Tünetek
Ha figyelemhiányról beszélsz, akkor mindenkinek azonnal a szeme előtt van a ficánkolás képe. Hogy nagyon összetett fő és másodlagos tünetek is vannak, azt csak azok láthatják, akik valamilyen módon érintkeznek a szindrómával. Továbbá megkülönböztetik a figyelemhiányos szindróma különböző változatait: ADHD és ADD + hiperaktivitás (ADHD), valamint mindkét változat vegyes típusa.
Azoknak a személyeknek, akik ennek a szindrómának egy változatában szenvednek, nehéz megkülönböztetni a fontos és a nem fontos ingereket. Feltételezzük, hogy az érintettek gyakran állandó ingerlési állapotban vannak, ami azt jelenti, hogy tartós stresszben szenvednek. A különféle változatok szerint egyrészt olyan tünetek jelentkezhetnek, amelyek mindkét fő területen jelentkezhetnek - azaz mindkettőben ADHD és az ADHD - hanem azokat is, amelyek specifikusak.
Mik lehetnek az ADHD jelei?
Jellemző az álmosság, amely a gyermekben észrevehetővé válhat, például ha hosszan bámulunk ki az ablakon, vagy firkálunk a dokumentumokon. Ezenkívül a gyermek koncentrációs képessége is zavart, ami megnehezíti számára a feladatok végrehajtását, az utasítások hiányos betartását és könnyen elvonja a figyelmét. Nehezen veszik fel a társadalmi kapcsolatot, és gyakran elszigetelik magukat. Intelligenciájuk nem korlátozott, és gyakran virágzó fantáziájuk és kreativitásuk van.
Diagnózis
Az a tény, hogy nem könnyű diagnosztizálni ADHD részben annak a ténynek köszönhető, hogy az ADHD-re jellemző tünetek gyermekeknél és serdülőknél, valamint felnőtteknél (felnőtt az ADHD diagnózisa) anélkül, hogy maguk szenvednének ADHD-ban. A figyelem hiánya és a „makacsság” időről időre szinte minden gyermeknél tapasztalható. A diagnózis nehézsége ezeknek az eseteknek az elkülönítése és a „valódi” ADHD esetek diagnosztizálása.
Ezt szimbolikusan össze lehet hasonlítani a tű híres keresésével a szénakazalban. Mielőtt megterhelő diagnosztikai eljárást lehetne előírni a gyermekre, minden „gyanús tényt” körülbelül fél év alatt ismételten fel kellett volna tárni - és mindenekelőtt hasonló formában. A hibás diagnosztika lehető legnagyobb mértékű kizárása érdekében a következő diagnosztikai intézkedéseket kell figyelembe venni. - A szülők kihallgatása
- Az iskola értékelése a helyzetről (Kiga)
- Pszichológiai jelentés készítése
- Klinikai (orvosi) diagnosztika
Teszt az ADS-re gyermekeknél
Ha a szülők vagy a tanárok a figyelem és a koncentráció állandó hiányát észlelik, és esetleg más ADHD tüneteket észlelnek, tesztelhetik a gyermeket ezen rendellenesség szempontjából. Általában a gyermekorvos felelős ezért, és különféle figyelem- és viselkedésteszteket végez. A fizikális vizsgálat és az intelligencia tesztek is a diagnózis részét képezik, hogy kizárják a tünetek egyéb okait.
Az alkalmazott tesztek ugyanazok az eljárások, mint a tipikus ADHD esetén. Ide tartoznak például a szülők és a gyermek számára készített kérdőívek, amelyek tipikus tünetekről és kísérő problémákról kérdeznek, mint például az SDQ (erősségek és nehézségek kérdőíve), a Conners skála vagy a CBCL (gyermeki magatartás ellenőrzőlista). Számítógéppel segített változatok is alkalmazhatók, amelyekben a gyermek reakció- és koncentrációs képessége szükséges.
Ezeknél a teszteknél azonban még fontosabb a kórtörténet, azaz részletes megbeszélés az orvossal. Ezek a standardizált tesztek gyakran nem fedik le az összes tünetet, és nem megbízhatóak. Csak akkor igazolható a diagnózis, ha az orvos a vizsgálat után is észleli az ADHD-t. Hogyan lehet felismerni a baba viselkedési rendellenességeit
