függetlenül működnek, nemcsak arra használják őket depresszió hanem számos pszichiátriai rendellenesség esetén is. Alkalmanként alkalmazzák ADHD-ben is, mert ezek a gyógyszerek szintén javítják a jelátvitelt a agy más hatásmechanizmusok révén.
Azonban a számos mellékhatás és az elviselhetőbb és hatékonyabb alternatívák miatt, mint pl metilfenidát, az antidepresszánsok nem az ADHD terápiában választott gyógyszerek. Ha azonban a betegek is szenvednek depresszió, amely az átlagosnál gyakrabban fordul elő ADHD-ben, antidepresszánsok továbbra is javallhatók. A gyógyszerek problematikus tulajdonságai miatt azonban szigorú ellenőrzés szükséges a terápia orvos általi elvégzése. A mellékhatások nem csak gyakran fordulnak elő, hanem a betegeknél is eltérő ütemben és különböző mértékben jelentkeznek a hatások. Ezért az ilyen gyógyszerekkel történő állandó gyógyszert alaposan meg kell fontolni.
