A szemtükör hátulja

Szinonimák tágabb értelemben

Ophthalmoscopy, Retina endoscopy, Funduscopy, Ophthalmoscopy Angolul: oftalmoszkópia

Definíció oftalmoszkópia

Az oftalmoszkópia a leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszer a szemész. Itt egy úgynevezett oftalmoszkóppal világítják meg a szem hátsó területét, vagyis a szem belső felületét, amely kívülről nem látható segédeszköz segítsége nélkül. Ez lehetővé teszi a retina pontos értékelését, hajók és a látóideg fej különösen akinek változásai gyorsan információkat nyújthatnak bizonyos klinikai képekről.

Történelem

A közvetlen oftalmoszkópot 1850-ben találta fel Hermann von Helmholtz (* 1821), aki részletesen tanulmányozta a látás és hallás folyamatait. Később életében feltalálta a szemmérőt is (a szaruhártya görbületének meghatározására szolgáló eszközt). Két évvel később monokuláris (azaz egy szemmel végzett) oftalmoszkópiát fejlesztettek ki.

A binokuláris (két szemmel végzett) oftalmoszkópiára való továbbfejlesztés jóval később, az 1950-es évek körül történt. Közvetett oftalmoszkópia /a szem hátsó része lehetővé teszi a páciens számára a távolság rögzítését is. Az orvos egyik kezében egy fényforrást tart, amely lehet akár oftalmoszkóp, akár egyszerű zseblámpa, és ezzel megvilágítja a beteg szemét.

A másik kezével az orvos nagyítót helyez a beteg szeme elé kb. 13 cm kinyújtott karral, a beteg homlokára támaszkodva a legjobban, hogy stabilabban tudjon dolgozni. A számára most látható kép, a nagyítótól függően, körülbelül 4-5-szeres nagyítással áll rajta fej és oldalirányban megfordítva van, ezért az ilyen típusú szemfenék-tükör jelentősen több gyakorlatot igényel a tájékozódáshoz.

Ezzel a módszerrel nem annyira sok részlet látható, de a megfigyelő jó áttekintést nyújt a retináról. Az indirekt oftalmoszkópia binokulárisan is lehetséges, azaz az orvos két szemével, ha az orvos hasított lámpával (vizsgálati mikroszkóp) vagy egy fej oftalmoszkóp. Ez javítja a kapott kép optikai minőségét.

Egészséges szemmel nem látja teljesen a közepét, de kissé elmozdul a orr, a kijárat látóideg (papilla, érzéketlenség). Ez vöröstől sárgáig, éles szélű, kerek vagy hosszanti ovális alakú, és középen üreges lehet. Itt a négy ága hajók egy központi edényből kerülnek ki, mindkét oldalon felfelé és lefelé ágaznak el, ívben.

Az artériák fényesebbnek tűnnek, és átlépik a sötétebb ereket. A vénáknak körülbelül 3: 2 vastagabbaknak kell lenniük, mint az artériák. Kifelé tovább a sárga folt (macula lutea), amely a legélesebb látási pontot tartalmazza, amely általában sárgás színű.