Arthrodesis: kezelés, hatások és kockázatok

Az arthrodesis az ízület szándékos műtéti fúziójának leírására használt kifejezés. Ezt az eljárást az ortopédiában és a sebészetben alkalmazzák, és általában az utolsó megoldás az ízületmegőrzés során intézkedések már nem hatékonyak vagy hasznosak. Vannak azonban olyan arthrodesis alkalmazások is, ahol azt nagyon sikeresen hajtják végre terápia, például a széles körben elterjedt Hallux valgus.

Mi az arthrodesis?

Az arthrodesis az ízület szándékos műtéti fúziójának leírására használt kifejezés. Ezt az eljárást az ortopédiában és a sebészetben alkalmazzák, és általában az utolsó megoldás az ízületmegőrzés során intézkedések már nem hatékonyak vagy praktikusak. Az arthrodesis az ízület szándékos műtéti merevítése. Az anatómiai funkciót teljesen megakadályozzák és blokkolják. Az arthrodézist gyakran előrehaladott esetekben végzik arthrosis (ízületi degeneráció) vagy az ízület fájdalmas instabilitása. Ennek célja a kötés nagyobb teherbírása és az esetleges mentesség elérése fájdalom. Az arthrodesis eljárást Eduard Albert hajtotta végre először 1878-ban. A térd megmerevítésével ízületek, E. Albert ismét biztos lábakkal látta el az infantilis bénulást szenvedő lányt. 1887-ben Eduard Albert sikeresen elvégezte az első arthrodézist a csípőizület. Ma különbséget tesznek az intraartikuláris arthrodesis (az ízület artrrodézishez nyitva van) és az ízületen kívüli arthrodesis (az ízület nincs nyitva artrodézishez) között. Az ideiglenes ízületi fúzió műtéti úton végezhető el egy K-vezetéknek nevezett eszközzel. Az arthrodesis eljárás bármely ízületen lehetséges, de egyre ritkábban hajtják végre. Ennek oka az ízületi endoprotézis növekvő fejlődése. Manapság a legtöbb artrodézist még mindig a vállízület, csukló közös, boka ízület és a középső láb ízületek. Az arthrodesis nagyon sikeres műtéti eljárásnak tekinthető a súlyos instabilitás kezelésében Hallux valgus or hallux rigidus. Elvileg azonban az arthrodesis állandó és nem fordítható meg.

Funkció, hatás és célok

Az artrodézist akkor jelzik, ha előrehaladott állapotban van osteoarthritis az ízületben, és nem lehet teljes ízületi műtétet biztosítani. A meglévő ízületi protézis meglazulását akkor is jelezzük, ha az nem pótolható vagy újracementálható. Ezt az eljárást gyakran akkor is elvégzik, ha az ízület általános instabilitása van. Ez betegséghez is kapcsolódhat, a végtag izombénulása miatt. Ha egy ízület megsemmisül betegség, például reumatoid miatt arthritis, ez feltétlenül javallt a műtéti arthrodesisnél is. Nagy ízületek, mint például a csípőizület or térdízület, megpróbálják anatómiájukban és fiziológiájukban a lehető leghosszabb ideig megőrizni. Az első fontolóra vett alternatíva a műcsuklóval való helyettesítés a beteg mobilitásának és függetlenségének megőrzése érdekében. Ennek szempontjából meghatározó az életkor, az esetlegesen meglévő foglalkozási tevékenység és a családi környezet is. Hogy jelzik-e az arthrodézist, és hogy az ízület nem képes-e megőrizni funkcióját, azt a szakember dönti el. Ez a pácienstől függ kórtörténet, a feltétel az alternatív beavatkozások hosszú távon hatékonyak és hasznosak-e. Ezenkívül a szövődményeket és a lehetséges következményeket a kezelőorvosnak is mérlegelnie kell. Ha artrodézist hajtanak végre, az ízület az esetek többségében kinyílik. Az ízülethez való hozzáféréshez a szöveti és a lágyrész-struktúrákat át kell vágni. Vésőt vagy vágót használnak az ízület eltávolítására porcogó, ezzel kisimítva az ízületek felületeit. Ez az eljárás nagy jelentőséggel bír, így az ízületalakítás végei csontok megfelelően összehozható és helyzetükbe illeszthető. A végek egymáshoz való rögzítéséhez osteosynthesis nevű eljárást alkalmaznak. A végeket sebészeti acélból készült csavarokkal és lemezekkel rögzítik. Egyszer a csontok stabilan rögzülnek, a ízületi kapszula újra varrják és a csontos végek köré helyezik. Előfordulhat műtét utáni fájdalom, amely szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kezelhető. A műtéti seb varratait körülbelül 12 nappal a műtét után eltávolítják. Jó gondozás száraznak és sterilnek kell lennie a fertőzés megelőzése érdekében. Ha lehetséges, az érintett végtagot addig kell terhelni, amíg a csontvégek össze nem olvadtak. Ez bizonyos körülmények között három-négy hónapig is eltarthat, és egy Röntgen. Mindazonáltal mindig a kezelő szakember dönti el, hogy a végtag mikor és mennyire terhelhető, figyelembe véve a beteg egyénét kórtörténet és a kezelés folyamata. Amíg a csontok teljesen összeolvadtak, a végtag sínben vagy gipszben támaszkodhat. Ezenkívül olyan segédeszközök, mint pl alsókar mankó vagy akár ideiglenes kerekesszéket is előírhatnak.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Az arthrodesis olyan sebészeti beavatkozás, amely hatalmas hatással van az ízület anatómiai és fiziológiai funkciójára és szerkezetére. Ez olyan kockázatokat hordoz magában, amelyeknek hosszú távú következményei lehetnek. Az arthrodesis tipikus kockázata az pszeudartrózis. Ez azt jelenti, hogy egy úgynevezett hamis ízület képződhet a megmerevedett ízület területén. Továbbá krónikus fájdalom feltételek, a teljes végtag mozgási korlátozása, érzékszervi zavarok, anyagi intolerancia vagy a végtag megrövidülése fordulhat elő. Ezenkívül figyelembe kell venni a műtéti beavatkozás általános kockázatait. Ezek magukban foglalhatják a idegek, vérzés a műtét során és a műtét után is. Továbbá előfordulhatnak nagy zúzódások, amelyeket kilyukadni vagy műtéti úton meg kell szüntetni. A sérüléseket is okozhatja inak és izmok, fertőzés és hegesedés. A részleges vagy Általános érzéstelenítés mindig figyelembe kell venni.