A Wallenberg-szindróma magában foglalja okklúzió az gerinc artéria vagy az alsó hátsó cerebelláris artéria. A feltétel más néven Wallenberg-Foix-szindróma vagy Viesseaux-Wallenberg néven is ismert. Ennek eredményeként az infarktus a agytörzs dorsolateral medulla oblongata-nak hívják. Alapvetően ez egy ritka típus ütés.
Mi a Wallenberg-szindróma?
Elvileg a Wallenberg-szindróma a agytörzs szindróma, és ez kifejezetten egy úgynevezett alternans szindróma. A Wallenberg-szindróma összefüggésében a tünetek széles skálája jelentkezik, az egyes esetekben érintett neurológiai területtől függően. A Wallenberg-szindrómát 1808-ban említette először Gaspard Vieusseux. Nevét azonban Adolf Wallenberg orvosra hivatkozva kapta. 1895-ben írta le először a Wallenberg-szindrómát. 1901-ben a betegség első megállapítását boncolással végezték el.
Okok
A Wallenberg-szindróma elsődleges oka az iszkémia, amely a gerinc artéria. Ennek eredményeként a hátsó alsó cerebelláris ütőér elzáródik. Ezenkívül a dorsolateralis medulla oblongata és a kisagy infarktusba kerülnek. Ez károsítja a gerincvelő. Bizonyos nukleáris területek, például a statoakusztikus ideg és vagus ideg, szintén érintettek. Továbbá okklúzió az artériák közül súlyos szűkület lehet vér hajók. Az érintett artériák elágazásai is érintettek lehetnek. Ezen ágak egy része felelős a hosszúkás velő ellátásáért. Ennek következménye a lateralis medulla oblongata infarktusa. Ez jellegzetes kudarctüneteket eredményez. Alapvetően az esetek többségében a gerinc artéria Wallenberg-szindróma befolyásolja.
Tünetek, panaszok és jelek
A Wallenberg-szindróma számos jellegzetes tünetet tartalmaz. Gyakran vannak ipsilaterális jelek, például csökkent szaruhártya-reflex, az arc érzékenységének zavara vagy a hangszalagok bénulása. Ezenkívül Horner-szindróma, hemiataxia és a puha szájpadlás lehetségesek. Ezen túlmenően a disszociált rendellenességek, amelyek a fájdalom és a hőmérséklet bizonyos esetekben bekövetkezik. Ezek a tünetek azonban kizárólag a testen, és nem az arc területén jelentkeznek. Egyes betegek hajlamosak az érintett oldal felé esni, és ipsilateralisra panaszkodnak nystagmus. Ha a nucleus spinalis nervi trigemini érintett, fájdalom az érzés elvész az arc ipsilateralis oldalán. A szaruhártya-reflex súlyosan csökken vagy teljesen hiányzik. Amikor az traktus spinothalamicus sérült, a hőmérséklet érzékelése ill fájdalom hiányzik a testnek az infarktus felé eső felén. A kisagy vagy az alacsonyabb szintű kisagyi kocsányok általában ataxiát eredményeznek. Ha a hypothalamospinalis rostok megsérülnek, a jelek szimpatikus átvitele zavart. Ennek eredményeként az ún Horner-szindróma megeshet. Ha a Deiter mag érintett, szédülési varázslat és szemremegés lép fel. A Wallenberg-szindróma egyéb lehetséges tünetei a következők rekedtség, hemiataxia, dysarthria és hypacusis. Ezenkívül trigeminus rendellenességek is lehetségesek.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A Wallenberg-szindróma diagnózisának megállapításához a vizsgálat első része magában foglalja a kórtörténet. Ebben a folyamatban a kezelőorvos megvitatja a beteget kórtörténet a beteggel együtt. Ennek során elemzik a genetikai törzseket, bizonyos korábbi betegségeket, krónikus betegségeket és a személy személyes életmódját. A kórtörténet megadja az orvosnak a diagnózis kezdeti indikációit. Ezt követően különféle klinikai vizsgálatokat végeznek. Különösen a Wallenberg-szindróma tipikus tüneteit tisztázzák. Ha a beteg több jellegzetes tünetben szenved, a Wallenberg-szindróma gyanúja megerősítést nyer. A Wallenberg - szindróma prognózisa a. Által károsított terület helyétől és méretétől függ ütés. A rekanalizáció révén a Wallenberg-szindróma tünetei néhány betegnél néhány hét vagy hónap után visszahúzódnak. Az érintett egyének többségénél azonban neurológiai panaszok és funkcionális rendellenességek több év után is megjelennek.
Szövődmények
A Wallenberg-szindróma súlyos panasz, amely képes vezet súlyos szövődmények és korlátozások az érintett személy mindennapi életében. A betegek infarktusban szenvednek a agy ebben az esetben úgy, hogy érzékszervi zavarok vagy bénulások vannak az érintett szemében. Ez is vezet nak nek lenyelés nehézségeket, így a betegek már nem tudnak nehézség nélkül ételt és folyadékot szedni, ezért a mindennapi életükben mások segítségétől függenek. A hamis hőmérséklet- és fájdalomérzékenység Wallenberg-szindrómával is kialakulhat, így az érintett személyek nem tudják megfelelően felismerni a veszélyeket. Hasonlóképpen, a beszédet negatívan befolyásolhatja a szindróma, ami vezet súlyos nehézségekig, különösen gyermekeknél. A betegek gyakran szenvednek a szemtől remegés vagy állandó rekedtség. Az érintett életminőségét jelentősen korlátozza és csökkenti a Wallenberg-szindróma. A Wallenberg-szindróma kezelése mindig a tüneteken alapul, mivel oksági kezelés nem lehetséges. Nincsenek különösebb szövődmények, bár teljes gyógyulást nem lehet elérni. Gyakran a szindróma nagyon negatív hatással van az érintett életminőségére, és akár pszichológiai panaszokat is előidézhet depresszió.
Mikor kell orvoshoz menni?
Mivel a Wallenberg-szindróma önmagában nem gyógyulhat meg, a betegség által érintett személy mindenképpen függ az orvos látogatásától. Csak ennek a szindrómának a korai felismerése és kezelése képes megakadályozni a további szövődményeket és kellemetlenségeket. A korai felismerés mindig nagyon pozitív hatással van a betegség további lefolyására. Először is a szédülés jelzik a betegséget. Az érintettek már nem tudnak megfelelően koncentrálni, és jelentős zavartság is szenved. Hasonlóképpen előfordulhat a szem remegése vagy súlyos rekedtség, ami Wallenberg-szindrómára utalhat. A test és a test különböző részein a hőmérséklet és a fájdalom észlelésében jelentős változás következik be. Ha ezek a tünetek minden különösebb ok nélkül jelentkeznek, és önmagukban sem tűnnek el, minden esetben orvoshoz kell fordulni. Vészhelyzet esetén sürgősségi orvos hívható, vagy közvetlenül felkereshető egy kórház. Az első diagnózist háziorvos teheti meg. Nem lehet egyetemesen megjósolni, hogy a Wallenberg-szindróma csökkenti-e az érintett személy várható élettartamát.
Kezelés és terápia
Elvben, terápia mert a Wallenberg-szindróma kizárólag tüneti. Ha a lenyelés nehéz, bizonyos esetekben etetőcsövet kell behelyezni. Logopédiai kezelés is előírható a nyelés és a beszéd okozta kellemetlenségek enyhítésére. Bizonyos esetekben gyógyszereket is alkalmaznak a fájdalom csökkentésére. Gabapentin kezelésére alkalmas krónikus fájdalom ebben az esetben. Mivel az érintett artériák általában túl kicsiek, a műtéti rekanalizáció általában nem lehetséges. Hosszú távon a további stroke megelőzése szükséges. A megfelelő intézkedések elsősorban az egyénen alapulnak kockázati tényezők. Például, aszpirin terápia úgy használják, hogy egy másik kockázata ütés csökken. Abban az esetben pitvarfibrilláció, antikoagulánsokra van szükség. Bizonyos esetekben más szerek alkalmazzák, például kezelésre szolgáló készítmények magas vérnyomás. Ezenkívül az életmód megváltoztatása néhány beteg számára hasznos.
Megelőzés
A Wallenberg-szindróma megelőzésére vonatkozó megállapítások csak korlátozott mértékben lehetségesek. A betegség ugyanis nem minden esetben előzhető meg. Bizonyos személyes életmódbeli tényezők azonban szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ebben központi jelentőségű a Egészség az vér hajók és a szív-és érrendszer különösen.
Utógondozás
A legtöbb esetben az utókezelés lehetőségei a Wallenberg-szindrómában jelentősen korlátozottak, és gyakran egyáltalán nem állnak rendelkezésre az érintett személy számára. Ezért e betegség esetén az érintettnek a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulnia, és el kell kezdenie a kezelést a megelőzés érdekében egyéb panaszok és szövődmények előfordulása. Az öngyógyítás általában nem fordulhat elő. Mivel a Wallenberg-szindróma szintén genetikai betegség, öröklődhet, így ha egy személy gyermeket szeretne, a genetikai tesztet és tanácsadást elsősorban a megismétlődés megelőzése érdekében kell elvégezni. Általános szabály, hogy a betegség által érintettek a intézkedések of fizikoterápia és a fizikoterápia a tünetek enyhítésére. Hasonlóképpen nagyon fontos a család segítsége és támogatása a mindennapi életben, mivel ez megakadályozhatja azt is depresszió és egyéb pszichológiai zavarok. Sok esetben a betegség által érintett más emberekkel való kapcsolattartás is nagyon hasznos annak kiderítéséhez, hogyan lehet könnyebben megbirkózni a betegséggel a mindennapokban. A Wallenberg-szindróma általános lefolyását nem lehet megjósolni.
Mit tehetsz te magad
A Wallenberg-szindróma egyént igényel terápia, amely a stroke konkrét tüneteitől függ. Például beszéd- vagy nyelési terápiára lehet szükség az elveszett készségek visszaszerzésének elősegítéséhez. Ezeket a terápiákat otthon független gyakorlat is támogathatja. Olyan gyógyszerek alkalmazása, mint pl gabapentin szorosan ellenőrizni és rögzíteni kell a lehetséges mellékhatások miatt. Ezen kívül általános intézkedések szedni kell a stroke kockázatának csökkentése érdekében. A Wallenberg-szindrómában szenvedő egyéneknek megfelelően kell mozogniuk, egészségeset kell fogyasztaniuk diéta, és kerülje feszültség. A sérült terület nagyságától és helyétől függően a tünetek hetek vagy hónapok után enyhülhetnek. Normális esetben azonban a szenvedők állandó támogatást igényelnek a mindennapi életben. A hozzátartozók feladata a lehető legnagyobb mértékben támogatni a beteget. Mivel a stroke általában pszichológiai problémákat is okoz, az érintetteknek terápiás támogatást kell kérniük. A megfelelő intézkedések magukban foglalják az önsegítő csoportban való részvételt vagy az érintett emberek internetes fórumán való részvételt. A szakirodalom tanulmányozásával a Wallenberg-szindróma háttere megbomlik, és a betegség jobban megérthető és elfogadható.
