Az auskultáció az orvosi vizsgálat egyik legfontosabb alaptechnikája. Alig alapos diagnózisra kerül sor a módszer segítsége nélkül.
Mi az auskultáció?
Az auskultációt köznyelven hallgatásnak nevezik. Ebben a folyamatban a vizsgáztató testhangokat rögzít a fülén keresztül; ha szükséges, kiegészítőt használ AIDS mint például a sztetoszkóp. Az „auscultation” szó a latin „auscultare” szóból ered, ami azt jelenti, hogy „figyelmesen hallgasson”. Pontosan ez történik az auskultáció során, amelyet köznyelven hallgatásnak is neveznek. A vizsgabiztos a testi hangokat a fülön keresztül rögzíti, ha szükséges, kiegészítő eszközöket használ AIDS mint például a sztetoszkóp. Az auszkultációs módszert az ókortól kezdve alkalmazták a különféle szervbetegségek diagnosztizálására. Kezdetben egyszerűen a fülre téve a bőr a szóban forgó orgona közül az utóbbi hangjait hallgatták. Ezt nevezzük közvetlen auszkultációnak is. A 19. században aztán lehetővé vált a közvetett auszkultáció, mivel ekkor jelentek meg először fülhallgatók. Ennek a technikának az alapítója René Laënnec francia orvos volt, aki személyi orvosként volt felelős a Egészség Bonaparte Napóleon. A közvetett auszkultáció eszközeit folyamatosan fejlesztették, aminek eredményeként elkészült a mai sztetoszkóp. A modern membrán telepítésével számos szerv, például a szív, tüdő vagy has már lehetséges ezzel.
Funkció, hatás és célok
Leggyakrabban szív- és pulmonalis auscultációt alkalmaznak. Ezek általában az alapvető orvosi vizsgálat részét képezik. Tüdő auscultation alatt, tüdő hangokat, valamint minden másodlagos hangot rögzítenek. Ez nyomokat adhat a további diagnosztikai eljárásokhoz. A tüdő auskultálásához a páciens egy állítható magasságú székleten foglal helyet és levetkőzteti felsőtestét. Ezután arra kérik, hogy mélyen lélegezzen be és ki az övével száj nyisd ki. A vizsgabiztosnak fix mintát kell követnie, hogy ne felejtsen el egyetlen területet sem. Az eljárást a koponyától a farokig és az első háti, majd a ventrálisig széles körben használják. Laikus szavakkal ez azt jelenti, hogy az auskultációt fentről lefelé, először hátul, majd elöl végzik. Az oldalirányú különbségek észlelése érdekében a fülhallgatást mindig előbb balra, majd jobbra végezzük ugyanazon a magasságon. Belélegzés és a kilégzési hangokra várnak annak érdekében, hogy teljes mértékben fel lehessen értékelni a szellőzés körülmények. A szív hallgatózásakor a szív hangokat rögzítenek. Egészséges felnőtteknél kettő szív a hangok hallhatóak. Jelzik a szisztolé kezdetét és végét, vagyis a szív ejekciós fázisát. Gyermekeknél további két lehet szívhangok. Ha ezek megtalálhatók felnőtteknél, ez mindig kóros állapotot jelez feltétel Az - morog a szív meg kell különböztetni a szívhangok, amelyek mindig kórosak, ezért tovább kell őket tisztázni. A szív auskultálásához a beteg ülhet, állhat vagy fekhet. A szokásos auszkultációt a készülék öt különböző pontján hajtják végre mellkas fal. Ezen pontok mindegyikén a négy hangja szívszelepek különösen jól hallható. Kivételt képez ez alól az Erb pont, amely a bal oldali harmadik bordaközi tér szintjén helyezkedik el. Itt minden szelep egyformán hallható kötet. Ezért a vizsgáztató itt áttekintést kaphat a szívműködésről. Az esetleges pulzushiány észlelése érdekében a vizsgáztató tapintja a radiális impulzust, vagyis a pulzust a csukló, az auskultációval párhuzamosan. A hasüreg betegségeit a hasi auskultáció segítségével diagnosztizálják. A has mentálisan négy kvadránsra oszlik, amelyeket aztán a sztetoszkóppal egymás után hallgatnak. Különös figyelmet kell fordítani a bél- és érrendszeri hangokra. A hiányzó és a túl erős hangok is jelzik a betegségeket. Ebben az esetben, bélelzáródás gyakran az oka. Az áramlási hangokat azonban néha meg is lehet hallgatni. Ezek jelzik az aorta kóros elváltozásait, vagyis a főt ütőér. Terhes nőknél a has hallgatózása a magzat kimutatására is szolgál szívhangok. Végül vannak még olyan területek, ahol a fülhallgatás hasznos lehet. Például a karcos auscultációt használják a szervhatárok meghatározására. A carotis auscultation szintén lehetséges. Ez felhasználható a feltétel a nyaki artériák.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Különösen a szív és a tüdő auskultációját használják továbbra is szabványosan az alapvető orvosi vizsgálat elvégzésére. Az előnyök főleg az, hogy a módszereknek gyakorlatilag nincsenek mellékhatásaik, nem invazívak és olcsók is, és még mindig sok információt nyújtanak, amelyek alkalmasak további diagnózisok tervezésére, amelyekre szükség lehet. A has auskultálása szintén fontos szerepet játszik az olykor életveszélyes betegségek elsődleges diagnosztizálásában. Ma azonban a diagnózist szinte mindig fejlett módszerekkel egészítik ki, mivel számos típusú instrumentális diagnosztika áll rendelkezésre. A legtöbb esetben, ha patológiát észlelnek, an ultrahang a vizsgálatot közvetlenül rendelik el, amely lehetővé teszi a vizsgabiztos számára, hogy sokkal pontosabb képet kapjon a vizsgáról feltétel kéznél. Az olyan technikákat, mint a karcos auscultation, manapság még ritkán hajtják végre, mivel a szonográfia ugyanazt a célt szolgálja, miközben sokkal pontosabb. Gyakran eltekintenek a carotis aultálásától, és közvetlenül szonográfiai vizsgálatot végeznek, mert ez értelmesebb képet nyújt az érfal állapotáról és vér folyam. Ennek ellenére az auskultációt számos előnye miatt továbbra is az egyik alapvető orvosi technikának tekintik, és a mindennapi klinikai gyakorlatban gyakran használják.
