Az életkorral kapcsolatos hallásvesztés (Presbycusis): okai, tünetei és kezelése

Az érintett betegek az életkorral összefüggő hallásvesztés (presbycusis) általában 50 év felettiek vagy idősebbek, és a magasabb frekvenciatartományban csökkent a hallásuk. A legtöbb esetben az érintett betegek hallása különösen gyenge az erős háttérzajjal járó helyzetekben. A legjobb kezelési lehetőség erre feltétel egy hallókészülék, amelyet egyénileg illesztenek a beteghez, és amely kompenzálja a presbycusist.

Mi az presbycusis?

Hallásvizsgálatot vagy audiometriát alkalmaznak a hallószervek betegségeinek diagnosztizálására. Tipikus alkalmazási területek kezdő halláskárosodás or az életkorral összefüggő hallásvesztés (presbycusis). Az életkorral kapcsolatos halláskárosodás, más néven presbycusis, elsősorban az 50 évnél idősebb embereket érinti. A legtöbb esetben a presbycusis mindkét fülre egyformán hat, és a hallás magasabb frekvenciatartományához kapcsolódik. Az érintett betegek általában nehezen követik azokat a beszélgetéseket, amelyekben erős zajok vannak a háttérben. A betegség előrehaladtával az érintett betegek hallóképessége tovább csökken. A presbycusis egy belső fül halláskárosodás ami kihat Corti szervére. A mai napig nincsenek gyógymódok a presbycusis kezelésére.

Okok

A presbycusis fő okai az emberi fül öregedési folyamatai, amelyek negatívan befolyásolják az érintett beteg hallóképességét. Számos olyan tényező is van, amely kedvezően befolyásolhatja a presbycusis kialakulását. Ezek fekszenek az emberi testben vagy azon kívül. Ezek a tényezők magukban foglalják az olyan betegségeket, mint pl cukorbetegség mellitusz, magas vérnyomás or keringési rendellenességek. Ezenkívül az érintett betegek gyakran genetikailag hajlamosak az életkorral kapcsolatos problémákra halláskárosodás. A presbycusis kialakulásának egyéb okait az orvosok látják diéta az érintett beteg, in stimulánsok mint például nikotin, erős zajterhelésnek vagy gyógyszerek alkalmazásának. Ezek a befolyásoló tényezők negatívan befolyásolhatják az emberi belső fül Corti szervét, ami presbycusist eredményezhet.

Tünetek, panaszok és jelek

A legtöbb esetben az életkorral összefüggő halláskárosodás megelőzhető, és szinte minden idősebb korban jelentkezik. Az életkorral összefüggő halláskárosodás általában különálló tünetekkel jár, amelyek negatívan befolyásolják az egyén hallóképességét. Az ebben a betegségben szenvedő betegek halláskárosodásban szenvednek, és így már nem tudnak aktívan részt venni a beszélgetésekben. Még a rádió vagy a televízió szokásos hallgatása sem lehetséges. Súlyos esetekben ez is vezet hogy teljes süketség. A szó megértése is jelentősen csökken az életkorral összefüggő hallásvesztés miatt. Gyakran ez a halláskárosodás a fül csengésével is társul, így a betegek szenvednek fülzúgás. Ezek a fülzajok nagyon negatívan befolyásolják a beteg életminőségét, és szintén hatással lehetnek rá vezet nak nek depresszió vagy ingerlékenység. Az életkorral összefüggő halláskárosodást azonban a hallás használata gyakran enyhítheti AIDS. A tünetek idővel általában fokozódnak, így a beteg hallóképessége tovább csökken. Különösen hallás használata nélkül AIDS, a füleket továbbra is hangos zajok károsítják. Továbbá ez feltétel nem befolyásolja negatívan a beteg összességét Egészség.

Diagnózis és progresszió

A szenilis halláscsökkenés diagnosztizálásához az érintett betegnek konzultálnia kell egy füllel, orr torok szakorvos, ha a megfelelő tünetek jelentkeznek nála. Először alaposan meg fogja kérdezni azokat a helyzeteket, amelyekben a halláskárosodás bekövetkezik, hogy ellenőrizze, hogy a beteg tünetei megfelelnek-e a presbycusis-nak. Az egyik jelzés arra, hogy valóban presbycusisról van szó, például a csökkent hallás a magasabb frekvenciatartományokban vagy erős háttérzaj jelenlétében. A fül-orr-gégész orvos ezt audiogram segítségével ellenőrzi. Tipikusan mindkét fülre egyformán hat a presbycusis halláskárosodása. Ezenkívül olyan tényezők, mint a beteg kora vagy a meglévő betegségek, a presbycusis ismert okai. Az életkorral összefüggő halláscsökkenés mellett sok beteg panaszkodik a fülében jelentkező zajokról, ami más néven fülzúgás. Feltételezhető, hogy a beteg hallóképessége az életkor előrehaladtával folyamatosan romlik a presbyacusis esetén.

Szövődmények

A szenilis halláskárosodás gyakori tünet. A legtöbb esetben nem kezelhető, és szinte minden embernél idősebb korban fordul elő. A. Közvetlen kezelése dobhártya nem lehetséges. Az érintett emberek azonban hallókészüléket használhatnak bizonyos hangok felerősítésére és a jobb hallásra. A hallókészülék viselése során általában nem fordul elő további szövődmény vagy kellemetlenség, ezért ezek a hallás AIDS korlátozás nélkül használható. Ha az egyén nem használ hallókészüléket, az életkorral összefüggő halláskárosodás általában növekszik. Ennek oka, hogy a betegek gyakran növelik a kötet eszközök, mivel rossz a hallásuk. Ez azonban tovább rontja a dobhártya, növelve az életkorral összefüggő halláskárosodást. Gyakran a hétköznapi élet már nem lehetséges a betegek számára, ezért idegenek segítségétől függenek. Ennek eredményeként az életminőség jelentősen csökken. Az időskori halláskárosodás elkerülése érdekében az embereknek hosszú távon nem szabad szükségtelenül hangos zajnak kitenniük a fülüket. Ezenkívül a zenét csak megfelelően egészséges szinten szabad hallgatni, hogy elkerüljük a zenét dobhártya. Célszerű nagyon korán használni a hallókészüléket, hogy az életkorral összefüggő halláskárosodás ne növekedjen tovább.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Az életkorral összefüggő halláscsökkenés fokozódása természetes probléma, amely fokozatosan jelentkezik. Az ezzel járó halláskárosodást azonban senkinek sem kell elfogadnia a sors kérdésének. Az érintetteknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk, amint halláskárosodásuk megmutatkozik. Fül-szakorvos, orr és a torokbetegségek a megfelelő kapcsolattartó. A fül-orr-gégészeti megbetegedések szakorvosa különféle vizsgálatok segítségével meghatározhatja a hallásvesztés meglévő mértékét. A hallásvesztés előrehaladásának megbecsülése érdekében fontos ismerni a kor összes járulékos betegségét is. A hallásvesztés növekvő progressziója a társadalmi elszigetelődés kockázatát hordozza magában, ha nem kezelik. Ez még fontosabbá teszi a korai orvoslátogatásokat. Ha lehetséges, az érintetteknek továbbra is aktívan részt kell venniük az életben. Ehhez általában elengedhetetlen a hallókészülék felszerelése. Alternatív megoldásként a hallás edzését először a fül-orr-gégész orvos kezdeményezheti. A presbycusis nagyrészt megfordítható egy modern hallókészülék felszerelésével és használatával, legalábbis a kezdeti időszakban. A hallás tapasztalata azonban megváltozik a hallókészülék. A fül és a agy eleinte meg kell szoknia az új hangzásképet. Az életkorral összefüggő halláscsökkenés esetén a hallásgondozó szakember megfelel a páciensnek hallókészülék az orvos receptje alapján. Később alkalmazhatja az eszközöket a megváltozott körülményekhez. A presbycusis esetében ugyanakkor az is fontos, hogy a meglévő belső betegségeket is kezeljék. Egyes betegségek súlyosbíthatják az életkorral összefüggő halláskárosodást.

Kezelés és terápia

Attól függően, hogy az életkorral összefüggő halláskárosodás mennyire érinti az érintett beteget, a legtöbb orvos egyenként felszerelt hallókészüléket javasol. Különösen az idősebb emberek esetében, akiknek már súlyos a hallásuk károsodása, a hallókészülék felírása gyakran jó eredményeket mutat és segít az életminőség javításában. A hallókészüléket tapasztalt hallásgondozó szakembernek kell felszerelnie a hallás hatékony javulásának érdekében. Természetesen a presbycusis további lefolyását a kezelő fül rendszeresen ellenőrzi, orr és torok szakorvos. Eddig nincs tudományosan bizonyított módszer a presbycusis gyógyszeres kezelésére. Különböző gyógyászati ​​módszerek állnak azonban a kezelőorvos rendelkezésére, amelyek lelassíthatják a betegség előrehaladását. Mivel a presbycusis gyakran fordul elő a fül csengésével (fülzúgás), célszerű lehet például fülzúgó zajjal kezelni. Ily módon az életminőség és a hallóképesség jelentős javulása érhető el a presbycusissal.

Kitekintés és előrejelzés

Az életkorral összefüggő halláskárosodás veszélyes tünetet jelent, és általában a legtöbb embernél idősebb korban jelentkezik. Sajnos nem lehetséges oksági módon kezelni a szenzoros halláskárosodást, így egyes esetekben a tünetek enyhíthetők és korlátozhatók. hallókészülék vagy más hallókészülék. A legrosszabb esetben a szenzineurális halláskárosodás teljes süketséggé is fejlődhet, így az érintett személy mindennapi életében jelentősen korlátozott. Bizonyos esetekben az életkorral összefüggő halláscsökkenés vagy süketség megjelenhet vezet pszichológiai panaszokra vagy akár depresszió. A betegek mindennapi életükben gyakran más emberek segítségétől függenek, hogy továbbra is képesek legyenek megbirkózni. A beteg életminősége e betegség következtében jelentősen csökken, bár magát a várható élettartamot ez nem befolyásolja. Az életkorral összefüggő hallásvesztés csak korlátozott mértékben kezelhető. Bizonyos esetekben a fül túlzott megterhelése nélkül halad, és nem állítható meg. Hallókészülékek segítségével azonban megkönnyítheti az érintett mindennapi életét. Hasonlóképpen, tanulás a jelnyelv néhány beteg számára is hasznos lehet.

Megelőzés

Néhány kedvező tényező ismert az életkorral összefüggő hallásvesztés kialakulásában, amelyet a megelőzés érdekében el kell kerülni. Ezért ajánlatos, hogy ne tegye ki magát állandóan vagy folyamatosan nagy zajszintnek, vagy ha szükséges, viseljen füldugót, ha például a munkahelyen nem lehet elkerülni a zajt. Egészséges diéta és kerülése stimulánsok mint például nikotin segítenek a presbycusis megelőzésében is.

Utógondozás

A presbycusis nem gyógyítható. Ezért a nyomon követés nem irányulhat a betegség megismétlődésének megakadályozására. A cél inkább az életminőség fenntartása és a szövődmények kizárása. A szükséges utókezeléshez megfelelő szakember a fül-, orr- és torokorvos. Gyakran, miután hallókészüléket kapott, utólagos gondozásra kerül sor. Ennek oka, hogy a betegség előrehalad, ezért szükségessé válnak a kiigazítások. Az orvos elsősorban audiogramot használ erre a célra. A hangokat és beszélgetéseket a beteg különböző hangerővel ellátott fejhallgatón keresztül játssza le. Csak ritkán fordul elő, hogy a betegek továbbra is erős és káros háttérzajnak vannak kitéve. A nyomon követés során az orvosok megvitatják ezeket az okokat, és szükség esetén rámutatnak azok orvoslásának módjára. Ha a hallás fokozatosan romlik, pszichoszociális problémák is jelentkezhetnek. Nehezebbé válik a kapcsolattartás más emberekkel. Különösen az idősebb embereknek van szükségük segítségre az elszigeteltség elől. Pszichoterápia akkor hasznos lehet. A szenilis halláskárosodás utókezelésének célja a hallás romlásának megakadályozása. Mivel a halláscsökkenés sok betegben előrehalad, a nyomon követés hasznos. A kezelő fül-, orr- és torokorvos dönt a ritmusról.

Mit tehetsz te magad

A mindennapi élet megküzdése és az önsegítés fontos szerepet játszik az életkorral összefüggő halláskárosodásban, mivel a hallás csökkenése nagyrészt a központi halláskárosodásnak, vagyis a hallásközpontban a jelfeldolgozás csökkenésének köszönhető agy. Ahogy a célzott edzés felhasználható a kognitív képességek fenntartására és javítására idős korban, a speciális hallásképzés, mint önsegítő intézkedés, szintén fontos intézkedés az érintettek számára, hogy ismét javítsák a központi hallóképességüket. Ide tartozik például a vizuális benyomások, mint pl ajak a beszélgetőpartner mozgása és testbeszéde. A hallásképzést a modern hallókészülékhez való szoktatással együtt is elvégezhetjük, amely számítógépes technológiával olyan aktívan szűri és dolgozza fel a bejövő hangokat, hogy a agy egy kicsit könnyebbé válik. Mindenekelőtt a beszédtartalom újra jobban érthető, mert a beszédtől idegen hangok a lehető legnagyobb mértékben el vannak tompítva, és megkönnyíti az agy számára a beszédtartalom újbóli felismerését. Egyéb fontos önsegítés intézkedések egészséges, kiegyensúlyozott diéta amely gazdag természetes összetevőket tartalmaz vitaminok és a enzimek és antioxidáns az agy optimális ellátásának biztosítása érdekében. A legközelebbi társadalmi környezetben élő embereknek meg kell vitatniuk a halláskárosodás problémáit az érintett személlyel, és meg kell határozniuk azokat a viselkedési mintákat, amelyek segítenek a hallássérülteknek abban, hogy továbbra is teljes jogú tagjai lehessenek a társadalmi közösségnek.