Általános információk
Az amfotericin B vényköteles gyógyszer (antimikotikum) súlyos és nagyon súlyos gombás fertőzések kezelésére. Gyakran alkalmazzák, amikor a gombás fertőzés az egész testet (szisztémásan) érinti, azaz a vér és a belső szervek, és ugyanakkor a fehérvérsejtek (leukociták) csökken. Általános szabály, hogy ez a gyógyszer nem alkalmazható kisebb helyi gombás fertőzések esetén, például a szájtorok vagy hüvely. Mivel az amfotericin B-nek vannak mellékhatásai és különösen agresszív, gyakran használják utolsó gyógyszerként a gombás fertőzések kezelésére, miután más, kevésbé agresszív gyógyszerek kudarcot vallottak.
ALKALMAZÁSI TERÜLETEK
Az amfotericin B-t elsősorban a legsúlyosabb gombás fertőzések esetén alkalmazzák, amelyek több hónapos kezelést igényelnek. A Cryptococcus neoformans az egyik leggyakoribb gomba, amely ezeket a fertőzéseket okozza. Elvileg az egész testet érinthetik a gombás fertőzések.
Az amfotericin B felhasználható:
- Az egész szervezet gyanús gombás fertőzése,
- A nyelőcső helyi fertőzései (nyelőcső candidiasis)
- Az agyhártya közül (agyhártyagyulladás)
- Az agyhártya és az agy (meningoencephalitis)
- A tüdő (tüdőgyulladás)
- Az ízületek közül (osteoarticularis candidiasis)
- A fül garatürege (oropharyngealis candidiasis)
- A reproduktív szervek és a húgyutak közül (Urogenital Candidiasis). Különösen a agyhártya és a agy, fontos meghatározni, hogy mely gomba okozza a tüneteket, mivel az adagolás jelentősen változik. Ezen túlmenően fontos tudni a beteg pontos immunállapotát és tájékoztatást kapni a HIV-fertőzésekről, mivel a HIV-fertőzés alatt a immunrendszer nagyon érzékeny a gombás fertőzésekre, ezért az Amphotericin B terápiát hosszabb ideig kell adaptálni és alkalmazni.
A gombák mellett az amfotericin B hatékony a protozoonok által okozott fertőzések ellen is, amelyekhez például a Trichonomas tartozik, valamint az amőbák. Az amfotericin B nem hatékony baktériumok or vírusok. Az amfotericin B mellékhatásai miatt (lásd a mellékhatásokat) az amfotericin B-t manapság gyakran adják zsírmolekulákkal vagy a test saját zsírtesteivel (liposzómákkal) kombinálva. Bár ez a keverék lényegesen drágább, kevesebb mellékhatáshoz vezet, mint a klasszikus Amfhotericin B. A súlyos akut gombás fertőzések elleni küzdelem mellett az Amphotericin B-t a gombás fertőzések megelőzésére is alkalmazzák csontvelő transzplantációk.
Dózis és bevitel
Szedése előtt fontos, hogy tájékoztassa a kezelőorvost az amfotericin B allergiájáról vagy más gyógyszerek allergiájáról. Ezenkívül a kezelőorvosnak tudnia kell minden más gyógyszerről, amelyet az interakciók és az allergiás reakciók elkerülése érdekében szedtek. Az amfotericin B száj (szóban), vér (intravénásan, infúzió formájában) vagy krémként (helyileg). A bőrön fellépő helyi fertőzések esetén a hatóanyagot tartalmazó krém könnyen felvihető a bőrre.
Az Amfotericin B-t azonban általában csak a bőr legsúlyosabb gombás fertőzései esetén alkalmazzák. Az amfotericin B tabletta formájában csak lokálisan működik száj és a torok, és nem szívódik fel a emésztőrendszer, így a test többi részén nem működik. Az egész testet érintő szisztémás fertőzések esetén intravénás kezelésre van szükség Amfotericin B infúzióval.
Az amfotericin B intravénás beadása nagymértékben függ a klinikai képtől. Általában, a klinikai kép súlyosságától függően, 0.1 és 1 mg / testtömeg-kilogramm / nap között adják meg. Például, ha valaki napi 0.5 mg / testtömeg-kilogramm dózist feltételez (0.5 mg / kgkgkgkg / d), a beteg 40 mg amfotericin B-t kap egy nap alatt, ha 80 kilogrammot nyom.
Az amfotericin B-t általában 6-8 hétig adják be. Ha az Amfotericin B-t hosszabb ideig kell bevenni, akkor a kezelőorvos vagy más szakszemélyzet kiképezheti a beteget az injekciók beadására. Öngyógyítás esetén a gyógyszert soha nem szabad beadni, ha az oldat már nem kristálytiszta, de tejszerű vagy zavaros. Ha kihagyott egy adagot, tájékoztatni kell a kezelőorvost a további intézkedésről.
