A tapintás tapintásra utal, és az egyik legrégebbi és legalapvetőbb vizsgálati eljárásnak felel meg. A legismertebb tapintás az artériáké, a pulzusszám mérésére. Ugyanakkor a szerveket vagy szöveti struktúrákat is tapintják a kóros változások kimutatására.
Mi a tapintás?
Az orvostudományban a tapintás tapintással történő vizsgálatot jelent. A tapintás kifejezés a latin „palpare” igéből származik. Szó szerint lefordítva a palpare azt jelenti ütés. Az orvostudományban a tapintás tapintással történő vizsgálatot jelent. Mind a test felületén közvetlenül elérhető struktúrák, mind a test alatt közvetetten hozzáférhető szerkezetek bőr vagy más fedőrétegek tapinthatók. Ez a vizsgálati eljárás a klinikai gyakorlat összes vizsgálati technikájának alapja, és az egyik legrégebbi eljárás. Az auskultációhoz, az ütőhangszerekhez és az ellenőrzéshez hasonlóan a tapintás is a fizikai vagy klinikai vizsgálatokhoz tartozik. Ez alatt generikus kifejezés azt jelenti, hogy az orvosok magukba foglalnak minden vizsgálati módszert, amelyet a saját érzékszervükkel végeznek, és nem, vagy alig adnak további AIDS. A kézi tapintás során az orvos célja a kóros folyamatok kezdeti jelzéseinek felderítése a belső szervek vagy szövetszerkezetek. Az ellenőrzés viszont a meztelen test vizuális vizsgálata. Az auskultáció hallgat, az ütőhangok pedig a testet kopogtatják. Gyakran a tapintást kombinálják ezen klinikai vizsgálatok egyikével.
Funkció, hatás és célok
Az egyik leggyakoribb és legismertebb tapintás az artériáké, amelyet a pulzusszám meghatározására használnak. Ugyanakkor tapintás történhet például a szemgolyón is. A tapintás ezen a testrészen segíthet az orvosnak a szemnyomás felmérésében. A has vagy az alsó has is gyakran tapintásra kerül a hasi szervek kóros folyamatainak kimutatására. A nőgyógyász viszont rendszeresen tapintja a női mellet. Ez a tapintás különösen az azt követő héten történik menstruáció és lehetővé teheti az orvos számára a csomók felismerését. Alatt terhesség, a nőgyógyász is tapintja a méh hogy ellenőrizze méretének növekedését. Tapintásokat is végeznek a nyálmirigyek és ezeknek a mirigyeknek a kiválasztó csatornái. Ily módon például a kövek manuálisan detektálhatók. A májmásrészt a tapintás információt nyújt az orvos számára a szerv konzisztenciájáról és méretéről. Ez a két jellemző tükrözheti a kóros folyamatokat. Amikor megtapintja a nyirok csomópontok, az orvos daganatokat vagy gyulladás a test különböző régióiban. Az említetteken kívül a test alkatrészei, például az aorta, ízületek, herék, prosztata, vagy izmok és inak patológiás változások esetén is tapintható. A tapintás során az orvos általában öt különböző tulajdonságot értékel. A méreten kívül megvizsgálja a szilárdságot, a megfelelőséget, a mobilitást és ezen felül a fájdalom a test szerkezetének érzékenysége. A szaknyelvben ezt az öt tulajdonságot dimenziónak, konzisztenciának, rugalmasságnak, mobilitásnak és nyomásdolence-nek is nevezik. Ezen öt tulajdonság alapján az orvos a függelék tapintásával kizárhatja vagy sugallhatja vakbélgyulladás, például. A tapintás manuálisan vagy bimánul történik. A kézi ebben az összefüggésben egy kézzel történő tapintást jelent. A bimanual tapintás viszont magában foglalja a két kézzel történő tapintást. A bimanual tapintás általában a hasi szervek tapintását foglalja magában. Az egyik kéz becsúszik a vizsgáló szerepbe. Másrészt a vizsgáló kezet közelebb hozza az adott szervhez, és ezáltal lehetővé teszi a tapintást.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A tapintásokat kísérheti fájdalom a beteg számára. Néha még súlyos is fájdalom azért fordul elő, mert a tapintott szerv vagy testszerkezet abszolút indolens a nyomásdolence szempontjából. Gyulladás vagy a szövet egyéb betegségei is fájdalmat okozhatnak a tapintás során. Ez a fájdalom azonban általában rövid ideig tart, és általában enyhül, amint a nyomás alábbhagy. Mivel a nyomásdolence fontos nyom a tapintás során, a nyomásfájdalom végső soron hasznos lehet a diagnózis felállításában. A tapintás általában nem jár kockázatokkal vagy mellékhatásokkal a beteg számára. Bizonyos tapintások azonban kényelmetlenül érezhetik magukat. Ez vonatkozik például a prosztata.Ez prosztata a tapintás általában végbélben történik. Az orvos ezért behatol a végbélnyílás, ami sok ember számára kellemetlen érzéssel jár. A prosztata tapintását gyakran beöntés előzi meg a belek kiürítésére. A legtöbb beteg ezt a procedúrát sem tartja különösebben kellemesnek. Általános szabály, hogy a betegnek a prosztata tapintása előtt sem szabad enni. Ezen körülmények ellenére a betegek általában kevésbé tapasztalták a tapintást, mint azt korábban feltételezték. A tapintást néha kevésbé érzékeny és nem specifikus módszerként írják le. A tapintás eredménye nagymértékben függ az azt végző orvos készségétől, megérzésétől és tapasztalatától. Ha például az orvos még soha nem tapintotta meg a prosztatát, akkor nehézségei lesznek a prosztata kóros szöveti változásainak kimutatásával. Ráadásul a kevés tapasztalattal rendelkezők aligha fogják felmérni, hogy az észlelt klinikai képek milyen változásokat jelezhetnek. Ezért a távoli múlttal ellentétben a tapintás ma nem elegendő a diagnózis felállításához, hanem általában csak annak tisztázására szolgál, hogy mely későbbi diagnosztikai eljárásoknak lehet értelme.
