Az aorta disszekciójának okai
A legfontosabb kockázati tényező a aorta boncolás is érelmeszesedés, az artériák belső vaszkuláris rétegének meszesedése (az életkor növekedésével, dohányzás, cukorbetegség, magas vér lipidszint stb.). A tunica táptalaj gyengesége (úgynevezett média degeneráció) szintén disszekcióra hajlamosít. Itt a dilatáció általában a felemelkedő aorta területén következik be, amelyet leggyakrabban az okoz magas vérnyomás.
Ritkábban, veleszületett kötőszöveti olyan betegségek, mint pl Marfan-szindróma or Ehlers-Danlos szindróma a média réteg gyengeségét okozhatja. Ritkábban, aorta isthmus szűkület (veleszületett szűkülete az aorta boltív területén) vagy a az aorta (úgynevezett vaszkulitisz) okai aorta boncolás. Az orvosi beavatkozások, például a szívkatéterezés, szintén elősegíthetik aorta boncolás. A külső erő meglehetősen ritka az aorta disszekciójának kialakulásában, de inkább véraláfutásokhoz, vagy erős erő esetén az az aorta.
Az aorta disszekciójának diagnózisa
Tipikus tünetekkel, azaz a hát hirtelen megjelenésével járó betegeknél mellkas or hasi fájdalom, a gyanú megerősödik, ha van magas vérnyomás, a test jobb és bal oldala közötti impulzus vagy vérnyomáskülönbség vagy egy úgynevezett diasztolés szív morgás (amelyet az orvos sztetoszkóppal hallhat). Ha boncolás gyanúja merül fel, azt megfelelő képalkotással azonnal meg kell erősíteni vagy ki kell zárni. A számítógépes tomográfia nagyon jól alkalmazható erre a célra, mivel számos kórházban elérhető, és ellentétben a mágneses rezonancia képalkotással vagy angiográfia, csak néhány percet vesz igénybe.
Ha nem áll rendelkezésre CT, akkor az aorta disszekciója szintén könnyen kimutatható echokardiográfia (ultrahang az szív). Ezt a vizsgálatot már a sürgősségi orvos is elvégezheti, ha van ultrahang gépet vele a mentőben, és ezzel fontos perceket spórolhat meg. A tipikus tünetek miatt hirtelen jelentkező súlyos mellkasi fájdalom, az aorta disszekcióját néha nehéz klinikailag megkülönböztetni az a szív támadás.
Ebben az esetben EKG írható az a jelzésére szívroham. Ezzel szemben az aorta disszekciója nem okoz tipikus változásokat az EKG-ban, ami csak a szív elektromos ingerületvezetését mutatja, és gyakran akut életveszélyes disszekció esetén is feltűnő lehet. Hagyományos Röntgen meglehetősen alárendelt szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztizálásában.
Bár egy Röntgen a mellkas akut disszisszió jeleit mutathatja, ez nem mindig így van. A tipikus disszekciós beteg súlyos fájdalom és instabil klinikai feltétel, ezért általában nem töltünk időt egy Röntgen. Ehelyett egy potenciálisan életveszélyes feltétel, CT vagy echokardiográfia azonnal végrehajtják, amellyel a gyanú biztonságosan megerősíthető vagy kizárható.
A D-dimer egy fibrinhasító termék, amelyet az alvadási folyamat során állítanak elő. A laboratóriumi értéket általában kizárják trombózis. Vizsgálatok kimutatták, hogy a standard D-dimer érték kizárja az aorta disszekcióját akár 100% -os valószínűséggel. Másrészt a megnövekedett D-dimer érték nem nagyon értelmezhető az aorta disszekciójának jelenléte szempontjából, mivel az érték különböző betegségeknél és a tünetek előfordulása és vér a gyűjtemény is szerepet játszik. Jelenleg a képalkotás (CT, angiográfia, echokardiográfia, MRI) mindig elvégezzük, ha életveszélyes aorta disszekció gyanúja merül fel, mivel a D-dimer mint laboratóriumi érték csak tájékoztató jellegű.
