Asperger-szindróma egy olyan fejlődési rendellenességnek nevezik, amely szerepel a rendellenességek autista spektrumában. Asperger-szindróma káros társadalmi interakcióval és visszatérő viselkedésmintákkal jár. Mivel a rendellenesség okait a mai napig nem sikerült tisztázni, Asperger-szindróma nem tekinthető gyógyíthatónak.
Mi az Asperger-szindróma?
Asperger-szindróma olyan fejlődési rendellenesség, amelyet gyakran összehasonlítanak enyhe autizmus és a szociális és kommunikációs interakció zavarai jellemzik a normálisan fejlett intelligencia ellenére. Az Asperger-szindróma által érintett egyének általában korlátozott empátiakapacitással rendelkeznek, és szembetűnőek a nem megfelelő társadalmi magatartás szempontjából. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az emberi kommunikáció verbális és nonverbális jeleit az érintettek nem tudják értelmezni Asperger-szindróma. Nem tudják értelmezni az iróniát vagy a szarkazmust, sem a másik arckifejezését vagy gesztusát. A nem konvencionális érdeklődés és preferencia (bizonyos dátumok memorizálása), amelyek intenzitása és tartalma szempontjából abnormálisnak tűnnek a kívülállók számára, valamint az ismétlődő, szinte rituális viselkedési minták, amelyektől az érintett egyének nehezen tudnak elszakadni, a Asperger-szindróma.
Okok
Az Asperger-szindróma okait a mai napig nem sikerült megfelelően tisztázni. Feltételezzük, hogy az Asperger-szindróma nagyrészt genetikai. Továbbá feltételezhető, hogy a neuronális struktúrák fejlődése zavarokat okoz, amelyek a komplex összefüggések hibás információfeldolgozását okozzák (központi koherencia). Emellett neurofiziológiai károsodások Asperger-szindrómában vezet a finom és érzékszervi motoros képességek zavaraihoz, korlátozzák a vizuális-térbeli érzékelést és a verbális kategóriaképzést. Ez részben annak tudható be, hogy az érintett egyéneknél megfigyelt csökkent aktivitás a prefrontális kéreg meghatározott területein (az agykéreg homloklebenybe tartozó része). Az amygdala (mandula mag), amely a limbikus rendszer elengedhetetlen az érzelmi értékeléshez és a szituációs kontextus kiosztásához, az Asperger-szindróma által érintett emberek rendellenességeit is mutatja. Ezzel szemben a nem szomatikus (trauma) és a szocializációval összefüggő okok (oktatás) kizárva vannak.
Tünetek, panaszok és jelek
Az Asperger-szindrómában szenvedőknek problémái vannak a másokkal való együttérzésben. Nem tudják helyesen értelmezni a hangszínt, valamint a társaik arckifejezését és gesztusait. Rendszerint meghaladják az intelligenciát és az ékesszólást. Mielőtt járni tudnának, Asperger gyermekei elkezdik beszél. Hangnemük monoton és az arckifejezések alig vannak jelen. Fontos számukra a rögzített és rendszeres napi rutin. A gyerekeknek nehézséget okoz a barátkozás, és gyakran ugratják őket. A fizikai összehangolás esetlen a szegényekkel szemben és testtartásuk szembetűnő. Rosszul ellenőrzik érzelmeiket, és érzékenyek az érintésre, a hangokra és az illatokra. Az Asperger-szindrómában szenvedő embereket perfekcionistáknak tekintik, szeretik a részletekre való figyelmet és cselekedeteikben hiperpontosak. Fejlesztik preferenciáikat és erős érdeklődésüket bizonyos dolgok iránt, és intenzíven foglalkoznak velük. Például néhány ember megjegyzi az órarendeket, vagy lenyűgözi a történelem és annak dátumai. Gőgösnek és durvának tűnnek a körülöttük élőkkel szemben, és őszinték az élet minden helyzetében. Az Asperger-szindrómák hasonlóak az autista emberek tüneteihez, de jelentősen eltérnek a betegség összességében. Így Asperger-szindróma csak addig észrevehető óvoda életkor, és autizmus csecsemőkorban.
Diagnózis és lefolyás
Az Asperger-szindróma megerősített diagnózisához hasonló tünetekkel járó rendellenességek (korai gyermekkor autizmus, ADHD, rögeszmés-kényszeres betegség) előzetesen ki kell zárni. Például, ellentétben a korai gyermekkor Az autizmus, az Asperger-szindróma első tünetei általában hároméves kor után nyilvánvalóvá válnak, amikor a gyermek számára társadalmi integrációs készségekre van szükség (például óvoda belépés). Az Asperger-szindróma diagnosztizálása érdekében a pszichiáter meghatározza az érintett személy kognitív és társadalmi fejlődési állapotát, figyelembe véve az előző kórtörténetet és a specifikus jellemzők és értékelési skálák segítségével, valamint megfigyeléssel megkísérli meghatározni a jellegzetes viselkedési rendellenességeket. Felnőttek esetében speciális kérdőíveket használnak, gyermekkor részletesebben megvizsgálják, mivel a viselkedési problémák leginkább ebben az életszakaszban figyelhetők meg. Ideális esetben a szocializációs környezetből származó embereket (szülőket, testvéreket) is megkérdezik. Az Asperger-szindróma krónikus lefolyást mutat, bár az egyéni hiányokat az Asperger-szindróma által érintett személy pszichológiai ellátásával lehet enyhíteni.
Szövődmények
Az Asperger-szindróma veleszületett, és többnyire a férfi nemi gyermekeket érinti. Az ebből eredő szövődmények a különféle terápiák speciális alkalmazásától függenek intézkedések. Ezek esetenként változnak, és életkor szerint változnak. A mögöttes problémák gyakran jobban megterhelik a szülőket vagy a gondozókat, mint magát a gyermeket. A gyermekek az első és harmadik életév között Asperger első tüneteit mutatják a nyelv elsajátítása során. Vagy megfogalmazzák, vagy nem. Asperger gyermekei gyakran visszahúzódónak tűnnek, és nehezen tudják felvenni a kapcsolatot. Az érintett személy egész életében önreferens marad. Egyéni viselkedése miatt komplikációk merülhetnek fel az iskolában és a felnőtt életben. Időnként ez az önszigetelés véget érhet depresszió. Bizonyos esetekben Asperger szenvedői gondozási esetekké válnak, és nem képesek beilleszkedni a társadalomba sem szakmailag, sem általában. A gyermek károsodásai negatívan fokozódnak, ha a szülők nem kérnek orvosi diagnózist. Az iskolai problémák ezután a hiperaktív és zakatoló magatartásból származnak, ezért, ha a diagnózist nem állítják fel, ezek a gyermekek ADHD megbélyegzik és helytelenül kezelik. Asperger gyermekei azonban átlagon felüli intelligenciát mutatnak. Feltéve, hogy a diagnózist korán felállítják, a gyermek a hiány ellenére teljes mértékben kifejlesztheti tehetségét.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Asperger-szindróma gyanúja esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A fejlődési rendellenesség diagnosztizálásával az érintett személy szinte mindig könnyebb életet kaphat - akár különféle terápiás módszerekkel intézkedések vagy megfelelő gyógyszeres kezeléssel. Ezért, aki észreveszi gyermekében az Asperger-szindróma tüneteit, mindenképpen orvoshoz kell fordulnia. A rendellenesség súlyosságától függően a kezeletlen Asperger-szindróma komoly problémákat okozhat a mindennapi életben és a munkahelyen. Orvosi pontosítás ajánlott, különösen, ha a károsodások szenvedést okoznak az érintett személynél. Legkésőbb orvosi vagy terápiás tanácsokra van szükség, amikor az Asperger-szindróma magára vagy másokra veszélyes viselkedéshez vezet. Az érintettnek azonban erre is fel kell készülnie, ezért ajánlott előzetes megbeszélések. Azoknak a gyermekeknek, akiknek Asperger-szindrómája lehet, fel kell készülniük az orvoslátogatásra és a lehetséges kezelésre intézkedések. A szülőknek és ismerősöknek tájékoztató kiadványok, fórumok és az orvosokkal és terapeutákkal folytatott beszélgetések segítségével tájékozódniuk kell a szindrómáról és annak kezeléséről, mielőtt végre meg merik lépni az orvost.
Kezelés és terapeuta
A terápia mivel az Asperger-szindróma célja - mivel a betegség nem gyógyítható - az egyéni hiányok csökkentése, valamint a meglévő készségek előmozdítása. Úgy tervezték, a tünetek súlyosságától függően. Az enyhe Asperger-szindrómában szenvedő személyeknek nincs szükségük terápiás kezelésre, és gyakran képesek társadalmi és szakmai integrációjukba. Kifejezett Asperger-szindróma esetén viszont hosszú távú terápia korai szakaszban kell elkezdeni. Ennek keretében a mindennapi élet viselkedési szabályait tanulják meg különféle segítségével terápia a kényszeres és ritualizált viselkedést megpróbálják csökkenteni. Egy ABA program (Applied Behavior Analysis) keretében, valamint kicsi beszél képzés, a társadalmilag adaptált viselkedésmintákat állandó ismétléssel gyakorolják. A TEACCH program (az autista és kapcsolódó kommunikációs fogyatékos gyermekek kezelése és oktatása) elősegíti az új dolgok feldolgozását és megszerzését tanulás tartalmát az egyéni érdeklődésnek és a meglévő kompetenciáknak megfelelő felkészítéssel. A gyógyszeres terápia nem az Asperger-szindróma szabálya, és általában csak más rendellenességek (ADHD) előfordul.
Kitekintés és előrejelzés
A korai gyermekkori autizmussal szemben túl kevés az Asperger-szindróma hosszú távú bizonyítéka az érintett egyének hosszú távú fejlődésének reális értékeléséhez. A szakértők egy viszonylag stabil fejlődést figyelnek meg, a tendenciák javulásának tendenciájával az életrajz során. Az Asperger-szindróma azonban nem gyógyítható; a jellegzetes tünetek az egész életen át megmaradnak. Néhány érintett személynek azonban stabil korlátozása ellenére sikerül stabil párkapcsolatot vagy más stabil társadalmi kapcsolatot kialakítania. Szakmailag akkor találnak teljesítést, ha a munkakör követelményei megfelelnek az érdekeiknek. Asperger sok autista egyén sikeres információtechnológiai szakmákban folytatja, ahol nem kötelezik őket arra, hogy folyamatosan társas kapcsolatban álljanak más emberekkel. Annak ellenére, hogy gyakran hipotermikusak és önközpontúak, nem jelenti azt, hogy nincsenek érzéseik. Asperger legtöbb autistája nem keres kezelést; inkább azt akarják, hogy a körülöttük élők elfogadják őket korlátjaikkal. Nagyon függ az érintett személy egyéni körülményeitől és társadalmi környezetének elfogadásától, hogy jól érzi-e magát és tud-e vezet kiteljesedett élet korlátai ellenére. Ha kellemetlenségként élik meg őket, depresszió is fejlődhet. Az általános prognózis nehéz, mert a prognózis az egyes tényezőktől függ.
Megelőzés
Bár az Asperger-szindróma esetében nincsenek megelőző intézkedések, a korai diagnózis és a terápia korai megkezdése biztosíthatja a kezelés jobb sikerét és segíthet elkerülni a másodlagos betegségeket (depresszió). Ezenkívül a sikeres terápia a társadalmi környezet integrációs hajlandóságától és az Asperger-szindrómában szenvedő emberek számára rendelkezésre álló ellátási lehetőségektől függ.
Utógondozás
Mivel az Asperger-szindróma, mint minden autista spektrum-rendellenesség, egy életen át tartó, veleszületett, pszichés fogyatékosság, soha nincs igazi lezárás vagy akár gyógyír is. A pácienstől függően egyetlen kezelésre lehet szükség, hogy segítsen nekik megbirkózni a mindennapi életben, csekély támogatással vagy anélkül. Ugyanígy lehetséges, hogy egész életen át tartó támogatásra van szükség. Az autizmus-specifikus utókezelés pszichoterápia általában járóbeteg-ellátásból áll járóbeteg-segített életvitel formájában vagy bentlakásos otthonban vagy közös lakásban történő elhelyezésben, amely autista egyénekre szakosodott és egész napos támogatást nyújt. Mivel Asperger autistáinak legfőbb nehézsége a nem autistákkal, azaz neurotipikusokkal folytatott társadalmi interakció, itt is nagy valószínűséggel van szükségük támogatásra. Ahol a terápia elméletileg csak forgatókönyveken keresztül vezethető át, a segített életmód lehetőséget nyújt arra, hogy kísérje az autista mindennapi életét, és támogatást nyújtson a problémák felmerülése esetén. Különösen azért, mert sok autista nem képes dolgozni, sok egzisztenciálisan fontos látogatás történik a hatóságoknál és az orvosoknál, ahol kíséret szükséges. Bizonyos esetekben a jogi képviselő kijelölése is hasznos lehet, mert ez leveszi a beteg nyomását, hogy felelős legyen saját létének biztosításáért.
Mit tehetsz te magad
Az Asperger-szindrómás személy mindennapi életében a legfontosabb a szerkezet. A rögzített tervek és szabályok elhárítják azt a nyomást, hogy gyors döntéseket kell hozniuk az ingertúlterhelés alatt, és megadják a szükséges biztonságot a mindennapi dolgok kezeléséhez. Először a személyes erősségeket és gyengeségeket kell elemezni. Mely helyzeteket tartják különösen elsöprőnek? Mely tevékenységek tekinthetők megnyugtatónak? Ennek alapján napi és heti terveket lehet készíteni, amelyek nem tartalmazzák az izgalmas helyzetek teljes elkerülését. A cél megtalálni a egyensúly a stresszes tevékenységek és a pihenőidő között, amelyekben a feszültség enyhíthető. Egy másik fontos stratégia a társadalmi viselkedés tudatos tanulmányozása és megtanulása. Az érintett személyek nehezen értelmezik a másik arckifejezéseit és gesztusait, és maguk is megfelelően reagálnak. Számos társadalmi eljárás következetes, és szerepjátékban is gyakorolható. Ezeknek a gyakorlatoknak nem kell a viselkedésterápia vagy egy speciális tanfolyam. A család, a barátok és a partnerek is segíthetnek. A kommunikáció megkönnyítése érdekében ma már számos alkalmazás létezik az okostelefonhoz. Képkártyák és mondatblokkok segítségével segítenek a mondatok megfogalmazásában, még akkor is, ha a beszéd különösen nehéz.
