Helyreállítási folyamat | A stressz és a gyógyulás elve

Helyreállítási folyamat

Közvetlenül a terhelés és a hozzá tartozó megterhelés után megkezdődik a gyógyulás fázisa. Ezt fel lehet osztani: A gyakorlatban a helyreállítási folyamatokat aktív helyreállításra és passzív helyreállításra osztják. Az aktív gyógyulást lassúként értjük kitartás fut, futás ki, laza izomfeszültség. A passzív intézkedések fizikai aktivitás nélküli intézkedések (szauna, masszázs stb.). Helyreállító intézkedések: A helyreállító intézkedések a következőkre oszthatók:

  • Pedagógiai helyreállító eszközök
  • Orvosi és pedagógiai helyreállító eszközök
  • Pszichológiai helyreállító gyógyszerek
  • Folyamatos gyógyulás
  • Azonnali helyreállítás
  • Hatás utáni helyreállítás
  • Stressz helyreállítása

Mekkora a stressz és a gyógyulás optimális aránya a sportban?

A sportban természetesen a célorientált edzés magában foglalja a felépülés egy szakaszát is, amelyben a test regenerálja önmagát, és ideje van reagálni az edzésingerekre. A terhelés és a helyreállítás optimális aránya elengedhetetlen a jó edzési eredmény eléréséhez. A helyreállítás fontossága és a terheléshez való megfelelő arány mögött a szuperkompenzáció elve áll.

Edzési inger után a test kimerül, a teljesítményszint csökken, hogy aztán ismét az eredeti szint fölé emelkedjen (alkalmazkodás az edzésingerhez), mielőtt visszaesne az eredeti szintre. Ez a folyamat általában 1-3 napot vesz igénybe, de erősen függ a felhasználó teljesítményszintjétől és az edzés típusától. Ha az alkalmazkodási csúcs, azaz a szuperkompenzáció során új terhelési ingert állítunk be, akkor optimális a terhelés és a helyreállítás aránya, és hosszú távú teljesítménynövekedésre lehet számítani. A görbe időbeli és teljesítménynövelő menete nagyon egyéni, ezért nehéz általános előrejelzést adni a stressz és a gyógyulás optimális arányáról.

Mi az olló modell?

A szuperkompenzáció tekintetében összefüggés van a stressz és a gyógyulás szükségessége között. A tréning-ingerek által okozott stressz szintje változhat, vagy túl alacsony lehet az adaptáció kialakulásához, károsabbak és túlterhelőbbek lehetnek, mint stressz-ingerek, és az egyéni teljesítmény tartományban lehetnek. A stresszhatárhoz közeli stimulánsoknak szintén hosszabb szuperkompenzációra van szükségük, míg az alacsony ingerek csak rövid gyógyulási időt igényelnek.

Ezért az ollómodellről beszélünk. Minél nagyobb az inger, annál hosszabb a helyreállítási idő, annál jobban megnyílik az olló.