A terápiás hipertermia a test daganatai elleni küzdelem az érintett testrész túlmelegedésével. Az eljárás jó eredményeket ér el, de még nincs teljesen kidolgozva. A kezelések mellékhatásai ritkák, ha nincs más testi fogyatékosság.
Mi a terápiás hipertermia?
A terápiás hipertermia a szervezetben a daganatok elleni küzdelem módja az érintett testrész túlmelegedésével. A terápiás hipertermia jellemzi a kezelendő testrészek túlmelegedését rák. Itt a fő hatás a szövetre gyakorolt közvetett hatáson alapul. A helyi fűtés növeli a vér az érintett szövetbe áramlik, így a kemoterápiás kezelés hatékonyabban tud működni. Közvetlen hatás létezik abban az értelemben, hogy a kezelt szövet meghal, ha hosszabb ideig hő hatásának van kitéve. Ezek a hatások azonban kismértékűek terápiás hipertermia esetén, mert magasabb hőmérsékletet kell alkalmazni, ami a szomszédos szöveteket is károsítja. A mesterséges hipertermia alkalmazásának három formája létezik. Ezek helyi hipertermia, regionális hipertermia és teljes test hipertermia. Korábban az ún láz terápia még mindig használták, amelyben hőtermelő szereket használtak az anyagcsere stimulálására. A gyenge kontroll és a jelentős mellékhatások miatt ezt a módszert ma már nem alkalmazzák. Ma a terápiás hipertermia külső hő alkalmazásán alapul, amelynek során a kezelendő testrégiókat 40–45 fokos hőmérsékletre melegítik.
Funkció, hatás és célok
A terápiás hipertermia rosszindulatú daganatok kezelésére szolgál. Használata beváltnak bizonyult a emlőrák, végbélrák, fej és a nyak tumor, lágyrész tumor, nyelőcső rák, bőr rák, agy daganat vagy méhnyakrák. Melyik eljárást alkalmazzák, a daganat helyétől függ. Felszíni daganatok, mint pl emlőrák or bőr a rák kezelhető helyi hipertermia. Ebből a célból az érintett területet tű alakú szondákkal melegítik elektromágneses sugárzás. A regionális hipertermia ugyanazon az elven működik, mint a helyi alkalmazás. Itt azonban a test nagyobb területeit kezelik. Például, végbélrák ilyen módon kezelhető. A teljes test hőterápiája speciális szondákkal is elvégezhető. Erre akkor van szükség, ha mélyebb daganatokat akarnak kezelni. Erre a célra az egész testet kívülről 42 percig 60 fokra melegítik. Ezenkívül a belső fűtést speciális szondákkal végzik. A hipertermia elvileg végrehajtható invazív vagy nem invazív módon. Az invazív eljárás során a szondákat testnyílásokon keresztül juttatják a testbe, amelyek belülről besugározzák a beteg szöveti területet. A nem invazív kezelési formában a hőt kívülről alkalmazzák. A felületes daganatok tehát nem invazív módon kezelhetők, míg az invazív módszert a mélyebben fekvő rákos megbetegedéseknél alkalmazzák. A hipertermia hatása főleg közvetetten működik. A fűtött szövetrész jobban ellátható vér a felmelegedés következtében. Ez lehetővé teszi a kemoterápiás kezelés hatékonyabban dolgozni és felgyorsítani a gyilkolást rák sejtek. Továbbá melegítve a sejtek saját DNS-javító mechanizmusai már nem működnek. Ez még inkább sebezhetővé teszi ezeket a daganatos sejteket a sugárzás szempontjából terápia. A súlyos mutációk felhalmozódása a beteg sejtekben gyorsabban pusztul el. Összességében tehát a terápiás hipertermia támogathatja kemoterápiás kezelés és sugárzás terápia a rák kezelésében. Természetesen közvetlen hevítő hatás is van a cellákra. A túlságosan felmelegedett sejtek hosszú távon károsodnak és már ezért elpusztulnak. A közvetlen hőhatás azonban túl gyenge a daganat elleni küzdelemhez. Ehhez hosszabb ideig magasabb hőmérsékleteket kell alkalmazni, ami kihat a szomszédos szövetekre. A terápiás hipertermia előtt természetesen a konzultáció során tisztázni kell a beteg általános fizikai helyzetét. A kezelés során az érintett területet képalkotó technikák, a hőmérséklet segítségével figyelik meg terjesztés kiszámítása és természetesen a hőmérséklet mérése szondákkal. A hőt leginkább elektromágneses energia sugárzása hozza létre. Az egész kezelés körülbelül 60-90 percig tart. Legfeljebb tizenkét hétig végezhető, heti egy vagy két kezeléssel. Az eljárás jó hatásokat mutat. A pontos hatásmód azonban még nem ismert. A jelenlegi tudományos kutatások még tisztázzák a még hatékonyabb felhasználás lehetőségeit.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A terápiás hipertermia nagyon kíméletes eljárásnak bizonyul a rákterápiában. Így súlyos mellékhatások nagyon ritkán fordulnak elő. Ezek azonban többnyire a kezelt szövet vörösségére és duzzadására vonatkoznak. Burns is ritkán fordulnak elő. A fő mellékhatásokat a kemoterápia és sugárkezelés. Mivel néha az egész test hőterápiáját végezzük érzéstelenítés, meg kell jegyezni az érzéstelenítés bármilyen hatását. Szigorú égések okozhat fájdalom. Ezeket a jeleket meg kell figyelni annak következményeinek csökkentése érdekében. A gyengéd alkalmazást azonban csak azok garantálják, akiknek egyéb betegségük nincs. Ez különösen igaz az egész testre kiterjedő hőterápia alkalmazására. Terhes nőket, fémes ízületi protéziseket, pacemakerrel vagy defibrillátorral rendelkező betegeket ki kell zárni a kezelésből. A beültetett anyag nagyon erősen felmelegedhet és így károsodhat. Terhes nőknél a hőkezelés hatása a növekvőre embrió nem lehet előre látni. Elvileg a terápiás hipertermia nem alkalmazható bizonyos, már meglévő fizikai állapotú betegeknél sem. Ide tartoznak olyan feltételek, mint szívelégtelenség, tüdő betegség, csontvelő károsodás, immunhiány, súlyos fertőzések, trombózis, epilepszia, lymphedema, veseelégtelenség or pajzsmirigy-túlműködés. A hipertermia terhe azonban kisebb, mint a kemoterápia és sugárkezelés. Mivel azonban ezek a terápiák alkalmazásával hatékonyabbá válnak, a betegre háruló általános teher általában csökken.
