Szakadt Achilles-ínA Achilles-ín a calcaneus triceps surae izomzatának rögzítési ínje. Az izom feladata ill inak a sarok felfelé húzása és ezáltal a láb leeresztése. Ez a mozgás elengedhetetlen, amikor futás és járás.
A Achilles-ín az emberi test legerősebb ínje. Hossza 10-12 cm, átmérője 0.5-1 cm. An Achilles-ín a repedés a borjút követő Achilles-ín szakadása vagy szakadása, amelyet traumatikus vagy atraumatikus esemény okoz.
Elvileg különbséget tesznek az Achilles-ín traumatikus és atraumatikus repedése között. Traumatikus repedések: A traumás repedések többnyire sportbalesetek és sérülések. Bizonyos esetekben az ín a szokásos járás során is szakad vagy szakad és futás.
A legtöbb esetben az Achilles-ín traumatikus repedését a hirtelen megálló mozgás okozza, amelynek eredményeként az Achilles-ín hirtelen meghúzódik. A mindennapi életben szakadás léphet fel, ha lefelé járunk, vagy ha a láb hajlik. A sport területén ez a fajta sérülés általában a sok labdasportnál jelentkezik.
Itt különösen a labda sportok érintettek, ahol a sebesség és gyakran változik futás irányok és sebesség szükséges. tenisz vagy az asztalitenisz, valamint a kosárlabda megemlítendő itt. Az Achilles-ín repedései viszonylag ritkán fordulnak elő a kézilabdában vagy a futballban, és általában az ellenfél rúgásaival társulnak az Achilles-ín területére.
Az Achilles-ín traumás repedéseinek oka a feszültségben vagy a hirtelen nyomásnövekedésben vagy a boka. Az Achilles-ín ilyenkor a stabilitása és szakadása ellenére sem képes ellenállni a terhelésnek. Gyakran előfordul, hogy szakad inak már előre megsérültek és elvékonyodtak, ezért az ín szakadásához kisebb trauma szükséges.
Atraumatikus repedések: Az atraumatikus repedések nem balesetet, hanem hirtelen, váratlanul az Achilles-ín szakadását és szakadását eredményezik. Az atraumatikus repedés minden esetben a korábbi károsodásokon vagy degeneratív folyamatokon alapul. Még az atraumatikus repedés sem csak úgy következik be, sokkal inkább az Achilles-ínt megterhelő mozgások során.
Megállás (akár enyhe megállás) vagy lefelé haladás az ín megrepedéséhez vezethet. Ezenkívül az Achilles-ín repedéseit teljes törésekre osztják fel, ahol a repedés körülbelül 2-6 cm-rel a sarokcsont, és a meglehetősen ritka részleges szakadás. Teljes könnyek közvetlenül a sarokcsont nagyon ritkán fordulnak elő.
Számos kockázati tényező elősegítheti az Achilles-ín szakadását. A krónikus túlterhelés mellett, amelyben az ín már előre sérült, és a legkisebb észrevehetetlen könnyek csökkentik az ín stabilitását, köszvény (a húgysav szintjének növekedése a vér) és reumatoid arthritis az Achilles-ín szakadásának kockázati tényezői közé tartoznak. Vannak olyan gyógyszerek is, amelyek hajlamosabbá tehetik az Achilles-ín szakadásra való hajlamát.
A hosszú távú használata kortizon egyrészt az immunszuppresszív gyógyszerek is megnövelik az ín húzószilárdságát. Az Achilles-ín megrepedésének kockázatát is egyeseknek tulajdonítják antibiotikumok. Ebben az összefüggésben, antibiotikumok a giráz inhibitorok csoportjából mindenekelőtt meg kell említeni.
A gyógyszer okai a traumás okokhoz képest meglehetősen ritkák. A teljes Achilles-ín szakadást gyakran hangos ostorszerű zajnak nevezik, ami annak a ténynek köszönhető, hogy az erősen megfeszült Achilles-ín szakad és felpántol. A szakadás során súlyos fájdalom le is írják, de ez utólag gyorsan alábbhagy.
Az ín rögzítési pontja felett az ember általában tapinthatót talál horpadás, amely azon a tényen alapul, hogy az izom is együtt zümmög. A szakadás után rövid idővel duzzanat (ödéma) léphet fel. Ezenkívül vérzés is előfordulhat a repedés területén, amely egy hematoma révén válik láthatóvá.
A szakadás után a mozgásromlás a vezető tünet. A legtöbb esetben a láb már nem hajlítható lefelé. A láb megemelése viszont általában nem okoz problémát.
Az Achilles-ín szakadásának diagnosztizálásához gyakran elegendő egyszerűen a betegre nézni. Klasszikus mozgássérülés és tipikus horpadás a beszúrási pont felett gyakran jeleznek Achilles-ín szakadást. A beteget mindig megkérdezik a történt eseményről és arról, hogy ostorszerű zaj volt-e.
A fizikális vizsgálat tapintásból, valamint a láb passzív és aktív mozgásából áll. Az úgynevezett Thompson-teszt során a borjút összenyomják, miközben a beteg fekszik. Ha ennek eredményeként a láb nem mozog, akkor Achilles-ín megrepedhet.
Ultrahang a legfontosabb képalkotó módszer. Az Achilles-ín területén egy rés látható, amely repedésnek felel meg. Bizonyos esetekben további Achilles-ín MRI-vizsgálatra lehet szükség a sérülés jobb felméréséhez.
Ma egyre inkább alkalmazzák a konzervatív terápiát. Ez a láb hegyes láb helyzetben. Ez általában speciális cipővel történik.
Az előfeltétel, hogy az ín végei egymásnak feküdjenek, és így esélyük legyen együtt növekedni. Az immobilizálást a hét minden napján 24 órán át kell elvégezni, majd további 6 hétig kb. Napi 2 órás viselési idővel. Korábban szinte mindig műtéti kezelést végeztek.
Ma erre ritkán van utalás. A műtét során a szövetet kinyitják az Achilles-ín oldalán, a két ínrögzítést összeillesztik és újra varrják. A láb hosszan tartó mozgásképtelenné tétele a vakolat öntött vagy speciális cipő követi még egy műtét után is.
A férfiakat körülbelül ötször gyakrabban érintik, mint a nőket. A repedés fő kora 5-30 év, majd ismét 50 éves kor felett van. Évente 50 20 lakosra körülbelül 100,000 ember szenved Achilles-ín szakadással.
Az Achilles-ín szakadása traumatikus lehet, például sportbaleset után (hirtelen leállás), vagy atraumatikus (többnyire degeneratív). A tipikus tünetek a diagnosztizálás: szakadás kérdezéssel (ostorszerű zaj), vizsgálat (mozgáskárosodás) és képalkotással ultrahang (a szabad hely az ín helyén szakadást jelez) Ma a terápia szinte csak konzervatív (a láb mozgása hegyes helyzetben egy speciális cipőben 6 hétig 24 órán át, majd 2 hónapig 12 órán át, majd felépítő edzés. - ostorszerű kihajlás
- Hematómák
- Fájdalom
- Duzzanat
- A mozgás sérülése (a láb már nem hozható hegyes láb helyzetbe).
