A szomatoform rendellenesség olyan tünetegyüttest képvisel, amely szerves okokkal nem magyarázható vagy nem magyarázható megfelelően. Funkcionális panaszokkal jár, amelyek pszichológiai jellegűek feszültség és megterheli a beteget. Szomatoforma rendellenességek nagyon gyakoriak, és a legtöbb esetben csak átmenetileg fordulnak elő.
Mi a szomatoform rendellenesség?
A szomatoform rendellenesség fizikailag érzett kellemetlenség, amelynek szerves oka nem található. Minden szervet érinthet funkcionális rendellenességek az autonóm diszregulációja okozza idegrendszer. Ha a páciens átfogó vizsgálata után nem találnak szerves változásokat, akkor a „szomatotrop rendellenesség” diagnózist kell felállítani. A legtöbb ember (több mint 80 százalék) életében legalább ideiglenesen szomatotrop rendellenességekben szenved. A legtöbb esetben ez feltétel csak rövid ideig tart, és általában rendkívüli élethelyzetekkel társul. Az összes eset 5-20 százalékában azonban a tünetek krónikussá válnak. Olyan tünetek, mint a kimerültség, fáradtság, emésztőrendszeri problémák, szív- és érrendszeri panaszokat vagy szexuális problémákat gyakran megfigyelnek. A diagnózis felállításához azonban ki kell zárni az összeset egyéb lehetséges okok a pszichoterápiás kezelés érdekében.
Okok
Az okok szomatoform rendellenességek sokfélék. Az érintett beteg élethelyzetéből adódnak. Feltételezzük, hogy a pszichológiai, társadalmi és biológiai tényezők kölcsönhatása vált ki. Lehet genetikai alapja is. A legtöbb esetben éppen pszichoszociális okok miatt vezet jellegzetes panaszokra. Az egyik ok tartósan negatív lehet feszültség, ami hosszú távon okozza funkcionális rendellenességek bizonyos szervek. Ezenkívül az ártalmatlan tünetek túlzott figyelme és a félelem, hogy valami rosszabb is lehet, gyakran jelentős kényelmetlenséghez vezet, anélkül, hogy szerves okok nyilvánvalóak lennének. Gyakran a düh, a neheztelés, a félelem vagy az elégedetlenség érzelmeivel kapcsolatos mentális folyamatok és konfliktusok fizikai tünetekként jelentkeznek. Korai gyermekkor a traumatikus tapasztalatok is gyakran szerepet játszanak.
Tünetek, panaszok és jelek
Szomatoforma rendellenességek sokféle tünetben jelentkeznek. Például gyakran fellép a légzés szorítása, a globus érzése vagy a légszomj. Ban,-ben mellkas, feszültség, szúrás, nyomás vagy szívdobogás érzése lehet. Továbbá sok beteg szenved emésztési problémák mint például hányinger, gyomor fájdalom, felső hasi fájdalom, puffadás, puffadás, hasmenés or székrekedés. A nők nőgyógyászati panaszokat is tapasztalhatnak. Gyakori vizeletürítés szintén fájdalom rendellenességeket is megfigyelnek. Összességében a szomatoform rendellenességek szomatizációs rendellenességekre, hipokondriális rendellenességekre és szomatoform autonóm diszfunkciókra oszthatók. A szomatizációs rendellenességek sok változó fizikai tünetet tartalmaznak, amelyek legalább két évig fennállnak, és nem magyarázhatók szerves okokkal. Ezek tartalmazzák fájdalom, emésztési problémák, neurológiai tünetek és szexuális diszfunkció. A hipochondria klinikai képét az jellemzi, hogy az érintett meg van győződve arról, hogy súlyos betegségben szenved, és nem tud meggyőződni az ellenkezőjéről. Az érintett betegek következetesen megfigyelik önmagukat, és erősen értékelik az ártalmatlan tüneteket. Ha nem találnak fizikai okokat, az orvost megváltoztatják. A szomatotróp autonóm diszfunkciók olyan szervek tünetei, amelyeket közvetlenül az autonóm táplál idegrendszer. Itt a szív neurózisai, gyomor panaszok, hiperventilláció, gyakori vizelés vagy irritábilis bél gyakran megfigyelhetők. Szintén szerves okok nem találhatók.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A szomatoform rendellenesség diagnosztizálásához nagyon fontos, hogy minden kétséget kizáróan kizárjuk a panaszok szerves okát. A szokásos laboratóriumi vizsgálatok mellett ide tartoznak a képalkotó eljárások is. Megint végzetes lenne túl intenzív diagnosztikát végezni, ha már szomatoform rendellenesség gyanúja merül fel. A beteg még jobban koncentrálna egy szerves ok megtalálására, és még vonakodóbb lenne problémáit pszichoterápiásan feldolgozni. Természetesen a diagnózist másként kell diagnosztizálni más pszichés rendellenességektől is, mint pl. depresszió. A diagnózisnak azonban azt is figyelembe kell vennie, hogy a szomatoform rendellenesség gyakran társul olyan mentális rendellenességekkel is, mint a függőség, szorongási rendellenességek, depresszió, rögeszmés-kényszeres betegség, és személyiségzavarok. A szomatoform autonóm rendellenesség fontos kritériuma legalább hat olyan tünet jelenléte két szervcsoportból, amelyek nem szervesen rokonak és legalább két éve fennállnak.
Szövődmények
A szomatoform autonóm diszfunkcióban az orvos és a beteg számára a legnagyobb kihívás a tünetek pszichoszomatikus és fizikai okainak megkülönböztetése. Nehézségek merülnek fel nemcsak a kezdeti diagnózisban. Különböző komplikációk lehetségesek, ha további fizikai betegséget nem ismernek fel időben. Ezenkívül elképzelhető, hogy egy meglévő fizikai diszfunkció tényleges súlyosbodását tévesen értelmezhetjük pszichoszomatikusként. Néhány szomatoform autonóm diszfunkcióban szenvedő ember egy adott szervhez kapcsolódó tüneteket tapasztal. Erre példa a szívneurózis. A kardiális neurózisban szenvedő beteg nemcsak aktuálisan alakulhat ki szív problémák, de kialakulhat egy másik szerv is feltétel. Ezzel szemben a fizikai szívpanaszokban szenvedő személy emellett küzdhet a szomatoform autonóm diszfunkcióval, amely a szív vagy más autonóm funkciók. Ezért alapos vizsgálatokra van szükség a fizikai szövődmények kizárásához. A szomatoform autonóm diszfunkció kezelésében azonban ez egy fogás-22 helyzetet jelent: az orvosi vizsgálatok kizárhatják (és ki is kell zárni) a tünetek fizikai okait - ugyanakkor ezek a vizsgálatok súlyosbíthatják a betegség pszichológiai érzését. Továbbá lehetséges, hogy az orvosi vizsgálatok és kezelések közvetlen kárt okozhatnak, vagy hogy a fizikailag egészséges beteg más betegeken keresztül kórokozóval fertőződik meg. A szomatoform autonóm diszfunkció lehetséges szövődményei közé tartozik a pszichés distressz is, mint pl depresszió és szorongás.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ezzel feltétel, a beteg kezelésre szorul. Komoly kényelmetlenség és szövődmények jelentkezhetnek, amelyek a legrosszabb esetben csökkenthetik az érintett személy várható élettartamát is. A további panaszok megelőzése érdekében orvoshoz kell fordulni. Csak nagyon ritka esetekben gyógyítja meg ezt a rendellenességet. Orvoshoz kell fordulni, ha az érintett személy súlyos emésztési kényelmetlenséget szenved. Jelentős fájdalom van a gyomor vagy akár súlyos hányinger. Szigorú fájdalom a has felső részén vagy az állandó teltségérzet szintén jelezheti a betegséget, és orvosnak kell megvizsgálnia. Sok esetben, székrekedés is előfordul. Ezenkívül pszichológiai zavarok vagy más pszichológiai panaszok is utalhatnak a betegségre. Elsõ esetben háziorvoshoz vagy belgyógyászhoz lehet fordulni e betegség ellen. A további kezelés azonban erősen függ a rendellenesség pontos okaitól és pontos megnyilvánulásától. Általános szabály, hogy a betegség nem eredményezi az érintett személy várható élettartamának csökkenését.
Kezelés és terápia
A terápia egy szomatoform rendellenesség gyakran nagyon nehéz. Feltétel a bizalom kapcsolatának kialakítása a beteg és az orvos között. Ezt azonban gyakran nem adják meg, mert a beteg látszólag organikus okot keres panaszainak. Így az orvosok folyamatosan változnak abban a reményben, hogy a diagnózis, amelyet néha maga a beteg állít be, valamikor megerősítést nyer. Az orvosnak azonban képesnek kell lennie megalapozottan elmagyarázni a beteget a betegségről annak érdekében, hogy képes legyen követni a sikeres kezelést pszichoterápia. A beteget motiválni kell arra, hogy ezen ismeretek alapján dolgozzon problémáin.
Megelőzés
A szomatoform rendellenesség általános és krónikus formájának megelőzése korán kezdődik gyermekkor. Így a viselkedési struktúrákat a szülőktől tanulják meg, és saját életük későbbi életében kezelik. A folyamat során meg lehet tanulni, hogyan kell kezelni a mindig előforduló fizikai tüneteket. Amikor a fizikai kényelmetlenség mások figyelmét kiváltja, amire egyébként nem kerülne sor, a növekvő ember téves megküzdési stratégiát tanul meg életproblémáival kapcsolatban. Ezért a pozitív és életorientált oktatás nagyban hozzájárulhat a Egészség a személy.
Utógondozás
A szomatoform rendellenességek a test különböző részeit érintik, például a női hasat vagy a szív-és érrendszer. Ezért a szomatoform rendellenességnek megfelelő utókezelés formája a beteg sajátos tüneteitől függ. A megfelelő utógondozás mérlegelésekor a szenvedő egyéni állapotát is figyelembe kell venni. A testi és lelki állapot megteremtése érdekében azonban minden esetben tanácsos a nyomon követés Egészség vissza harmóniába. A betegnek tudatában kell lennie a fizikai és a pszichológiai kölcsönhatásoknak (mind pozitív, mind negatív) az utógondozás során. Sőt, a visszaesés megelőzése és a beteg hosszú távú stabilizálása a cél az utógondozás során. Ez különösen igaz, ha a beteget korábban klinikán kezelték szomatoform rendellenességek miatt, és vissza akar térni megszokott környezetébe. Hasznos megadni az érintettnek a helyi háziorvos vagy pszichológus címét. A beteg akkor fordulhat ehhez a kapcsolattartási ponthoz, ha a kezelés befejezése után akut válsághelyzet áll fenn, és beavatkozásra van szükség. Erősen sürgősen fel kell hívni a szakembert, mivel egy ilyen helyzetben az állapot romlásának vagy visszaesésének kockázata nagyon magas.
Mit tehetsz te magad
Ha létezik Egészség a károsodások számos vizsgálat ellenére sem tisztázhatók, az érintettnek nyugodtnak kell maradnia. Ha nincs bizonyított szerves rendellenesség, akkor az érzelmi tényezőket jobban figyelembe kell venni. Az orvosok további cseréje gyakran nem ajánlott. A boldogtalan életmód, a jólét csökkenése vagy a különféle típusú vágyak teljesülhetnek vezet az egészségügyi rendellenességekhez. Ha az életben nem sikerült elérni a célokat, vagy ha az ember nem a kidolgozott tervek vagy irányelvek szerint alakul, akkor ezt alaposabban meg kell vizsgálni. A személyiségtől függően ezek a kérdések önkritikusan megkérdőjelezhetők és megváltoztathatók. Célszerű azonban terápiás segítséget kérni. Sok érintett számára hatékonynak bizonyult, ha egy semleges személy további lendületet adhat a kognitív minták átértékeléséhez. A mindennapi élet stresszorait alapvetően csökkenteni kell. Ezenkívül a napi rutinokat optimalizálni kell, és hozzá kell igazítani a szervezet igényeihez. A fejlődés sok esetben egészséges és kiegyensúlyozott módon érhető el diéta. Ezenkívül létre kell hozni és fenntartani a társadalmi kapcsolatokat. A megfelelő szabadidős tevékenységek szintén fontosak ahhoz, hogy megfelelőek legyenek egyensúly a mindennapi élethez. Kognitív edzés és a kikapcsolódás technikák sok beteg számára beváltak. Segítenek enyhíteni a meglévő tüneteket és elősegítik a jólét érzését.
