Definíció - Mi az a presbyacusis?
Korfüggő halláskárosodás halláskárosodásként definiálják, amely természetesen csökken az életkorral. Alig észrevehetővel kezdődik halláskárosodás ötvenéves kora körül, és az idő múlásával fokozatosan romlik. Az érintettek ezt már az elején észreveszik, főleg abban az esetben, amikor egyre nagyobb képtelenség érzékelni a magas hangokat egyértelműen, és a háttérzaj már nem szűrhető ki olyan jól egy beszélgetésből. Általában mindkét fület egyformán érinti a változás.
Okok
A presbyacusis legfontosabb oka már a nevében szerepel. A kor előrehaladtával csökken a hallás képessége. Az haj sejtek be a belső fül, amelyek felelősek a hangok és zajok észleléséért, természetesen kopnak.
Minden hallható hangnál egy irányba, a hang hangerejétől és hangmagasságától függően változó mértékben térülnek el. Idővel rugalmasságuk és erejük csökken, akárcsak a test más részeivel. A presbyacusis-hoz hasonlíthatóak tehát a csontváz életkorral összefüggő változásai, mint az osteoarthritis esetében.
Abban az esetben, haj sejtek, különösen a magas frekvenciájú tartományban nagyon magas hangok, a hajsejtek erős elhajlását igénylik. Ezért logikus, hogy ezt a hangtartományt érintik először. Amellett, hogy a haj sejtek, az életkorral kapcsolatos változások a agy szintén hatással vannak a presbyacusisra.
Ennek oka, hogy a gondolkodási folyamatok rugalmassága és az új ingerek feldolgozása az életkor előrehaladtával csökken agy anyag csökken. Ez nem azt jelenti, hogy az idősebb emberek butábbá válnak. Inkább azt jelenti, hogy már nem képesek olyan jól alkalmazkodni az aktuális ingerekhez.
A hangok és zajok akusztikus ingerek, ezért a megváltozott feldolgozás őket is befolyásolja. A környezeti tényezők, például az élet folyamán megnövekedett zajterhelés, a presbyacusis korábbi megjelenéséhez vezethetnek. Zaj okozta halláskárosodás azonban nem egyenértékű a presbyacusissal. Gyógyszeres kezelés, például specifikus antibiotikumok vagy a fertőzések ritkán okozzák a jelentős hallásvesztést idős korban. Bár a hajsejteket is károsíthatják, általában nem okoznak tipikus presbyacusist.
Diagnózis
Az életkorral összefüggő hallásvesztés diagnózisát egy fül-orr-gégész orvos állapítja meg. Az orvos különféle vizsgálatokat végezhet erre a célra. A hallásvizsgálat megválasztása a páciens együttműködésétől és képességeitől függ.
Alapvetően audiometriát hajtanak végre, amely az érintett személy hallási tartományát ábrázolja diagramban, a normál egészséges emberekhez képest. A vizsgálat elvégzéséhez a betegnek fel kell vennie a fejhallgatót, és meg kell nyomnia egy gombot, amikor az egyik fülben hang hallatszik. Jelentős eltérés a nagyfrekvenciás tartományban presbitopikus halláskárosodást jelez.
Az audiogram a szubjektív hallás grafikus ábrázolása. A vízszintes tengely a frekvenciatartományt képviseli Hertz-ben, a függőleges tengely pedig a hangnyomásszintet decibelben. A bevitt adatok a vizsgált személlyel korábban elvégzett hallásvizsgálatból származnak, és az úgynevezett „hallásgörbét” eredményezik. A normálisan egészséges ember audiogramja nulla decibel körüli vízszintes vonalra hasonlít. Presbyacusis esetén a görbe jelentősen csökken, mintegy ezer hertzről, mintegy negyven decibellel, amíg ismét egy platót ér el a négyezer és nyolcezer hertz közötti frekvenciatartományban.
