A acromioclavicularis ízületi diszlokáció az acromioclavicularis ízület capsuloligamentosus készülékének hiányos vagy teljes szakadása. Leggyakrabban ez olyan esések eredménye, amelyekben az ember közvetlenül a vállára esik.
Mi az acromioclavicularis ízület diszlokációja?
Az acromioclavicularis ízületet technikailag acromioclavicularis ízületnek nevezik; acromion akromiont, kulcscsont kulcscsontot jelent. Tehát acromioclavicularis ízületi diszlokáció, sérülés van a viszonylag kicsi ízületben, amelyet a acromion és kulcscsont. Az ízület belső része a kulcscsont külső oldalából áll, a külső része pedig a acromion a test közepével szemben. Főleg az ízület stabilizálódik ízületi kapszula és több szalag. Ebben a régióban az ínszalagok és a kapszula túlfeszülnek, megfeszülnek vagy be vannak szakadva acromioclavicularis ízületi diszlokáció. A szalagok teljes szakadása is lehet. Ban,-ben vállöv, az acromioclavicularis ízület elmozdulása az egyik leggyakoribb sérülés.
Okok
Az acromioclavicularis ízület elmozdulásának okai általában közvetlen erő vagy a váll területére esnek. Ez főleg tipikus sportsérülés, mivel itt a kar gyakran esik a test elé, amikor az esés bekövetkezik. Különösen a síelés, a kerékpározás, a motorozás, a harcművészetek és a lovaglás terén is akromioklavikuláris ízületet kötnek le. De minden más sportág is, ahol sokat futsz, esik vezet egy acromioclavicularis ízületi diszlokációhoz. Ritkán fordul elő viszont a kinyújtott kar leesése.
Tünetek, panaszok és jelek
Egy létezőben vállízület elmozdulás, súlyos fájdalom a vállban a legkézenfekvőbb tünet. Gyakran az érintett személyek súlyos duzzanatot szenvednek a váll régiójában is. A legkisebb mozdulatokkal vagy nyomás esetén a fájdalom jelentősen fokozódik. Még nyugalomban is fájdalom kitart. Ennek eredményeként az érintett egyének általában feszült, védő testtartást tanúsítanak. A kar hajlított és az egészséges karral van megtámasztva. Bizonyos körülmények között ez a feszült helyzet akár vezet nak nek hátfájás, amely a betegség előrehaladtával szintén súlyosabbá válik. Ha korai stádiumban fordulnak orvoshoz ilyen esetben vállízület elmozdulás, a fellépő tünetek hatékonyan és gyorsan enyhíthetők. fájdalomcsillapítók és az érintett terület tartós lehűlése gyors enyhülést hozhat. Más a helyzet, ha az érintett személy teljesen lemond a kezelésről. Ezután a meglévő tünetek jelentős súlyosbodására lehet számítani. Különösen súlyos esetekben az ízület tartósan károsodhat, és utána nem lehet helyreállítani. A vállízület a diszlokációt meglehetősen tipikus tünetek kísérik, amelyek azonban nagyon jól kezelhetők. Ebben az esetben azonban fontos, hogy azonnal forduljon orvoshoz, különben fennáll a súlyos szövődmények veszélye.
Diagnózis és lefolyás
Az acromioclavicularis ízületrepedés diagnosztizálásához a fizikális vizsgálat elvégzik, és kérdeznek a sérülés pontos lefolyásáról. Ha az ínszalagok vagy / vagy kapszula szakad vagy szakad, a kulcscsont egyértelműen rosszul áll; fenn van (luxusban van). Mindazonáltal a képalkotó diagnózis elkerülhetetlen annak érdekében, hogy az acromioclavicularis ízület diszlokációját biztosan meg lehessen határozni. Itt egy deformitás látható, még akkor is, ha külsőleg nem látható. Az acromioclavicularis ízületi diszlokáció 3 fokozatba sorolható, általában Tossy (vagy Rockwood) szerint. Az I. dobás az ínszalagok szakadását írja le, de az ízületi partnereket nem lehet elmozdítani. A Tossy II szintén hiányos szakadás, de a két közös partner könnyen kiszorítható. A Tossy III-ban a szalagok (és a kapszula) teljesen elszakadtak, és a két ízületi partner egyértelműen mozgatható egymás ellen. A világosan kiálló kulcscsont lenyomható, majd visszajön (zongorakulcsos jelenség).
Szövődmények
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció esetén az érintett személy elsősorban nagyon súlyos fájdalmaktól szenved. Ezek elsősorban a vállban jelentkeznek, de a környező régiókra is átterjedhetnek, fájdalmat okozva a nyak vagy karok. A betegek súlyos duzzanatokban és zúzódásokban is szenvednek. A tartós fájdalom miatt sok beteg mozgáskorlátozottságában szenved depresszió. Különösen az éjszakai fájdalom képes vezet a beteg ingerlékenységére, amelyet az alvási panaszok kedveznek. A váll és a kar a fájdalom miatt alig mozgatható. A kézmozdulatok fájdalomhoz is vezethetnek, így a beteg mindennapi élete jelentősen korlátozott. Néha előfordulhat, hogy az szalagok elszakadnak az acromioclavicularis ízületi diszlokáció esetén is. Ennek azonban további menete feltétel nagymértékben függ a baleset vagy ütés pontos okától és típusától. A legtöbb esetben a tünetek viszonylag jól korlátozhatók a fizikoterápia. Az érintetteknek néhány hétig tartózkodniuk kell a sporttevékenységektől. Nincsenek különösebb szövődmények. A beteg várható élettartamát az acromioclavicularis ízület elmozdulása sem befolyásolja negatívan, amennyiben a baleset nem jelent veszélyt az életre.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Az acromioclavicularis ízület diszlokációjának minden esetben az érintett személy az orvos kezelésétől függ. Ebben az esetben nem lehet öngyógyító, és a tünetek általában súlyosbodnak, ha nem kezelik őket. Minél korábban ismerik fel és kezelik az acromioclavicularis ízületi diszlokációt, annál jobb a betegség további lefolyása. Orvoshoz kell fordulni, ha a beteget nagyon súlyos vállduzzanat éri. Ezek a duzzanatok különösebb ok nélkül jelentkeznek, és önmagukban sem tűnnek el. Az erős és különösen tartós vállfájdalom szintén jelezheti az acromioclavicularis ízület elmozdulását, és orvosnak kell megvizsgálnia. A fájdalom a hátára is átterjedhet, és ott is kellemetlenséget okozhat. Ezeknél a tüneteknél mindig forduljon háziorvoshoz vagy ortopéd sebészhez a szövődmények megelőzése érdekében. Az acromioclavicularis ízületi diszlokáció viszonylag jól kezelhető, és az érintett ember várható élettartamát sem korlátozza vagy csökkenti a betegség.
Kezelés és terápia
Miután az acromioclavicularis ízület diszlokációjának orvosi kezelése befejeződött, következetes és alkalmazkodott fizikoterápia a lehető legjobb rehabilitáció biztosítása érdekében. Mivel a Tossy I vagy II kezelésére nincs szükség műtétre, a könnyű sporttevékenység a fájdalom csillapodása után folytatható, de ez nem vonhatja maga után az érintett vállat. Ebben az esetben egyáltalán nem szabad sportolni 1-2 hétig. A Tossy III esetében a szünetnek körülbelül 4-6 hétnek kell lennie, attól függően, hogy az acromioclavicularis ízületet konzervatívan vagy műtéti úton kezelték-e. Ebben az időszakban a kar sem szabad 90 ° -nál nagyobb távolságra kitörni a testtől. Az esés után azonnali intézkedésként a kar stabilizálható a hason a megkönnyebbülés érdekében, ha lehetséges, háromszög alakú hevedert használva. A hűtő akkumulátor kezdetben a fájdalmat és a duzzanatot is enyhítheti, amíg orvoshoz nem fordulnak. A Tossy mindhárom formájával fizikoterápia továbbra is fontos a kar szabad mozgásának helyreállításához.
Megelőzés
Az acromioclavicularis ízület diszlokációjának korlátozott megelőzése van, mivel ez általában az oldalsó vállrészre eső esetleges eséseket vonja maga után, és nem mindig akadályozható meg. A sérülés veszélye csak megfelelő védőruházat viselésével csökkenthető. Például egy védőbetéttel ellátott kabátot főleg motorkerékpár vezetése közben lehet viselni, mivel zuhanás esetén itt különösen nagy a sérülés veszélye. Megfelelő vállvédőt is lehet viselni focizás közben.
Utógondozás
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció esetén az érintett személy elsősorban nagyon súlyos fájdalmaktól szenved. A fájdalom főleg a vállban jelentkezik, de átterjedhet a szomszédos régiókra is, így fájdalom jelentkezik a nyak vagy akár a karokban. A betegeket súlyos duzzanat és néha zúzódások is szenvedik. A tartós fájdalom mozgáskorlátozottsághoz, ill depresszió. Különösen az éjszakai fájdalom a páciens ingerlékenységéhez és alvási problémákhoz vezethet. A váll és a kar a fájdalom miatt alig mozgatható. A kézmozdulatok fájdalomhoz is vezethetnek, így a beteg mindennapi élete jelentősen korlátozott. Ezenkívül a szalagok elszakadhatnak az acromioclavicularis ízület diszlokációjában is. Ennek azonban további menete feltétel nagymértékben függ a baleset vagy ütés pontos okától és típusától. A legtöbb esetben a tünetek viszonylag jól korlátozhatók fizikoterápia. Az érintetteknek néhány hétig tartózkodniuk kell a sporttevékenységektől. Különleges szövődmények fordulnak elő. A beteg várható élettartamát az acromioclavicularis ízület elmozdulása sem befolyásolja negatívan, amennyiben a baleset nem jelent veszélyt az életre.
Mit tehetsz te magad
Ha lehetséges, az érintettnek könnyebben kell tennie és kerülnie kell a fizikai megterhelést az acromioclavicularis ízület diszlokációja alatt. Az orvosi kezelés ideje alatt kerülni kell a sporttevékenységeket, vagy a minimumra kell csökkenteni. Mivel az érintett személy a meglévő panaszok miatt automatikusan védőállást vesz fel, nagyobb a megterhelés más fizikai régiókban. A feszültség vagy a további fájdalom elkerülése érdekében hőkezelések vagy masszázsok ajánlottak az érintett területeken. A napi rutint át kell alakítani, és hozzá kell igazítani a beteg igényeihez és lehetőségeihez. A fontos fizikai feladatok elvégzését másoknak kell átvállalniuk, hogy ne forduljon elő túlterhelés. Ezért a betegnek a szociális környezetében élő emberek felé kell kérnie a segítséget. Fizioterápiás terápia az acromioclavicularis ízületi diszlokáció kezelésének része. Az ott tanult gyakorlatok és edzőegységek a foglalkozásokon kívül is önállóan használhatók. Támogatják és elősegítik a gyógyulási folyamatot. A gyógyulás szempontjából ugyanolyan fontos a mentális erő. Pozitív alapszemlélettel és optimizmussal az érintett személy gyorsabban segít az általános helyzet javításában. Az észlelés középpontjában ne azok a tevékenységek álljanak, amelyeket önmaga már nem képes végrehajtani. Fontos tudomásul venni a külső segítséget, valamint a saját fejlődését a programon belül terápia.
