Az érzelmi zsibbadást rendkívül ritkán diagnosztizálják önálló betegségként. Gyakran előfordul, mint egy létező másodlagos tünete feltétel. Az érintett személyek képtelenek kifejezni érzelmi világuk megfelelő érzékelését. A gyógyulás esélye az alapbetegségtől függ. Gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés intézkedések hatékonyságukban még nem erősítették meg kellőképpen.
Mi az érzelmi zsibbadás?
Az érzelmi zsibbadás arra utal, hogy átmenetileg vagy krónikusan képtelen érzékelni, feldolgozni és megfelelő módon megfogalmazni érzéseit és érzéseit. Sok esetben az érzelmesség hiányát intenzív fizikai ingerek kompenzálják. Ez drasztikusan járhat intézkedések amelyre a környezet gyakran elidegenedéssel reagál. A társadalmi elszigeteltség és az elidegenedés, sőt az elszemélytelenedés is jelentős érzelmi szenzációs rendellenesség eredménye lehet.
Okok
Az érzelmi zsibbadás általában egy másik mögöttes rendellenességgel együtt jelentkezik. Előfordulhat pszichológiai szinten, például a poszttraumás következményeként feszültség rendellenesség vagy depresszió. Traumatikus tapasztalatok után az érzelmi világ leállítását az érintett személyek gyakran tudatosan önindukálják, hogy megbirkózzanak a mindennapi helyzetekkel. Annak érdekében, hogy elkerüljük az irracionális pánikállapotokat olyan helyzetekben, amelyek emlékeztetik az embereket a múlt traumáira, szükségszerűen teljes zsibbadás állapotába kerülnek. Az érzelmi zsibbadás akut állapotai nem feltétlenül súlyos mentális vagy neurológiai betegségek miatt következnek be. Alvásmegvonás, PMS és feszültség átmeneti érzelmi zavarok kiváltói is lehetnek. Ideiglenes szenzáció-mentes állapotok bizonyos hallucinogén szedésével érhetők el szerek vagy intenzív elmélkedés. Neurológiai betegségek, mint pl sclerosis multiplex or skizofrénia az érzelmi zsibbadás kiváltó okai is lehetnek. Itt a pszichoszomatikus folyamatok kevésbé játszanak szerepet, mint bizonyos hormonális vagy funkcionális zavarok agy területeken.
Tünetek, panaszok és jelek
Az érzelmi zsibbadásban szenvedő emberek csak nagyon gyengülten érzékelik érzéseiket, és idegennek és egyedül hagyottnak érzik magukat a környezetükben. Az olyan érzések, mint a félelem, a harag, a szeretet vagy a kéj, már nem találnak érzelmi alapot, és ezt követően inkább fizikai, mint pszichológiai tényezők közé sorolják. Ennek megfelelően az érintettek gyakran megpróbálnak fizikai tevékenységekkel kompenzálni egy érzelmi állapotot, vagy elsősorban azt aktiválni. Ez akkor válik veszélyessé, ha a külvilággal való kapcsolat csak egyáltalán érhető el olyan fő fizikai érzések révén, mint pl fájdalom vagy releváns stimulánsok. A kezdeti érzelmi zsibbadás leginkább a társas interakciók hanyatlásában és a korábbi szabadidős tevékenységek általános elhanyagolásában látható. A saját érzelmi világának megértésének növekvő hiányával lehetetlen, hogy az érintettek foglalkozzanak interperszonális igényekkel, vagy fenntartsák mások érzelmi világának alapvető empatikus megértését. Az ilyen érzéketlenséget gyakran értetlenség és néha akaratlanság éri az embertársak részéről. Ezt a reakciót az érintett személy nem tudja megfelelően kompenzálni, ami igen vezet további érzelmi visszavonásra. Azok az emberek, akik kifejezett érzelmi elszigeteltségben kénytelenek élni, általában a betegség további lefolyása során általános reménytelenséget tapasztalnak, egy belső ürességet, amely mindent megalapoz. Ez súlyos esetben észrevehetővé válik depresszió, kifejezett hajtóerő hiánya és általános örömtelenség. Nemcsak a társadalmi kapcsolatok szenvednek. A munkában és a mindennapi életben való teljesítésre és tanulásra való hajlandóságot a belső motiváció hiánya is erősen gyengíti.
Diagnózis és lefolyás
Jelenleg a tudomány túl kevés figyelmet fordít az uralkodó tünetekre. Gyakran mentális betegségek, mint pl szorongási zavar or depresszió hamisan diagnosztizálják őket, érzelmi zsibbadással csak mint egy-egy kérdéssel. A betegség különböző mintákban haladhat. A hirtelen vagy akár alattomos megjelenésből kiindulva a tünetek epizódosan vagy folyamatosan súlyosbodhatnak. Vegyes formák is lehetségesek - például egy nem feltűnő kezdet, fokozatos progresszió és végső soron egy olyan visszaeső betegség, amely a környezet számára teljesen érthetetlen.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha az érintett személy nehezen képes kifejleszteni az érzelmeket vagy értelmezni őket egy másik partnerben, észrevételeit orvosnak kell tisztáznia. Érzelmi zsibbadás esetén a rokonok gyakran jobban szenvednek a tünetektől, mint maga a szenvedő. Ezért is tanácsos, ha a beteg családtagjai vagy partnerei orvoshoz fordulnak. Szükségük van a betegség tüneteinek átfogó magyarázatára. Ezenkívül hasznos lehet, ha érzelmi és pszichológiai támogatást keresnek a helyzet kezelésében. Az érintettek gyakran nagyon későn érzékelik az érzelmek hiányát. Általában más betegségekben szenvednek, amelyek hatása érzelmi zsibbadás. Ezért orvoshoz kell fordulni, amint az érintett személy rosszul érzi magát, alacsony a társadalmi életben való részvétele, vagy észreveszi a hajtóerő hiányát. Az embertársak gyakran rámutatnak rá, hogy viselkedése szokatlan. Ha az inszinuációk megismétlődnek, tanácsos orvoshoz fordulni és leírni a helyzeteket. A trauma következtében érzelmi zsibbadás léphet fel. Sorsdöntő esemény átélése után általában tanácsos orvoshoz vagy terapeutához fordulni. Ez hasznos lehet a történtek feldolgozásában.
Kezelés és terápia
Mivel az érzelmi zsibbadás önmagában nem tekinthető betegségnek, elsősorban az alapbetegséget kezelik. A vonatkozó módszerek ebben a tekintetben még nem tudtak megalapozni. Gyógyászati szinten nagy remények fűznek hozzá antidepresszánsok és a neuroleptikumok. Állítólag ezek bizonyos hormonkibocsátások szelektív stimulálásával vagy gátlásával befolyásolhatják a saját érzéseinek felfogását. A mai napig nincsenek releváns pszichoszomatikus terápiák sem. Nagy remények fűznek hozzá viselkedésterápia a traumatológia területén. A traumatikus élmények célzott átértékelésének lehetővé kell tennie az érintett számára, hogy félelemmentesen mozogjon a mindennapi életben, és ezáltal feleslegessé tegye az érzelmi világ tudatos korlátozását.
Kitekintés és előrejelzés
Az átmeneti érzelmi zsibbadás jó prognózissal rendelkezik. Gyakran az érzelmi túlterhelés, a mozgalmas ütemtervek, az életválságok kezdete vagy a traumatikus események váltják ki. Miután megoldotta ezeket az érzelmi kihívásokat, az érzelmek visszatérnek és a zsibbadás megszűnik. Pszichológiai ellátással sok beteg tapasztalhatja, hogy szenvedési ideje lerövidül vagy tünetei enyhülnek. Kisebb válságokban nem mindig van szükség terapeutára a gyógyulás eléréséhez. Ha az érintett személy szembesül egy intenzív érzelmi problémával vagy több érzelmileg felkavaró eseményrel, további kényelmetlenség és ezáltal a prognózis romlása léphet fel. Ez különösen igaz, ha nem kérnek orvosi kezelést. Ha az érzelmi zsibbadás nem képvisel önálló klinikai képet, akkor a prognózis érdekében diagnosztizálni kell a meglévő alapbetegséget. Ha ez kezelhető, akkor az érzelmi süketség is gyógyul. Ha olyan rendellenesség van jelen, amelyet a jelenlegi orvosi lehetőségekkel nem lehet gyógyítani, az érzelmi süketség hosszú távon fennmarad. A tünetek javulásának nagyon gyakori kritériuma a beteg megértése a betegségről. Ha nem adják meg, vagy ha hiányzik az érintett személy együttműködése a terápia, a prognózis kedvezőtlen.
Megelőzés
Egy már ismert alapbetegség során az érzelmi érzékenység rendszeres pszichológiai felmérése ajánlott. Alapvető fontosságú, hogy a megfelelő gyógyszereket az orvos utasítása szerint vegyék be. A rövid indulatú állapotok elkerülhetők egészséges, kiegyensúlyozott életmóddal. Tartózkodás a stimulánsok mint például alkohol és a nikotin elősegíti az egészséges kapcsolatot a saját érzelmi világával, valamint a környezeti ingerek érzelmi befogadásával és feldolgozásával.
Utógondozás
Az érzelmi zsibbadás többé-kevésbé intenzív utókezelést igényel, az októl függően. A lélek behatolása támadások vagy ingerek ellen jelezheti autizmus gyermekeknél vagy felnőtteknél, de pszichológiai bántalmazásra is utalhat. Az első esetben a nyomon követés nehéz, de teljes mértékben megvalósítható. Az autista egyének számára is előnyös, ha idővel intenzív ellátásban részesülnek. Szexuális vagy pszichológiai bántalmazás esetén pszichoterápia or viselkedésterápia megfelelő megközelítés az érzelmi zsibbadás felderítésére. Ezenkívül az érzelmi zsibbadás poszttraumát jelezhet feszültség szindróma. Ebben az esetben a stressz zavart terápiásan kell kezelni a diagnózis után. Az érzelmi zsibbadás hónapokkal vagy évekkel később jelentkezhet stresszes élmény után. Az érzelmi zsibbadás azonban alkotóeleme is lehet mentális betegségek. Lehetséges például a depresszió. Ezek gyakran hosszú távú gyógyszert igényelnek terápia. Bizonyos esetekben azonban pszichoterápia az érzelmi zsibbadás ellen is hatékony terápiás megközelítés lehet. A legtöbb esetben az érzelmi zsibbadás inkább tünetnek számít, mintsem önmagában felismerhető és kezelhető problémaként. Általában egyet jelent több rendellenesség előtt, például önpusztító viselkedés, például repedés, alkoholizmus, és hasonló megkönnyebbülési kísérletek. A nyomon követés tehát az alapproblémán alapul.
Itt tudod megtenni magad
Az érzelmi zsibbadással járó önsegítés lehetőségei nagyon korlátozottak. Még akkor is, ha az empátia elvileg ugyanúgy megtanulható a nemek számára, az érzelmi süketség szenvedői általában egy érzelmileg erősen megterhelő eseménynek köszönhetőek, ez a képesség azonban nem állítható be. A legtöbb esetben a betegséget a hozzátartozók is megterhelőnek tartják. Ezért fontos, hogy a partnerek és a családtagok teljes körű tájékoztatást kapjanak az érintett panaszairól. Gyakran szükségük van pszichológiai támogatásra, hogy segítsenek megbirkózni a mindennapi élet tüneteivel. A szenvedők gyakran alacsonyabb érzelmi szintet tapasztalnak, vagy egyáltalán nem. Nincs kompetenciájuk ahhoz, hogy hozzáférjenek saját szenzációikhoz. Ugyanakkor gyakran képtelenek érzékelni és reagálni más emberek érzéseire és belső tapasztalati állapotaira. A tolerancia és a megértés mindenkitől elvárható. A mindennapi életben hasznos beszél nyíltan a környezet minden érintett személyének eseményeiről és észleléséről. A bizonyos viselkedésre vonatkozó magyarázatok ugyanolyan fontosak, mint a viselkedési minták tükrözése. A kölcsönös bizalom, valamint a kívánságok és igények cseréje alapján a változások együttesen érhetők el. A cél a konfliktusok elkerülése és az együttélés javítása kell, hogy legyen.
