Anatómia
A agy a kamrák vagy az agykamrák folyadékkal töltött üregek, amelyeket agyszövet vesz körül, és kis lyukakkal kapcsolódnak egymáshoz. Bennük az úgynevezett cerebrospinalis folyadék termelődik és tárolódik (köznyelven idegfolyadék), az idegsejtek tápközege, amely szintén a agy és idegszerkezetek. Az összesen négy kamrából álló cerebrospinalis folyadékrendszert belső cerebrospinalis folyadéktérnek nevezzük.
A megfelelő külső cerebrospinális folyadéktér a középső és a belső között fut agyhártya. A cerebrospinalis folyadék lefolyik a agy keresztül a gerinccsatorna és körülveszi a gerincvelő. Tűvel érhető el szúrás a csigolyatestek között, ami az idegbetegségek tipikus vizsgálati lehetősége.
Az oldalsó kamrák vagy a kamrák laterálisai párban vannak elrendezve és a két félben helyezkednek el nagyagy. Elülső és hátsó szarvra és középső szakaszra vannak osztva. Az úgynevezett plexus choroidei ér a kamrákba nyúló plexusok, amelyek többek között a két oldalsó kamra belső falán helyezkednek el.
Feladatuk a likőr előállítása. Az interventricularis lyukon vagy a foramen interventriculare révén minden oldalirányú kamra a diencephalon harmadik kamrájához kapcsolódik. A negyedik kamra a rombikus agyban helyezkedik el, és egyfajta vízcsatornán (aequaductus) keresztül kapcsolódik a harmadik kamrához. Ez egyúttal a külső cerebrospinalis folyadéktérbe való átmenetet is képviseli, amely három nyíláson keresztül érhető el.
Funkció
Az agy kamrai működése a cerebrospinalis folyadék termelésén és akadálytalan szállításán alapul. Védi az agyat és gerincvelő a külső erőktől a folyadék sokkjainak elnyelésével. Ugyanakkor a cerebrospinális folyadék tápközegként is szolgál az idegsejtekhez és a különféle anyagok eltávolításához.
Egyéb feladatok jelenleg is a kutatás tárgyát képezik. A cerebrospinalis folyadékot köznyelven agyi folyadéknak nevezik, és a plexus choroidei-ben képződik. Minden kamrának van egy körülhatárolt területe ennek ér belső falán plexus.
Az érfürt az úgynevezett ultraszűrést eredményezi vér a vérplazma gondos szűrésével. Körülbelül 600 ml cerebrospinalis folyadék termelődik naponta az érfonatban. A vér-cerebrospinális folyadék gát között hajszálcsöves a vér és a cerebrospinalis folyadék nem jut át a legtöbb anyaghoz.
Oxigén, szén-dioxid és víz esetében azonban folyamatos. Az idegvíznek a véráramba történő folyamatos felszívódása (visszaszívódása) nélkül a cerebrospinális folyadéktér megnövekszik, és az agyban a nyomás hatalmas növekedéséhez vezet, és gerinccsatorna. A cerebrospinalis folyadék a cerebrospinalis csatornából folyik ki a gerincvelő csatorna egyrészt és a külső cerebrospinalis folyadéktérbe a agyhártya a másikon.
A közép agyhártya vannak kiemelkedései, amelyeket villi-nak is neveznek. Felszívják a cerebrospinális folyadékot, és a külső agyhártya vénáiba vezetik be a nyirokrendszer. Ez megakadályozza a koponyaűri nyomás növekedését, és biztosítja, hogy a cerebrospinalis folyadék naponta akár négyszer is cserélődjön.
Az agykamrák kóros dilatációját vagy megnagyobbodását köznyelven hidrocephalus néven ismerjük. A belső hydrocephalus a belső cerebrospinalis folyadék megnagyobbodása (az agyban). Ennek megfelelően a hydrocephalus externus a külső cerebrospinalis folyadéktér megnagyobbodását jelenti (az agyhártyák között).
A belső hydrocephalus általában a kiáramlás akadályozása következtében következik be. Az okok lehetnek daganatok, vérzés és gyulladásos folyamatok. Az úgynevezett kolloid ciszták az egyik leggyakoribb oka a cerebrospinalis folyadék torlódásának a kamrai rendszerben.
Ezek a jóindulatú tömegek a harmadik kamrában növekednek. Ha a kamrák közötti lyuk elé fekszenek, a cerebrospinalis folyadék kiáramlása már nem garantált. A kolloid ciszták tünetei hányás, fejfájás és a egyensúly rendellenességek.
Legrosszabb esetben a koponyaűri nyomás növekedését okozzák, ami életveszélyes lehet. A külső és belső cerebrospinalis folyadék tágulásai szintén lehetséges következmények, amikor a reszorpciós villi ragadóssá válik. A reszorpciós rendellenesség a koponyaűri nyomás növekedéséhez is vezet.
Az egyik kamra másik oka a megnövekedett cerebrospinalis folyadéktermelés, például gyulladás esetén. Ha a kitágult üregek korlátlan kommunikációban vannak egymással és nincs megnövekedett koponyaűri nyomás, akkor ezt normál nyomású hidrocefálusnak nevezzük. A következő tünetek jellemzőek: Vizeletinkontinencia, járási rendellenességek és demencia.
