Erősítés: Funkció, Feladatok, Szerep és Betegségek

Az amplifikáció a szegmensek szorzását jelenti dezoxiribonukleinsav (DNS). Ezek lehetnek molekulák, egyes gének, vagy akár a genom nagyobb részei. Az amplifikáció a DNS-szekvenciák természetes duplikációjaként fordul elő, mint örökletes információ hordozója. Így az öröklődés elméletének egyik legfontosabb kategóriája (genetika).

Mi az amplifikáció?

A laboratóriumban az amplifikációt mesterségesen alkalmazzák technikai eljárásként a molekuláris biológiában. A kiindulási szekvencia ebben a folyamatban az amplikon, és az eredmény végül az amplikon. Természetes folyamatként az amplifikáció a mutáció egyik formája, vagyis a genetikai anyag állandó változása. Ily módon az evolúció felgyorsítását szolgálhatja azáltal, hogy a genomban bizonyos DNS-szegmenseket elterjeszt és kondenzál. Például a antibiotikumok or rovarirtók rövidített utak fejlesztik. Az is lehetséges, hogy a gének szelektív duplikációját alkalmazzák degenerációjuk növelésére, amikor szükség van rájuk. Ez például petesejtekben történik, hogy azok kielégíthessék megnövekedett igényüket riboszómák. Egyes természetes amplifikációkban a replikációt többször alkalmazzák a génekre. Az elektronmikroszkópia során kiderült egy hagyma bőr struktúra ebben az esetben, amelyre a szaknyelv a „hagymahéj replikációja” kifejezést hozta létre.

Funkció és feladat

A nukleotidok alapvető építőelemei nukleinsavak, a DNS, valamint az RNS esetében (ribonukleinsav). Ezek a foszfát rész, a cukor rész és egy alaprész. Természetükben ezek molekulák rendkívül sokfélék és fontos szabályozó funkciókat látnak el a sejtekben, különös tekintettel az anyagcserére. Nukleotidok kapcsolják össze a cukor a bázishoz és a foszfát hoz cukor segítségével egy észter kötvény. Lehetőség van egynél több csatolására is foszfát a cukorhoz. A nukleotidok megkülönböztethetők a bázisok tartalmazzák és a cukrot. A DNS-ben ez a dezoxiribóz; az RNS-ben az ribóz. Összességében a nagy molekulák A DNS és az RNS négy különböző típusú nukleotidból áll, amelyek bármilyen módon elrendezhetők egymás mellett. Ez egy kódoló reakció útján történik. A genetikai üzenet kódolásához szükséges információk biztosításához legalább három nukleotidnak össze kell kapcsolódnia. Ily módon egyetlen DNS-szálat alkotnak. A kettős szál létrehozásához az egyetlen szál tükröződik. Az egyetlen szál minden elrendezett alapja szemben áll a tükrözött szál komplementer aljával. A megfelelő alapelrendezésben ismét van egy olyan szabályosság, amely a betonpár kémiai jellegétől függ. Mindkét összetartozó DNS-szál képezi az úgynevezett kettős spirált. Az ellenkező bázisok a nukleotidok egyike kapcsolódik hidrogén kötvények. Az alap párostól függően ezek közül kettő vagy három hidrogén kötvények épülnek. Ezt a folyamatot bázispárosításnak nevezik a sejtbiológiában. Ebben az összefüggésben az amplifikáció lehetővé teszi az emberi sejtben meglévő struktúrák pontos replikációját is. Ha ez mesterségesen szabályozható, akkor a jövőben bizonyos rákokat célzottabban lehet kezelni. A kémcsőben lévő DNS-amplifikáció egyik technológiája (in vitro) az úgynevezett polimeráz láncreakció (PCR). Rövid idő alatt és egyszerű módon bármilyen DNS-szegmens amplifikálására használható.

Betegségek és rendellenességek

Bizonyos körülmények között ún rák gének (onkogének) indukálódnak arra amplifikációval nem ellenőrizhető. Hasonlóképpen, egyes onkogének reagálnak bizonyos citosztatikusokra szerek (természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek gátolják a sejtek növekedését) amplifikációval. Ennek megfelelően a rák terápia, azokat a speciális szereket használják citosztatikumok amelyek blokkolják a nukleinsavak Az rák a sejtek viszont képesek erre reagálni amplifikációval gén részek, amelyeket a citosztatikus gátol szerek. Az oncocellák gyakran homogén kromoszóma kiterjesztéseket képeznek.