Standard értékek A szívhangok és összehúzódások figyelése

Standard értékek

A összehúzódások felvevő rögzíti mind a csecsemőét szív tevékenység és az anyai összehúzódások. Magzati szív aktivitást úgy fejezzük ki szívfrekvencia percenkénti ütemben. Rendszerint 110 és 150 ütés / perc között kell lennie (még: ütés percenként, rövid: ütés / perc).

A születési idő felé ez még kissé is növekedhet, általában 160 ütés / percig. Az alapfrekvencia hozzávetőlegesen megegyezik a felnőtt nyugalmi pulzusával, és ezt nevezzük a összehúzódások felvevő. A 110 bpm alatti értékek orvosilag megfelelnek bradycardia, 150-160 ütés / perc érték felett tachycardia.

A vizsgálat során felmérik az alapvonal ingadozásait (rezgések) és azt, hogy változik-e hosszabb időintervallumokban (gyorsulások / lassulások). Az szív a sebesség még a születendő csecsemőknél sem mindig állandó, de nem térhet el az átlagos frekvenciától 15-20 ütés / percnél nagyobb mértékben. A CTG görbén ez a jelenség görbének mutatkozik kis tüskékkel.

Másrészt, ha a szívfrekvencia mindig egy értéken állandóak voltak, akkor egyenes vonalad lenne. Normális esetben az ilyen rezgések különösen a gyermek helyzetének megváltozásával fordulnak elő. A CTG-felvétel percenként átlagosan körülbelül három-öt ilyen rezgést kell mérni.

Az alapfrekvencia elhúzódó növekedését gyorsulásnak nevezzük a CTG-ben, míg a lassulást lassításnak. Fontos, hogy az alapváltozás több mint 15 ütés / perc legyen, és 15 másodpercnél tovább tartson. A gyorsulások a gyermek vitalitásának és egészséges tevékenységének a jelei is.

Normális esetben kb. 2 gyorsulásnak kell lennie a CTG-mérés 30 percében. Lassulások, azaz a sebesség lassulása szívfrekvencia, szinonimailag dipnek nevezzük. A csepp méretétől, az összehúzódásokkal való szinkronitástól és a lassulások időtartamától függően különbséget teszünk a különböző szakaszok között. Ha a süllyedések elvileg meglehetősen szabálytalanok, csak rövid ideig (fél percnél rövidebb ideig) tartanak és összehúzódásoktól függetlenül jelentkeznek, akkor teljesen ártalmatlannak minősíthetők.

A szülések kezdetével megközelítőleg szinkronban bekövetkező lassulások szintén jó jelnek számítanak, és azt jelzik, hogy a baba jól reagál az összehúzódásokra. Ha azonban a süllyedés késéssel vagy hosszabb ideig tart, ez annak a jele lehet, hogy a gyermek nem kap elegendő oxigént, és bizonyos körülmények között fontolóra kell venni a vajúdás kiváltását. Az összehúzódások aktivitását a hasfal feszültségeként mérik, amelyek általában az összehúzódások során megváltoznak. Az anya fizikai alkatától függően azonban ez a mérés nem mindig túl pontos, ezért a nő szubjektív érzése is nagyon fontos az értékelés szempontjából. A CTG felvételen ezután a kontrakciók mérete, szabályossága és időtartama tovább értékelhető.