Viselkedésterápiás családtámogatás
A Falloon, Boyd és McGill által 1984-ben kifejlesztett terápiás megközelítés a viselkedési családtámogatásnak a skizofrén betegek és családjaik speciális igényeihez igazított változatát jelenti. A központi elemek a következők: A családi gondozást járóbeteg-utóellátásként kell nyújtani, és ha lehetséges, a fekvőbeteg-kezelést kell követnie. A betegnek tünetektől mentesnek kell lennie, amennyiben képes koncentráltan, körülbelül 45 percig együttműködni.
Körülbelül minden 4. foglalkozást ajánlott elvégezni a családi háztartásban. Az időtartam körülbelül 25 foglalkozás az első évben, a gyakoriságot a családhoz igazítják. A felügyeletet kétéves időtartamra kell tervezni. Krízis esetén gyorsan be kell tervezni az ütemezés nélküli munkamenetet.
- Neuroleptikus gyógyszerek
- Diagnosztika, családi konfliktusok és stressz elemzése
- Információk a skizofréniáról és a gyógyszeres kezelésről
- Kommunikációs tréning (pozitív és negatív érzések közvetlen kifejezése, aktív hallgatás)
- Problémamegoldó képzés
- Ha szükséges: Egyéni terápia
A szociális készségek képzése
Ez a terápiás megközelítés a szociális készségek fejlesztéséről szól, vagyis arról, hogy képesek más emberekkel foglalkozni és megoldani az interperszonális problémákat. Ezt a terápiát csoportokban végzik, és olyan gyakorlatokat tartalmaz, amelyek javítják a társadalmi felfogást és a társas viselkedést. Gyakorolni kell:
- Címzett készségek (észlelési gyakorlatok, aktív hallgatás, a beszélő megjegyzéseinek összefoglalása)
- Rövid hívások kezdeményezése, fenntartása és befejezése
- Pozitív érzések kifejezése, mint dicséret és elismerés
- Negatív érzések kifejezése
- Kiállni a saját jogaiért és elutasítani az indokolatlan követeléseket
- Problémamegoldó képzés
Szocioterápia és rehabilitáció
Skizofrénia évekig kíséri az érintettet, ha nem is egy életen át. Ezért ezek a személyek hosszabb időre elhagyják a szakmai és társadalmi életet, és egy sikeres terápia keretében újra be kell őket integrálni. A legtöbb esetben ez akkor is sikeres, ha a skizofrénia fennáll.
Az orvosoknak és terapeutáknak, szociális munkásoknak, rokonoknak és természetesen a betegnek szorosan együtt kell működniük. Ennek legfontosabb szempontjai a gyógyszeres és / vagy pszichoterápiás kezelés folytatása, az otthoni gondozás és a megfelelő munkakeresés, ha a beteg munkaképes. Sok esetben megfelelő segítséggel az érintettek visszatalálnak saját életükhöz, önállóan élhetnek és hivatást gyakorolhatnak.
Súlyosabban érintett betegeknek szüksége van támogatásra a mindennapi életben, mivel nem képesek önmagukkal kezelni. Ebben az esetben kívánatos lenne egy segített élethelyzet, valamint egy olyan munka, ahol a kollégák szemmel tarthatják őket, például segíthetnek a kórházi osztályon. Azokban az esetekben, amikor a beteg veszélyt jelent önmagára vagy másokra, a reintegráció nem lehetséges, és esetleg zárt intézményben kell elhelyezni.
