A hatóanyag | Valproinsav

A hatóanyag

Valproinsav és sói, a valproátok, gyógyszerek az epilepszia elleni gyógyszerek vagy görcsoldók csoportjában. A hatásmechanizmusa valproinsav nem teljesen érthető. A görcsoldó hatást valószínűleg a gátló szignálok amplifikációjával magyarázzák agy.

Valproinsav orálisan vagy intravénásan adható be. A valproinsav számos kölcsönhatást mutat más gyógyszerekkel, amelyek gyengíthetik vagy erősíthetik hatását. Ezért a kezelőorvost mindig tájékoztatni kell a görcsoldók alkalmazásáról.

Ezenkívül a valproesav alkalmazása mellékhatásokkal is járhat. Különösen fontos megjegyezni, hogy a valproinsav erősen teratogén hatásúvá válik, azaz súlyos károsodást okozhat a terhesség. Fogamzóképes korú nőknek nem ajánlott a valproinsav szedése. Ha használni kell, akkor hatékony módszer fogamzásgátlás kezelést kell alkalmazni.

Mellékhatások

A valproesav-kezelést szakembernek kell megkezdenie és ellenőriznie. Az adagolás minden beteg esetében egyedi, az életkortól és egyéb tényezőktől függ. A valproinsavat általában fokozatosan vezetik be, vagyis alacsonyabb dózist indítanak.

Az adag attól is függ, hogy más epilepszia elleni gyógyszereket alkalmaznak-e a roham rendellenességének kezelésére. Hosszú távú terápia esetén a valproinsav monoterápiájának átlagos napi dózisa felnőttek és serdülők számára napi 20 mg valproinsav / testtömeg-kg, azaz 1200–2000 mg. A napi adag több egyedi adagra osztható.

A tablettákat egy órával étkezés előtt, sok folyadékkal kell bevenni. A valproinsav hatékonysága a epilepszia alig függ össze a gyógyszer koncentrációjával a vér. Mindazonáltal a gyógyszer szintje meghatározható, például a beteg egyedi adagjának beállításához vagy a beteg megfelelőségének, azaz a gyógyszer megfelelő bevitelének ellenőrzéséhez.

A valproesav referencia-tartománya körülbelül 50 és 100 mikrogramm / milliliter között van. Azok a betegek, akiket a tükör szerint optimálisan állítanak be, rohamokat is szenvedhetnek, ami mutatja ennek az értéknek a kis jelentőségét. Végül a terápia döntő tényezője az a dózis, amely alatt a beteg nem mutat rohamot.