Mi segít?
A gyulladásos folyamat miatt sok beteg tapasztal fájdalom mozgások, sport közben vagy néha közben is lélegző. Fájdalomcsillapítók (fájdalomcsillapítók) és gyulladáscsökkentők csökkenthetik a fájdalom és a gyulladásos folyamat is. Ibuprofen és a diclofenac (Cox-gátlók) itt a választott gyógyszerek.
Ezeket azonban nem szabad nagy adagokban, hosszú ideig bevenni, mivel ezek veszélyes vérzéshez vezethetnek a gyomor. Akut állapotban fájdalom, könnyű izomlazítók (gyógyszerek az izmok ellazítására) szintén alkalmazhatók - ez csökkenti az izmok tónusát (feszültségét), és ezáltal a húzást a Tietze-szindróma. Ezenkívül az akut fájdalomcsillapítás érdekében a megfelelő ízületet lokálisan érzéstelenítővel kezelhetjük.
Ez magában foglalja a helyi érzéstelenítő (gyógyszer a helyi érzéstelenítés) az érintett bordába porcogó. A manuális terápia alkalmazásában /csontkovácsolás, lehetséges a fájdalom enyhítése a borda, csigolyák és szegycsont (mellcsont) egymáshoz viszonyítva. Ennek az az ötlete, hogy elzáródások vannak a ízületek között borda és a csigolyák természetellenes testtartást és a felsőtest mozgását okozzák. Ezeknek az elzáródásoknak a manuális terápia különböző technikáival történő célzott eltávolításával a helytelen terhelést eltávolítják vagy csökkentik, és a fájdalomnak kisebbnek vagy ideális esetben el kell tűnnie.
Mivel a helytelen testtartás gyakran hosszú ideig fennáll, gyakran időbe telik, amíg a gyulladás alábbhagy, és a test alkalmazkodik az eredeti testtartáshoz. Az izmok erősítése a fizioterápia vagy a célzott edzés során hasznos a további esetek hosszú távú stabilizálásában és megelőzésében. Általános szabály, hogy nincs szükség speciális terápiára Tietze-szindróma, mivel a betegség és így a fájdalom önmagában is eltűnik.
Bizonyos esetekben az orvos gyulladáscsökkentőt írhat elő fájdalomcsillapítók hogy kísérje a kezelést és utaljon különféle nagyon egyszerű gyakorlatokra otthoni használatra. Tudatosan leülni egyszer 5 percre, és koncentrálni a lélegző és a légzési mozgás lehetőséget nyújt az otthoni javuláshoz. Mivel a lélegző a mozgás gyakran kiválthatja a mellkas fájdalmát /mellkas, a fájdalommal szembeni tudatos „ellégzés” előnyös a gyakran automatikusan fellépő laposabb szelíd légzés ellensúlyozására.
Ültetés közbeni testhelyzet-korrekció is tudatosan végezhető naponta többször: Egyenesítse ki a hátát, húzza a csúcsot kissé a mennyezet felé, az állát kissé mozgassa a mellkas, mozgassa a hát alsó részét kissé az üreges hátba, és a lapockákat hozza össze úgy, hogy a mellkas előre mozogjon. Végül a nyújtás a középhát és a mellkas is elvégezhető: négylábú helyzetben először lépjen be az üreges hátba (a fej nyugszik a nyak), majd az állát a mellkas felé mozgatva készítsen egy macska hátat. Váltogassa mindkét pozíciót egymás után többször.
Műtét jelenlétében Tietze-szindróma általában nem terápiás komponense a lehetséges kezelési megközelítéseknek. Ennek oka egyrészt az, hogy bebizonyosodott, hogy a tünetek gyakran önmagukban visszahúzódnak, és a betegeket műtéttel „túlterápiáznák”. Még a betegség krónikus formáját sem kezelik sebészileg, mivel sok esetben nincs egyértelmű oka annak, és így nincs terápiás támadási pont a műtéti kezelésnél.
Másrészt sokkal hatékonyabb és kevésbé invazív kezelési lehetőségek vannak (pl. Gyógyszeres kezelés, fizioterápia és akupunktúra), amelyek általában nem igényelnek műtétet. Végül általánosságban elmondható, hogy a műtét szükségességének hiánya a Tietze-szindróma műtétje elleni döntés okának tekinthető, túl kevés tünettel és a származás egyértelműségének hiányával. Csak ritkán javasolja a gyógytornász felkeresését a kezelőorvos Tietze-szindróma esetén, amely általában egy idő után önmagában visszatér.
A fizioterápiának ebben a klinikai képben csak annyiban lehet értelme, hogy a fájdalom okozta csomagtartóban lévő enyhítő testtartás ellensúlyozására szolgál. Az enyhítő testtartás gyakran a törzs izomzatának megfeszüléséhez vezet, és nem teszi lehetővé a szabad mozgást, így az izmok megkeményedése további fájdalmat okozhat. Alkalmazzuk a hátsó izmok lazító, relaxáló masszázsait, triggerpont kezeléseket, manuális terápiát, proprioceptív neuromuszkuláris fascilizációt (PNF) és craniosacralis terápiát.
A fent említett otthoni használatra szolgáló gyakorlatokat a gyógytornász is megtaníthatja. A Tietze-szindróma homeopátiás kezelésére különböző injekciós készítmények alkalmazhatók. Főleg a két Zeel® és Traumeel® készítményt alkalmazzák. Több hétig az érintett ízületbe fecskendezik. Fő alkalmazási területük azonban az artériák kezelése a ízületek.