Az agyi vaszkuláris rezisztencia az egyik legfontosabb változó az agy autoregulációjában vér folyam. Ez egy áramlási ellenállás, amellyel az agy hajók szembeszáll a vér szisztémás áramlása vérnyomás. Az autoreguláció súlyos esetben károsodott agy sérülés trauma, daganatok vagy agyvérzés.
Mi az agyi vaszkuláris rezisztencia?
Az agyi vaszkuláris rezisztencia az egyik legfontosabb változó az agy autoregulációjában vér folyam. Az agyi vaszkuláris ellenállást az orvostudomány az agy áramlási ellenállásaként határozza meg hajók Az hajók az agy álljon szembe a szisztémás véráramlással vérnyomás az agyi érellenállással. A szisztémától függően keskenyítik vagy szélesítik az ér átmérőjét vérnyomás értékek. Így az agyi vaszkuláris rezisztencia szabályozó változó az emberi véráramlásban agy. A szabályozó áramkör védelmi mechanizmus az életfenntartáshoz megváltozott jelenlétében vérnyomásértékek. Mint minden edény, az agyi erek is fel vannak szerelve egy izomrost réteggel. Ez az izomréteg összehúzódhat vagy ellazulhat. Pihenés a véráramlás növekedésével járó vazodilatációhoz vezet. Az összehúzódás érszűkületet okoz csökkent véráramlással. Mivel az agy sem a kevés, sem a túl sok véráramlást nem tudja elviselni, az ereknek szabályozóval kell reagálniuk a változó vérnyomásszintre kikapcsolódás vagy összehúzódás. A túlzott és elégtelen vérellátás miatti agykárosodás így megelőzhető. Az emberi agy szövete az emberi test legérzékenyebb és legspecializáltabb szövete is. Az agy idegsejtjei részt vesznek minden emberi testi folyamatban. A magasan specializált agyszövet nélkül az emberi lény tehát nem életképes. Agyhalála szívhalállal ellentétben így egyenlő a tényleges halállal. Az agyi érellenállás megakadályozza ezt agyhalál.
Funkció és feladat
A vér fontos szállító közegként szolgál az emberi testben, és létfontosságú oxigén valamint tápanyagok és hírvivők. Így a feltétel a hiányos véráramlás azt jelenti oxigén és tápanyaghiány. A test minden sejtje tehát a túlélés megfelelő vérellátásától függ. Az agyban a nem megfelelő vérnyomásszint különösen tragikus az agy életfenntartó funkciói miatt. Az emberi testnek különböző mechanizmusai vannak az életfenntartáshoz. Különösen igaz ez az agy területére, amely különösen védelemre érdemes és sok feladata miatt létfontosságú. Védőmechanizmus létezik például az agyi véráramlás szempontjából. Szisztolés jelenlétében vérnyomásértékek 50-150 Hgmm, valamint a koponyán belüli normál nyomásértékek mellett az agyi erek az érellenállás kiigazításával reagálhatnak az artériás középnyomás változásaira. Ez az ellenállási szabályozás megfelel az agyi véráramlás állandó fenntartására adott válasznak. Az agyi véráramlás automatikus szabályozása kritikus fontosságú elsősorban az agy megfelelő vérellátása szempontjából. Agy hiánya miatti agykárosodás oxigén vagy a tápanyagok megakadályozása ilyen módon történik. Az agyi vaszkuláris rezisztencia közvetlenül összefügg a vérgázokkal. Amikor az artériás vérben megnő a CO2 parciális nyomása, a kikapcsolódás reakció az agyi erek bekövetkezik a háttérben állandó vérnyomásértékek. Az agyi véráramlás az agyi vaszkuláris dilatációval növekszik. Ugyanez a mechanizmus érvényes a másik irányban is. Így az artériás erekben csökkenő részleges CO2-nyomás az agyi érrendszeri ellenállás növekedését okozza. Ennek következtében az agyi véráramlás csökken. Ily módon az agy megfelelő perfúzióval rendelkezik még hypoventiláció és hiperventilláció. Szén a dioxid a legfontosabb befolyásoló változó az agyi erek érellenállásában. Valamivel kisebb befolyásoló változó van jelen az oxigén parciális nyomása mellett. Amikor az artériás vérben a pO2 csökken, az agyi artériák kitágulhatnak. Ez azonban csak erőteljes esés esetén fordul elő. Ebben az esetben a pO2 50 Hgmm alá esik. A dilatáció következtében az agy vérerei megnövekszenek az agyi ereken belüli ellenállási változások miatt. Ez a folyamat a nem megfelelő véráramlás miatt bekövetkező agykárosodások megelőzésére is szolgál.
Betegségek és betegségek
Az agyi vaszkuláris rezisztencia mechanizmusai nem élnek túl bizonyos helyzeteket. E mechanizmusok nélkül az agy már nincs megvédve a fokozott és csökkent vérellátástól és annak kockázatától agyhalál növekszik. Súlyosabb agykárosodás léphet fel, például trauma, agyvérzés, agydaganatokés ödéma. Ezek a kórélettani állapotok egyrészt letiltják a vér-agy gát. Másrészt befolyásolják az agyi autoregulációt. Az autoreguláció folyamata tehát annyira megzavarható a fent említett körülmények között, hogy az agyi perfúzió azonnali változást okoz az artériás átlagos vérnyomásban. Ebben a folyamatban az érzékeny idegsejtek károsak. Ezenkívül az agyi perfúzió autoregulációs mechanizmusa túlterhelt az 50 Hgmm alatti és 150 Hgmm feletti szisztémás vérnyomásszinteken. Ebben az esetben az autoreguláció igazodik az ér átmérőjéhez, de már a maximális beállítással sem képes kompenzálni a rendellenes véráramlást. A csökkent véráramlás iszkémiához vezet, oxigén- és tápanyaghiányhoz vezet. A véráramlás felének csökkenése esetén a teljes oxigén kimerülés további kompenzációs mechanizmusként indul. 20 milliliter / 100 gramm / perc alatti szintnél reverzibilis változások következnek be az agysejtekben. A véráramlás csökkenése 15 milliliter / 100 gramm / perc alatt kevesebb másodpercen belül visszafordíthatatlan halált okoz az agyi idegsejtekben. A hiperémia ellentétes esemény, azaz túl magas véráramlási sebesség. Ebben az esetben a koponyaűri nyomás emelkedik, ami az agyszövet kompresszióval kapcsolatos károsodását okozza. Hipertóniás krízisekben túllépik az autoreguláció felső határát, és kialakul az agyödéma. Állandó magas vérnyomás az autoreguláció határait is felfelé tolja.
