Somnambulizmus: okai, tünetei és kezelése

A somnambulizmus a alvászavar köznyelven ismert alvajárás. Ennek a rendellenességnek az oka nagyrészt ismeretlen. Főként a gyerekeket érinti.

Mi a somnambulizmus?

A somnambulizmus jellemzi a feltétel amelyben az érintett személy alvás közben jár, esetleg komplex cselekedeteket hajt végre. Mint a alvászavar, ez a rendellenesség a parasomniák csoportjába tartozik. Általában az érintett később egyáltalán nem emlékszik rá, vagy csak töredékei vannak emlékezet. Köznyelven a somnambulizmust nevezik alvajárás vagy holdfényes. Korábban úgy vélték, hogy a telihold fényessége miatt váltja ki az éjszakai tevékenységeket. Eseménye alvajárás általában csak néhány percig tart. Főleg a gyermekek (10-30 százalék) érintettek. A pubertás után a legtöbb esetben az alvajárásra való hajlam megszűnik. Felnőtteknél csak egy-két százaléka krónikus alvajáró. A somnambulizmus nem komoly feltétel, de általában az ébrenlét ártalmatlan rendellenessége. Tartós esetekben azonban fennáll a sérülés veszélye az esések miatt.

Okok

A somnambulizmus okairól nem sokat tudni. Az a megállapítás, hogy ez elsősorban a gyerekeket érinti, a központi érési problémájára utal idegrendszer. Alatt gyermekkor és serdülőkor, az érés folyamata a idegrendszer még nem teljes. A pubertás végével a sok gyermekre és serdülőkre még jellemző somnambulizmus is véget ér. Az esetek csupán egy-két százalékában fordul elő felnőttkorban is. Néha a feltétel krónikussá válik. Bizonyos esetekben már ritkán fordul elő. Vannak olyan esetek is, amikor a somnambulizmus felnőttkorban fordul elő először. Bizonyossággal megállapították, hogy a somnambulizmus okának genetikai összetevője van. Így egyes családokban a klaszterekben somnambulizmus fordul elő. feszültség és más stresszes helyzetek is feltételezhetők kiváltó tényezőként. Nyugtató gyógyszerek, láz, egész éjszaka vagy alkohol a fogyasztás is kiválthatja a alvászavar. A somnambulizmus soha nem álom alvás (REM alvás) alatt fordul elő, hanem mindig mély alvás vagy normál alvás alatt. Feltételezhető, hogy belső vagy külső izgalmi inger után az ébrenléti folyamat nem teljes. Így kialakul egy köztes állapot, amelyben a agy ébren van, miközben a többi agyterület még alszik. Ebben a helyzetben összetett műveletek hajthatók végre. Hogy az ébrenléti folyamat miért nem teljes, még nem derült ki.

Tünetek, panaszok és jelek

A somnambulizmus a mély alvás alatti vándorlásban, a külső ingerekre való reagálatlanságban, merev arckifejezésben és súlyos ébrenlétben nyilvánul meg. Ritka esetekben agresszív viselkedés fordulhat elő. Néhány perc múlva az alvajáró általában visszatér az ágyba, és tovább alszik. Az alvajárás általában az éjszaka első harmadában történik. A tevékenységet olyan ingerek fokozzák, mint a fény vagy a zaj. Különbséget kell tenni a somnambulizmus négy formája között:

  • Szubklinikai formában az aktivitás nem mindig fordul elő. Azonban megfelelő agy aktivitás detektálható az elektroencefalogramon (EEG), elektrokardiogram (EKG) és elektromiogram (EMG).
  • A somnambulizmus úgynevezett abortív formájában a tevékenységek az ágyra korlátozódnak. Az érintett személy vagy csak leül, vagy alvás közben tisztázatlanul beszél.
  • A klasszikus somnambulizmusban az érintett alvás közben vándorol, összetett cselekedeteket hajthat végre, és sérülésveszélyt jelenthet azzal, hogy nem reagál a külső ingerekre.
  • Ritka esetekben agresszív-erőszakos kurzus is előfordul. Csak itt fennáll a más formákkal való összetévesztés veszélye is alvászavarok, amelyek gyakran sokkal súlyosabb pszichés rendellenességekkel járnak alapul.

A betegség diagnózisa és lefolyása

A somnambulizmus általában ártalmatlan alvászavar. Ugyanakkor eltérően kell diagnosztizálni, mint a többi, sokkal súlyosabb alvászavarok. Például vannak bizonyos formái epilepszia amelyek éjszaka fordulnak elő és összetéveszthetők a somnambulizmussal. Ezenkívül bizonyos REM alvászavarok (Schenck-szindróma) képes szimulálni a somnambulizmus agresszív formáját. Ebben az esetben azonban a tevékenységek az álom alvása során jelentkeznek, és a beteg agresszívan reagál az álom tartalmára, és később képes felidézni valamennyit. A kirekesztés egyéb diagnózisa a zavart állapotokat jelenti demencia valamint a kivétel pszichés állapotai. Elektroencefalogram, elektrokardiogram, vagy elektromiogrammal lehet meghatározni a somnambulizmus határozott diagnózisát.

Szövődmények

Maga a somnambulizmus nem okoz problémát a legtöbb esetben. Az alvajárás azonban megnövekedett balesetek és esések kockázatával jár. Például az éjszakai tevékenységek során a szenvedő leeshet a lépcsőről, elmozdulhat, vagy bekapcsolhatja a tűzhelyet. Ha az alvajárót felébresztik, ez kiválthatja a sokk és egy szív támadás léphet fel. Előfordul, hogy a szenvedők kezesek, mert nem tudnak különbséget tenni az álmok és a valóság között. Felnőtteknél a somnambulizmus a agy. Nem zárható ki, hogy az alvajárás neurológiai rendellenesség vagy akár a agytumor - mindkettőt kezelni kell a további szövődmények kialakulása előtt. Leggyakrabban, nyugtatók or altatók alvajárásra írják fel, amelyek mindig mellékhatásokkal járnak és kölcsönhatások. A benzodiazepinek és a antidepresszánsok kockázatot is hordoznak. Ha lehetséges mentális betegségek nem ismerik fel, a gyógyszeres kezelés képes vezet a tünetek fokozásáig. A legtöbb esetben a jólét is csökken, és romlik az életminőség. Viselkedésterápia általában komplikációk nélkül halad, de mégis szakértő irányításával kell végrehajtani.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A legtöbb esetben az alvajáráshoz nincs szükség orvosra. Gyakran átmeneti vagy egyszeri eseményről van szó, amely nem igényel intézkedéseket. Ha nincs más szabálytalanság vagy viselkedési rendellenesség, nem mindig szükséges orvoshoz fordulni. Számos esetben az érintett személy további komplikációk nélkül visszatalál az ágyához, és nem igényel segítséget. Az orvossal való konzultációt jelzik, amint rendszeres vagy ismétlődő éjszakai problémák jelentkeznek. Nappal fáradtság, a lazaság vagy a szellemi, valamint a fizikai teljesítőképesség csökkenése olyan jelzés, amelyet nyomon kell követni. Ha alvászavarok, szorongás vagy belső nyugtalanság fordul elő, a panaszokat tisztázni kell. Ha rendellenes magatartás, agresszív viselkedés vagy személyiségváltozás lép fel, ajánlott orvos vagy terapeuta értékelése. Ha különféle stressz tényezők jelen vannak, a közérzet csökken vagy az érintett személy elvonási magatartást mutat, a fejleményeket orvossal kell megbeszélni. Veszélyes helyzetek vagy önpusztító akciók esetén tanácsos szakemberrel konzultálni. Az érintettnek és a hozzátartozóknak tanácsra van szükségük az alvajáróval való megfelelő bánásmódhoz, és optimalizálniuk kell az alváshigiéniát, hogy kikapcsolódás mindenki számára.

Kezelés és terápia

A somnambulizmus aktivitási szakaszában az érintettet nem szabad felébreszteni, mert a dezorientáció növeli a sérülés kockázatát. Még pánikreakciók is előfordulhatnak. Csak azokban az esetekben, amikor a somnambulista veszélyes zónába lép, szabad csendesen beszélni vele és óvatosan az ágyhoz vezetni. Ügyelni kell arra, hogy a hálószoba mindig sötét legyen, mivel az alvajárók reagálnak a fényre. Ha az alvajárás gyakran előfordul, az ablakok és ajtók zárásával és az éles tárgyak eltávolításával minimalizálni kell a sérülés kockázatát. Nincs ismert terápia a somnambulizmus kezelésére.

Követés

A somnambulistákkal való foglalkozás különleges kihívást jelent a családtagok számára a mindennapi életben. Az érintett személy esetleges balesetek elleni védelme érdekében fontos megelőzni a veszélyes helyzeteket. Egyrészt meg kell akadályozni az alvajárót futás alvás közben távol kell lennie, ugyanakkor a menekülési útvonalakat nyitva kell tartani, hogy veszély esetén gyors intézkedéseket lehessen hozni. feszültség negatív hatással van az alvajárókra. Ezért fontos, hogy az érintett személy csökkenti a stresszt tényezők a mindennapi életben, és ideális esetben minimalizálni őket előre. Túlzott igények és érzelmi feszültség gyakran hozzájárulnak a somnambulizmus súlyosbodásához, és ezen felül kell küzdeni. A terápiás támogatás nagyon hasznos lehet a szenvedő számára. Fontos megismertetni az adott személy környezetét a betegséggel a felesleges szövődmények elkerülése érdekében. Az optimális alváshigiéné szintén segít a helyzet javításában. A nappali és az éjszakai ritmusnak rutinszerűnek kell lennie, és hozzá kell igazodnia az alvajáró igényeihez. Az alvajárás fázisában az érintett személyt semmilyen körülmények között nem szabad kitartóan felébreszteni. Gyakran elég gyengéden beszél alvajáróhoz, hogy térjen vissza az ágyba, és akadályozza a további tevékenységekben. Mivel emlékezet az érintett személynél gyakran előfordulnak elévülések, ezeket utólag tájékoztatni kell az eseményről.

Megelőzés

Van néhány intézkedések a somnambulizmussal járó aktivitási epizódok megelőzésére. A kockázatot a jó alváshigiéné minimalizálhatja. Például az érintettnek meg kell őriznie alvási ritmusát, kerülnie kell az alváshiányt és tartózkodnia kell a déli szunyókálástól. Stressz vagy fennálló konfliktusok esetén kognitív viselkedésterápia hatékonynak bizonyult. Bizonyos kikapcsolódás Technikák, mint például autogén tréning vagy progresszív izom kikapcsolódás, szintén jó eredményeket mutattak a somnambulizmus kezelésében.

Mit tehetsz te magad

A mindennapi életben a somnambulistákkal való foglalkozás külön kihívást jelent. Egyrészt megfelelő védelem az esetleges balesetek, ill futás aludni kell. Másrészt azonban a menekülési útvonalakat nyitva kell tartani, és vészhelyzetek esetén hozzáférhetőknek kell lenniük, hogy ne fordulhasson elő veszélyes helyzet. Ezért gyakran nem könnyű boldog közeget találni minden érintett számára. Az érintett személy maga is csökkentheti a stresszt a mindennapi eseményekben. Ezek negatívan befolyásolják az alvajárás folyamatát, ezért minimalizálni kell őket. Az érzelmi stressz vagy a túlzott igények állapotát le kell győzni, vagy terápiásan kell kezelni. Ezenkívül a közeli környezetet is tájékoztatni kell az alvajárás folyamatairól és lehetőségeiről. A szövődmények elkerülése érdekében fontos az érintett személy megfelelő kezelése. Kimutatták, hogy az alváshigiéné optimalizálása hozzájárul az általános helyzet javulásához. Ezért a nappali és az éjszakai ritmust a test igényeihez kell igazítani, és rutinszerű eljárásokra van szükség. A helyzetben minden érintettnek meg kell őriznie a nyugalmat. Az alvajárót semmiképpen sem szabad erőteljesen felébreszteni. Gyakran a könnyű kommunikáció és az ágyba való visszatérés iránti kérelem elegendő ahhoz, hogy az alvajárót eltántorítsa a további tervektől. Mivel a emlékezet később elhomályosította, szükség van az érintett személy oktatására.