Természetgyógyászat, természetgyógyászati gyakorlat ill naturopátiás gyógyszer minden élőlényben rejlő életerő elvén alapszik. Ez a természetes életenergia irányítja az összes testi folyamatot, például az anyagcserét, a szaporodást, a növekedést és az alkalmazkodást.
Mi a természetgyógyászat?
A természetgyógyászati módszerek a holisztikus megközelítést támogatják, és a műtétek és a gyógyszerek minimális felhasználására támaszkodnak. A természetgyógyászati módszerek a holisztikus megközelítést támogatják, és a műtétek és a gyógyszerek minimális felhasználására támaszkodnak. A természetgyógyászat kifejezés a betegség természetének megértésével kapcsolatos alapvető törekvésből fakad, és ebből a szempontból a 19. századig önmagában szorosan összefüggött az orvosi kezeléssel. A mai tudományos-technikai orvoslás modern diagnosztikai és kezelési módszereinek kidolgozásáig 1895-ben jött létre a természetgyógyászat kifejezés a bevált hagyományos gyógyítási módszerek ismeretének megőrzése érdekében. A természetgyógyászatban a gyógyulást kevésbé külső kezeléssel, sokkal inkább a test öngyógyító erejének aktiválásával kell elérni. Erre a célra olyan természetes módszereket alkalmaznak, amelyek megfelelnek a test mozgási folyamatainak és összetett hatásmechanizmusainak, valamint a természet saját alapelveinek. A természetgyógyászatot alkalmazási területként az alternatív vagy a kiegészítő gyógyászathoz rendelik.
Funkció, alkalmazás, hatás és célok
A természetgyógyászat tág témakörében a népgyógyászat és a természetgyógyászat kezelési módszerei egyaránt megtalálhatók a természetgyógyászok és a természetgyógyászok önkezelésére és szakszerű ellátására. A természetgyógyászat kezelési formáit a hagyományos orvosi közösség eltérő mértékben fogadja el. A Német Természetgyógyászati Szövetség Vinzenz Prießnitzet (1799–1851) a természetgyógyászat atyjának tartja. Később a pap és tudós, Sebastian Kneipp 5 pilléres terápiás rendszert fejlesztett ki belőle. Gyakorlat, víz terápia, táplálkozás, rendelési terápia és gyógynövény ma is a természetgyógyászat alapvető építőköveinek számítanak. Gyakorisoterápia, korábban más néven fizikoterápia, célja egy sérülés vagy betegség után kezelendő személy újjáépítése egyénre szabott testmozgás és kezelési program segítségével. A természetes gyógyulás dinamikus folyamataként a terápia a gyógyulási folyamathoz igazodik, mivel a beteg ellenállóbbá válik - a gyakorlatok fizikai megkönnyebbüléssel kezdődnek ill fájdalom-indukált pihenés és az izom-csontrendszer célzott terhelésének előrehaladása. Víz terápia (hidroterápiás) a természetgyógyászatban különféle testi funkciók stabilizálására használják a megelőzés, a regeneráció és a rehabilitáció mellett. Itt a természetgyógyászat elsősorban a különböző aggregált állapotok hőmérsékleti ingerének stimuláló hatására támaszkodik. Öntözés meleg és hideg víz, szaunalátogatások, fürdők, pakolások vagy borogatások különféle terápiás hatásokat érnek el. A természetgyógyászat összetett területe az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás. A dietetika keretein belül a kezeléseket megfelelő kímélés segíti diéta. Itt a természetgyógyászat elsősorban a hosszú távú étrendváltásra összpontosít, amely méregteleníti a testet és bent tartja az anyagcserét egyensúly. Ezeket a folyamatokat különféle módon lehet elősegíteni böjtölés gyógyít. A természetgyógyászatban ez a kiindulópont a rendelésterápiának is, amely a kiegyensúlyozott életmódot hangsúlyozza a belső és külső természettel összhangban. Végül, de nem utolsó sorban, gyógynövény a természetgyógyászat vagy az orvosi kezelések egyik legrégebbi eleme. Az előkészített gyógynövények tinktúra, illóolajok, tea vagy kivonat terápiás felhasználására összpontosít.
Kockázatok és veszélyek
A természetgyógyászatban is bármilyen kezelés megbízható diagnózis nélkül okozhat mellékhatásokat. A megfelelő adagolás és a tökéletes illesztés azonban minimalizálhatja ezt a kockázatot. A kezelés egyéb formáihoz hasonlóan a természetgyógyászat is a téves diagnózis kockázatát hordozza magában. Mivel továbbra is nagy a bizalom a természetgyógyászat eljárásai iránt, különösen a természetgyógyászati képzés szintje játszik döntő szerepet. Ily módon megakadályozható, hogy a szakmailag nem diagnosztizált betegségeket téves diagnózis esetén helytelenül kezeljék, vagy egyáltalán ne kezeljék, míg a beteget a természetgyógyászat nem megfelelő kezelési programjai érik. Ellenkező esetben a természetgyógyászat könnyen társul a kvattoláshoz. Átfogó kórtörténet ezért abszolút előfeltétel, és az önkezelést csak kezelhető mértékben szabad elvégezni. Ellenkező esetben fennáll az akut súlyosbodás vagy annak kialakulásának veszélye krónikus betegség Államok. Ezenkívül a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat közötti együttműködés teljes elhagyása kockázatosnak tűnik. Manapság sok orvos nyitott mindkét gyógyulási megközelítés kombinációjára, és arra törekszik, hogy megfelelő megoldást találjon a beteg javára.
