Az összes serdülő 20 százaléka önsérül, a lányokat ez gyakrabban érinti. Az önsérülés gyakran a mentális rendellenességek vagy a betegség tünete.
Mi az önkárosító viselkedés?
Az önkárosító viselkedés olyan cselekedetekre utal, amelyek során a test felszínét szándékosan károsítják. Az önkárosító viselkedés olyan cselekedetekre utal, amelyek során a test felszínét szándékosan károsítják. Ez azt jelenti, hogy az egyén ismételten sérüléseket okoz önmagán. Ez történhet tudatosan vagy öntudatlanul. Az önsérülés nem önálló klinikai kép, hanem a rendellenességek tünete. Ezeknek az önsérüléseknek azonban nincs öngyilkossági hátterük. Leggyakrabban éles vagy hegyes tárgyakkal, például borotvapengével, késsel vagy törött üveggel történő vágások okozzák őket. Ez a vágás vagy karcolás általában a karokon és a lábakon történik. Burns vagy kémiai égési sérülések is az önkárosító viselkedés egyik formája.
Okok
Az önkárosító magatartás okai közé tartoznak az erősen stresszes események és tapasztalatok, amelyek gyakran egy ideje tartanak. Ide tartozik például a szülők figyelmen kívül hagyása, amely a biztonság hiányához vezet, a szülők szétválasztása, amellyel a gyermekek gyakran nem tudnak megbirkózni, szexuális bántalmazás, alacsony önértékelés, érzelmi instabilitás iránti hajlam és képtelenség kifejezni az érzéseiket, feszültség, vagy más módon a harag. Serdülők mentális Egészség a problémák vagy rendellenességek nagyon nagy kockázatot jelentenek az önkárosító viselkedés kialakulására. Egyéb okok a mentális betegségek, mint pl depresszió, szorongás, pánik, rögeszmés-kényszeres, étkezési vagy határvonal személyiségzavar. Az önkárosító magatartás okai nagyon sokfélék. Ritkán van egyetlen kiváltó tényező. Gyakran számos ok és érzés áll a háttérben, amelyeket az érintett személy társít a viselkedéshez. Ebben az esetben az érzelmi feszültség fizikai megkönnyebbül fájdalom. A test reagál fájdalom fokozott felszabadulásával endorfinok, ami megkönnyebbülés érzését és kikapcsolódás. Gyakran függőség alakul ki az önkárosító magatartásból, amelyet az érintettnek újra és újra meg kell követnie. Külső segítség nélkül nem lehet enyhíteni a késztetést arra, hogy önmagát bántsa.
Ezzel a tünettel járó betegségek
- Borderline szindróma
- Tic és Tourette szindróma
- Obszesszív-kompulzív zavar
- Poszttraumás stressz-zavar
- Táplálkozási zavarok
- Szorongási zavar
Tünetek, panaszok és jelek
Az önkárosító viselkedésben általában több sérülés is előfordul. Elsősorban ezek olyan vágások vagy hasítások, amelyeket könnyen hozzáférhető területeken hajtanak végre, például a végtagokon. A sérülés mélysége általában azonos, és a sérülések gyakran csoportosítva vannak, párhuzamos sorokban vagy szimmetrikusak. Alakok, vonalak, betűk és szavak tekintetében gyakran megfigyelhetők. A szülőknek nehéz felismerni ennek a magatartásnak a jeleit, mert az áldozatok általában a ruhájuk alá rejtik sérüléseiket, és szégyen miatt senkit sem engednek be rajtuk. Ezért nagyon fontos reagálni az esetleges figyelmeztető jelekre annak érdekében, hogy korai szakaszban segítséget kapjunk.
Diagnózis és lefolyás
A fizikai károsodás mellett, amely lehet kisebb, de bizonyos esetekben ugyanolyan súlyos vagy akár végzetes is, az önkárosító magatartás egyformán pszichoszociális károsodáshoz vezet, mivel szégyenérzet, bűntudat, megbélyegzés vagy csökkent önértékelés jelentkezhet. Az érintettek gyakran zavart alvásban szenvednek és hangulatingadozás. Hanyagolják a barátokat vagy a hobbikat, és visszahúzódnak. Miatt a hegek létrehozva, amit el akarnak rejteni, még meleg napokon is hosszú ruhát viselnek. A diagnózist a testen okozott sérülések alapján állapítják meg. A betegség súlyos formái a hosszú időn át tartó ismételt bántalmazás következményei. Gyakran függőség alakul ki az önkárosító magatartásból, amelyet az érintettnek újra és újra folytatnia kell. Külső segítség nélkül nem lehet enyhíteni a késztetést arra, hogy önmagát bántsa.
Szövődmények
Általános szabály, hogy ha az önkárosító magatartást nem kezelik, az gyakran azt eredményezi, hogy a beteg nagyon erősen megsérti önmagát, és viszonylag nagy kárt okoz önmagának. Az ilyen személyek általában megsebzik magukat a bőr vagy más területeken. Ha ezt a viselkedést nem kezelik, a személyek gyakran nem veszik észre, milyen kárt okoznak maguknak, és önmagukban sem állítják meg. A legrosszabb esetben ez megtörténhet vezet öngyilkosságra vagy sérülésekre, amelyek életveszélyesek lehetnek a személy testére nézve. Ezek az emberek gyakran nem gondolnak az önsérülés következményeire, és önmaguknak okozzák azt anélkül, hogy tudnák, hogy a legrosszabb esetben belehalhatnak. Az önkárosító magatartás kezelése általában gyógyszeres kezeléssel és a pszichiáter. Leggyakrabban az alkalmazott gyógyszereknek súlyos mellékhatásai vannak. Ezek tartalmazzák fáradtság, fejfájás vagy kedvetlenség. Ezek a mellékhatások nem különösebben rosszak; elsősorban arra kell, hogy megakadályozzák az embert, hogy továbbra is önkárosítsa. Ha előrelépés történik, gyengébb gyógyszerek is alkalmazhatók, amelyeknél nincsenek olyan súlyos mellékhatások. Rossz esetben a kezelés magában foglalhatja a zárt pszichiátriai osztályon való tartózkodást is.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Önkárosító magatartás esetén mindig tanácsos orvoshoz fordulni. Ha nem fordulnak orvoshoz, az illető szörnyű és életveszélyes sérüléseket szenvedhet. Legrosszabb esetben ez is vezet öngyilkossági gondolatokra és végül öngyilkosságra. Az önkárosító viselkedést általában pszichológusnak kell megvizsgálnia és kezelnie. Hosszú idő telhet el, mire megtalálják a viselkedés okát. Sok esetben a beteg nem veszi észre, hogy kezelésre szorul, és szenved a feltétel. Ezekben az esetekben a barátoknak és a családnak kényszeríteniük kell a kezelést és a nyomozást. Lehetőség van zárt klinikán történő kezelésre is. Sürgős intézkedésre különösen akkor van szükség, ha a beteg már szenvedett sérüléseket, és hosszú ideig szenvedett önkárosító magatartástól. Akut sérülések esetén sürgősségi orvos is hívható, vagy kórházba szállítható az érintett.
Kezelés és terápia
Gyakran a szenvedők nem képesek önmagukat megszabadítani az önkárosító magatartástól. Keresztül pszichoterápia or viselkedésterápia, jó eséllyel el lehet kerülni tőle. Itt átdolgozzák az alapvető problémákat, mert alapvetően nagyon fontos, hogy felismerjék és megszüntessék az alapvető rendellenességeket. Az érintett személyt segítenek új megküzdési stratégiák kidolgozásában, amelyekkel reagálhat a stresszes helyzetekre. Továbbá megtanulják beszél az érzelmekről ahelyett, hogy önkárosító viselkedés formájában fejezné ki őket. A korábbi terápia kezdődik, annál nagyobb az esélye a gyógyulásnak, bár vannak olyan emberek is, akiket nem lehet kezelni. A gyógyulás előfeltétele mindig az érintett személy biztonságos kapcsolata, például egy partnerével, családtagjával, barátjával vagy terapeutájával. Terápia gyógyszeres kezeléssel támogatható, ha például súlyos depresszió, Egy szorongási zavar vagy rögeszmés-kényszeres vonások vannak jelen. Pihenés technikák, mint például jóga szintén hozzájárulhat a belső erősítéséhez egyensúly. Az önkárosító viselkedés megváltoztatásának motivációja döntő jelentőségű a terápia. A terápia, amely az ember akarata ellenére zajlik, általában nem hoz segítséget. A hozzátartozók szemrehányásai és szemrehányásai nem ajánlottak, mert ez megerősítheti az önsérülés függőségét. A megértés megmutatása nagyobb segítséget jelent.
Kitekintés és előrejelzés
Az önkárosító magatartás kilátásai és prognózisa nagymértékben függ a tünetek súlyosságától, valamint a beteg akaratától, ezért nem univerzálisan megjósolható. A legtöbb esetben pszichológussal kell kezelni ezt a viselkedést. Általában több hónapba telik, amíg a viselkedés megváltozik. A sikert azonban nem mindig lehet feltételezni. Ez nagymértékben függ a beteg hátterétől és akaratától is. Ezért nem ritka, hogy az érintetteket speciális klinikákon kell kezelni. Ebben az esetben gyakran pozitív a betegség progressziója és a tünet ellenőrzése. Ha az önkárosító magatartást nem kezelik, a beteg továbbra is bántja magát. A viselkedést gyakran agresszív hangulat kíséri. Az érintett elfordul a barátoktól és a családtól, és társadalmilag nagyon korlátozza magát. Ez társadalmi kirekesztéshez vezet, és gyakran ahhoz is depresszió és öngyilkossági gondolatok. A legrosszabb esetben a beteg öngyilkosságig önkárosíthat. Ezért az érintetteket a lehető legkevesebbet kell magára hagyni az életveszélyes sérülések elkerülése érdekében.
Megelőzés
Alapvetően a változás fájdalom az észlelés nem akadályozható meg. A fájdalom iránti érzékenységben szenvedők azonban megtanulhatják elkerülni a sérüléseket. Mindenekelőtt a stabil környezet, amelyben a szeretet és a biztonság érvényesül, mindig fontos a pszichológiai problémák kezdettől való elkerülése érdekében. Azonnali reagálás a lehetséges jelekre megakadályozhatja, hogy az önkárosító viselkedés függőséggé váljon. Pihenés a technikák, valamint a testmozgás szintén segíthetnek a megelőzésben, mivel ez jó „venti” a kikapcsoláshoz, a frusztráció és a harag felszabadításához és az elme megtisztításához.
Ezt teheti meg maga is
Először is fontos új megküzdési stratégiákat elsajátítani, amelyek önkárosítás helyett használhatók. Ezeknek segíteniük kell az erős érzések kezelésében anélkül, hogy károsítanák a testet. Ha akut az önkárosítás iránti vágy, a sportban végzett edzés kiindulópont lehet. Kreatív tevékenység, mint például a festészet, szintén kiindulópontként szolgálhat. Figyelemelterelés vagy relaxációs gyakorlatok is elképzelhetők az erős érzések kordában tartása érdekében. Ha lehetséges, kapcsolatba léphet egy megbízható személlyel. A jelenlegi érzelmi állapotról való beszélgetés segít abban, hogy ne legyünk egyedül. Ha valami jót tesz magának, valamivel kezeli magát, az segíthet a szenvedőknek abban, hogy csökkentse a feszültséget és az önkárosításra nehezedő nyomást. Szükség esetén az önsérülés helyettesítő intézkedései alkalmazhatók, amelyek fizikai ingert nyújtanak, de nem károsítják a testet. Például a hideg elképzelhető zuhany, valami pikáns enni vagy egy gumiszalag, amelyet az érintett személy a karjára rögzíthet. Mely stratégiák segítenek az esetekben, ki kell próbálni. Hosszabb távon van értelme foglalkozni az önkárosító viselkedés kiváltóival. Pszichoterápia különösen nagy segítség lehet itt. Ha minden ellenére önsérülés következett be, akkor fontos, hogy gondosan vigyázzon a sebek és szükség esetén orvoshoz kell fordulni.
