A reaktív mozgások a fizikai és mentális ingerekre adott motoros válaszok, amelyek különböznek a spontán mozgásoktól. Lényegében a reaktív mozgások azon a nyújtás-rövidítési cikluson alapulnak, amely az izmok aktív meghosszabbításakor következik be. A reaktív erő az extrapiramidális rendszer neurogén elváltozásainak zavaraival jár.
Mik a reaktív mozgások?
A reaktív mozgások általában megfelelnek az izomzat gyors, egymást követő excentrikus és koncentrikus munkájának, akár a dobásnál. A neurológia felismeri a neuromuszkuláris mozgásszervi rendszer különböző típusú mozgásait. Minden mozdulat alapvetően izomerőből és összehúzódásból áll, amelyet a központból indítanak el idegrendszer efferens motoros idegpályákon keresztül. Önkéntelen mozgások, például fascikuláris izomrángás a perifériás idegsejtek stimulálását spontán mozgásoknak nevezzük. Ettől meg kell különböztetni az úgynevezett reaktív mozgásokat. A reaktív mozgás olyan mozgás, amely fizikai vagy mentális ingerre reagál. A reaktív mozgások általában az izom excentrikus és koncentrikus munkájának gyors egymásutánjának felelnek meg. A reaktív mozgás izomhatásának formája nyújtás-rövidítés ciklus néven ismert. A nyújtás-rövidítés ciklus az izomzat aktív megnyújtása során következik be, amelyet azonnal követ a megfelelő izom összehúzódása. Az izmok képlékeny rugalmas tulajdonságai miatt a kontrakció közvetlenül a nyújtás után következik be. Így az izom összehúzódik, mielőtt alkalmazkodna a nyújtáshoz. Az előző mozdulatok tárolt energiája hatékonyabbá és gyorsabbá teszi a ciklust. A reaktív mozgások végrehajtására szolgáló erőt reaktív erőnek nevezzük.
Funkció és feladat
Az izmok együttes működése nagy szerepet játszik a mindennapi emberi életben. Sportos körülmények között még nagyobb szerepet játszik. Valamennyi reaktív mozgást a gyorsan egymás után következő, excentrikus és legyőződő koncentrikus módon dolgozzák fel az izmokat. A reaktív mozgás excentrikus fázisában az ín-izomrendszer az elvégzett mozgás kinetikus energiáját soros elasztikus és párhuzamosan elasztikus szerkezeteiben tárolja. A ciklus ezt követő koncentrikus szakaszában a tárolt energia felszabadul. Így az előző koncentrikus összehúzódáshoz képest nő az erő és a teljesítmény. A reaktív erő számos tényezőtől függ, beleértve a neuro-izmos tényezőket. Ezenkívül a tendinous struktúrák nyújthatósága döntő szerepet játszik. A reaktív mozgáson belül végrehajtott teljesítménynövekedés alapja a nyújtás-rövidítés ciklus, amely aktiválja az izomorsó receptorait. Az izomorsó receptorainak aktiválása tehát az inger, amelynek meg kell előznie minden reaktív mozgást. A reaktív erő pontosan az az erő, amely a lehető legnagyobb erőhatást valósítja meg a nyújtás-rövidítés ciklusban. Maga a nyújtás-lerövidítés ciklus az a fázis, amely az izmok excentrikusan megterhelő és koncentrikusan legyőzhető munkája között van. Jó reaktív erő jó maximális erő, az izmok megfelelő reaktív feszültség-képességének és gyors összehúzódási képességének az eredménye. A reaktív feszültség kapacitása az izmok passzív rugalmassági erőiből és inak. Reaktív erő szükséges az emberek teljesítéséhez mozgásformák például ugrások, sprintek vagy dobások. Minden ilyen mozgás lényegében reaktív jellegű. Az extrapiramidális rendszer anatómiailag meghatározó struktúra a reaktív mozgások számára. A motoros aktivitás kontrollfolyamatai megtalálhatók ebben a rendszerben, amint azok nem futnak át a gerincvelő. A rendszer idegcsatornái az agykéreg magterületeitől a kéreg alatti részig futnak Alapi idegsejtek, nucleus ruber és substantia nigra a középagyban. Innen továbbhaladnak a medulla oblongata olíva magjába, és lefutnak a gerincvelő. A főemlősöknél az extrapiramidális rendszer bizonyos mértékű dominanciával rendelkezik a mozgásszabályozásban. A piramis és az extrapiramidális rendszer funkcionálisan egyértelmű elkülönítése azonban még a főemlősöknél sem létezik.
Betegségek és rendellenességek
A reaktív erő szelektíven képezhető. A sportolók úgynevezett plyometrikus edzéseket alkalmaznak például a reaktív mozgások edzésére, és így nagyobb reaktív képesség kialakítására erő mint az átlag. A nyújtás-rövidítés ciklusban, és ezáltal az összes reaktív mozgás alapja, inak a határig kell nyújtani a kívánt mozgáshatások elérése érdekében. Ebben az összefüggésben a magas nyújthatóság kedvezőtlen hatásokkal járhat a ciklus fejlődésére, és ezáltal a reaktív mozgásokra nézve is kedvezőtlen következményekkel járhat. Ezen kapcsolatokon kívül a reaktív mozgásokat befolyásolhatják a neurogén elváltozások. Például az extrapiramidális szindróma az a kifejezés, amelyet az ilyen elváltozásokból eredő mozgászavar leírására használnak. Az izomzat fokozott vagy csökkent feszültségállapota miatt a mozgások drasztikus növekedése vagy csökkenése következik be. Az extrapiramidális rendszert elsősorban öntudatlan önkéntelen mozgásoknak tulajdonítják, amelyek automatizált mozgásszekvenciákat alakítanak ki. A rendszer jelentősen hozzájárul a összehangolás a hangnem és a mozgás. Az extrapiramidális rendszer miatt a karok például sétálás közben lengenek végig. Ezenkívül az exrapiramidális rendszer gátolja és szabályozza a piramis traktus önkéntes motoros működését. A rendszer rendellenességei vagy hipokinetikus-hipertóniásak, például in Parkinson kór, vagy megnyilvánuló hiperkinetikus-hipotonikus, mint a choreában vagy a ballismusban. Megfelelő rendellenességek is előfordulhatnak olyan gyógyszerek következtében, mint pl neuroleptikumok. Ezen zavarok következményei olyan jelenségek, mint az ataxia, remegés vagy indítsa el a gátlásokat, amelyek a mozgás zavart kezdeményezésének felelnek meg. Minden reaktív mozgás az extrapiramidális szindróma hipokinetikus-merev formájában csökken. Az ebben a patológiában szenvedő betegek gyakran hajlamosak az esésre járáskor, mivel a gyaloglás különösen reaktív mozgásokkal jár. Az izmok sérülései vagy egyéb kóros állapotai szintén a csökkent reaktív erő alapjául szolgálhatnak.
