A szinesztézia az általános populációban még mindig ismeretlen tünet, az érzékszervi ingerek észlelésének sajátossága. Az érintett egyének mindig két vagy több érzékelés párosaként élik meg az érzékszervi benyomásokat.
Mi a szinesztézia?
A szinesztéziát a tudományos irodalom már 300 évvel ezelőtt leírta, és ma már olyan híres szenvedőkről ismerünk, mint Liszt Ferenc és Richard Feynman. A szinesztézia először 1880-ban került a tudományos figyelem középpontjába a vizualizált számok tanulmányozásával, és csak 1996 óta foglalkozik komoly tudományos kutatással. Az érintett személyek egy vagy több érzést párosítva és feloldhatatlan egységként tapasztalnak. A szinesztézia számos változatban fordul elő, a leggyakoribbak a fotizmusok, a hallottak érzékelése színekkel, geometriai formákkal vagy színmintákkal és a színes hallás, az érzékszervi benyomások érzékelése a színekkel. A szinesztézia egyénenként változó. Különböző adatok állnak rendelkezésre a jelenség gyakoriságáról; a tudósok azt gyanítják, hogy 1-ból 200 és 1-ben 2000 ember szinhét lehet. A be nem jelentett esetek száma jóval nagyobb lehet, mert az érintett emberek normálisnak élik meg az észlelésüket, nincsenek tisztában szinesztéziájukkal.
Okok
Az örökletes okok állnak a legtöbb szinhesztés hátterében, amelyet két tény is bizonyíthat: Az érintett egyének úgy írják le, hogy sajátos felfogásuk soha nem volt más, és a szinesztézia gyakrabban fordul elő a családokban; az első fokú rokonok körülbelül 25% -ánál diagnosztizálható érintett. Az érintett személyek eltérõ idegkapcsolatokkal rendelkeznek, így egy érzékszervi inger két vagy több tudományosan mérhetõ érzést okoz. A szinesztézia tudományos tényként és anatómiai tulajdonságként megállapítható ezen idegösszekapcsolódások miatt, így az érzékszervi benyomások orvosilag valósak. A szintetikus észlelések benyomják magukat a emlékezet jobb, mint a kiváltó inger, így az érintett személyek jobban emlékeznek a színre, mint a kiváltó hangra. Ezenkívül a szinesztetikus tapasztalatok akaratlanok és tudattalanok, és az érintett személy nem tudja azokat tudatosan ellenőrizni vagy megállítani. A szinesztéziák azonban tévedésekként is előfordulhatnak hallucinációk, kiváltva valami által mentális betegségek, epilepsziás rohamok vagy hallucinogének bevétele után. A szinesztézia okai előfordulásukkal megkülönböztethetők: Míg a veleszületett szinesztéták teljes tudatossággal írják le az érzékszervi benyomásokat a mindennapi életben, hallucinációk minden érzékelés zavart.
Tünetek, panaszok és jelek
A szinesztéziát az érintett személyek sokáig nem ismerik fel különlegességként, mert veleszületett, és a szinesztéta mindig érzékelte a környezetéből származó érzékszervi ingereket ily módon. Az érintett személyekben az észlelés különböző területei összekapcsolódnak. Ennek eredményeként egyszerre két vagy több különböző típusú érzékelést tapasztalnak, egyetlen szenzoros ingerre reagálva. A szinesztézia leggyakoribb típusa a színek hallása: Az érintett személy számára minden hangnak megvan a maga színe, amelyet hallásakor érzékel. A szinesztéziának azonban sokféle típusa van. Hatással lehet minden érzékre, a hallásra, a látásra, az ízlelésre, az illatra és a megérintésre. Ezenkívül mindegyik szinézis egyedi. Az érzékelés helyét nehéz meghatározni, és a szinesztéta testén belül vagy kívül lehet. Az érzések összekapcsolása önkéntelenül történik, és nem lehet elnyomni. A szinesztéziák általában nem visszafordíthatók: Ha egy szinesztéta egy számot bizonyos színben érzékel, ez a szín éppen ellenkezőleg, nem feltétlenül idézi elő a szám látását. Egyes szinesztéták átlagon felüli eredményt érhetnek el emlékezet előadás, mert a szinesztetikus érzékelés különösen jól emlékszik. Egy másik tünet lehet a túlérzékenység, amelyben az intenzív tapasztalat az ingerek gyors túlstimulálásához vezet. A szinesztétáknak is lehet különösen fejlett kreativitása.
Diagnózis és lefolyás
A leírtak szerint veleszületett szinesztézia detektálható agy beolvas. A keresztáramkörök megjelenítéséhez használt fő módszerek a agy működőképesek mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy pozitron emissziós tomográfia (HÁZI KEDVENC). Az egyszerűbb diagnosztikai módszer egy hozzárendelési teszt. Az alanyoknak különböző hangmagasságú hangokat játszanak, amelyekhez felkérik őket, hogy illeszkedjenek a több színes panel egyikéhez. Míg az érintett személyek ebben a tesztben az élénk színeket az élénk színekhez társítják, a szinesztétáknak saját társulási törvényeik vannak, amelyek eltérnek ettől a szabálytól, logikusan és érthetően meg tudja magyarázni számukra az asszociáció választását. A szinesztézia veleszületett, és általában progresszív lefutást mutat, sok szinesztéta beszámol az érzéki benyomások növekedéséről az életkor előrehaladtával. A veleszületett szinesztéziával ellentétben a hallucinogén szinesztézia nem mutatható ki. A bevitt anyagok vagy a jelenlévő betegségek alapján csak az előfordulás lehetősége határozható meg.
Szövődmények
A szinesztézia sokféle formája miatt felesleges általában komplikációkról beszélni. A kezelések miatti szövődmények szintén nem alkalmazhatók, mivel a szinesztéziának nincs betegségértéke, így nincs terápia szükséges. A szintetikusoknál valószínűleg olyan szövődmények fordulnak elő, hogy az elsődleges inger további érzése kellemetlen lehet, ami vezet bizonyos ingerek elkerülésére. Például egy bizonyos hang hallása szenzoros - ebben az esetben csak kellemetlen vagy idegesítő - szenzációt eredményezhet. Ezek a nem kívánt érzések azonban nagyon változatosak a szinesztézia különböző eseteiben, és gyakran nem fordulnak elő. Szövődmények is felmerülhetnek olyan állapotokból, amelyek először szinesztéziához vezettek. Itt kevés lehetséges ok ismert, de stroke és súlyos koponya-agyi trauma lehet említeni. Összességében el kell mondani, hogy a szinesztéziát többnyire kellemesnek érzékelik. Mivel a legtöbb szinesztéta nem ismeri másképp az észlelését, nem merülnek fel problémák. Éppen ellenkezőleg, ez az eltérő észlelési forma gyakran kiemelkedő teljesítményekhez vezet. Csak akkor, ha "tanulás”Több érzékszervi szint érzékeléséhez és keveredéséhez a szinesztéta bizonyos problémákkal szembesülhet a gúny vagy az elutasítás miatt.
Mikor kell orvoshoz menni?
Az érintett személynek mindenképpen orvosi kezelésre és szinéziás vizsgálatra van szüksége. Ennél a betegségnél nem lehet öngyógyító, ezért mindenképpen orvos vizsgálatot kell végezni. Minél korábban észlelik a betegséget, annál jobb a további lefolyás. Ha nincs kezelés, a tünetek súlyosbodnak. Szinesztézia esetén orvoshoz kell fordulni, amikor az érintett személy már nem tudja helyesen érzékelni a kívülről érkező ingereket és érzéseket. Ebben az esetben panaszok hallással vagy látással fordulnak elő, ami jelentősen korlátozhatja a mindennapi életet. Kóstolás vagy szaglás esetén is súlyos panaszok jelentkezhetnek, orvoshoz kell fordulni. Általános szabály, hogy a háziorvoshoz konzultálni lehet a szinesztézia miatt. Ezután a további kezelést szakember végzi. Általános szabály, hogy ez a betegség nem csökkenti az érintett személy várható élettartamát.
Kezelés és terápia
A hallucinogén szinesztéziát általában az terápia vagy a hallucinogének bevitelének leállításával. Ez megelőző intézkedésként is szolgál. A veleszületett szinesztézia nem betegség a szó valódi értelmében. Éppen ellenkezőleg, sok tudatosan érintett ember sajátosságát képességnek és ajándéknak tekinti. Ennek megfelelően nincs rá szükség terápia az anatómiai sajátosság és nincs lehetőség a megelőzésre. Az orvosi kutatások manapság a szinesztéziát próbálják terápiaként használni fájdalom betegek. Az egerekkel végzett kísérletek során egy kutatócsoport megállapította, hogy a szinesztézia génjei és fájdalom az észlelés azonos. Az egerekben fájdalom az ingerek nem a fájdalom tudatosságáért felelős agykéregbe jutottak, inkább azoké agy régiók, amelyek felelősek az érzéki benyomásokért és észlelésekért. A szinesztetikus egerek láthatóan nem érezték a fájdalmat; szagló vagy ízlelő benyomásként érzékelték. A cél most megérteni ezeket a kutatási eredményeket, hogy felhasználhatók legyenek új fájdalomcsillapítók kifejlesztésére.
Követés
Az érintett személyek száma korlátozott intézkedések vagy utókezelési lehetőségek a szinesztézia legtöbb esetben, mert ritka feltétel. Ha a feltétel születése óta van jelen, általában nem lehet teljesen meggyógyítani. Ezért az érintetteknek fontolóra kell venniük a genetikai tesztelést és a tanácsadást, ha gyermeket akarnak, hogy megakadályozzák a betegség megismétlődését. Általános szabály, hogy a betegség önmagában nem gyógyítható. A legtöbb szinesztéziás beteg függ a műtéti beavatkozástól, amely tartósan enyhítheti a tüneteket. Egy ilyen műtét után szigorú ágynyugalmat kell fenntartani, és a betegeknek tartózkodniuk kell az erőkifejtéstől, valamint a fizikai és stresszes tevékenységektől is. Sok érintett személy a szinesztézia miatt saját családjának segítségétől és támogatásától függ. A pszichológiai támogatás megakadályozhatja a depresszió és egyéb pszichológiai panaszok. Hasonlóképpen hasznos lehet a kapcsolat más betegségben szenvedőkkel is, mivel információcsere folyhat. A betegség bizonyos esetekben az érintett személy várható élettartamát is csökkenti.
Itt tudod megtenni magad
A szinesztéziával diagnosztizált emberek nagyon érzékenyek a hangokra, a színekre és más ingerekre. Gyorsabban kimerülnek, és időre van szükségük a benyomások feldolgozásához. A hozzátartozók feladata az érintett személy megértő bánása. Ha egy gyermeknél szinesztéziát diagnosztizáltak, ajánlott kapcsolatba lépni más érintett szülőkkel. Azon szülők tapasztalata révén, akiknek gyermeke szinesztikusan hajlamos, saját gyermekük nevelése jobban sikerül feszültség-ingyenes. A jelenség minél jobb támogatása érdekében megfelelő támogató óvodákat vagy iskolákat kell szervezni. A szinesztéziás gyermekek részt vehetnek a mindennapi életben, de gyakran más pszichés rendellenességek is jelen vannak. Ezért, ha diagnosztizálják a szinesztéziát, azt mindig szakemberekkel és képzett gyógypedagógusokkal együttműködve kell kezelni. Enyhe szinesztézia esetén a gyermeknek gyakran nincsenek korlátai. Mivel azonban az érintett gyermekek általában másképp gondolkodnak és cselekszenek, mint a szinesztézia nélküli emberek, mindig szükség van türelemre, amikor az érintettekkel foglalkoznak. Az otthoni jó kommunikáció segít a szinesztéziában szenvedő gyermekeknek abban, hogy feldolgozzák az egyedi gondolatvilágukat és beszél megbízható emberekkel.
