Tünetek
A peroneális paresis leggyakoribb tünete a lábemelő erővesztése. Az érintett már nem tudja aktívan felemelni a lábát, és járás közben maga mögé húzza. Ezenkívül a peroneális paresisben szenvedő betegek gyakrabban botlanak a saját lábukon, mivel általában már nem veszik észre őket.
Érzékenységi rendellenességek, például bizsergés vagy zsibbadás a láb és a térd közötti területen is előfordulhatnak. Az erőveszteség miatt kompenzációt próbálnak elérni a térd területén, csípőizület és az ágyéki gerincet a járás folytatása érdekében. A körülmetélés, vagyis a lengés forgása különösen nyilvánvaló a csípő területén. Az érintett oldalon az ágyéki gerinc fokozott izomfeszültsége is hozzáadható.
Sínnel vagy ortézissel történő kezelés
Különleges síneket lehet készíteni a kezelésére a láb dorsiflexiójának gyengesége peroneális elváltozás esetén. A sín pontos megjelenése a gyártótól függ. Fontos, hogy a talp alatt legyen egy szilárd támasz, amelyből egy csap nyúlik felfelé, és amely az alsó láb.
Ez a lábat semleges helyzetben tartja és megakadályozza a nyújtás olyan mozgás, amely a beteget megbotlik. Az, hogy a sín egy egyszerű csapszeggel van-e rögzítve az oldalra, vagy keresztbe van zárva a láb felé, az ortopéd mestertől függ. Általánosságban elmondható, hogy a beteg sokkal jobban jár az ortózissal, és csökken a megbotlás és leesés kockázata.
A peronealis paresis gyógyulása és prognózisa
Az, hogy a peronealis paresis milyen gyorsan javulhat, annak mértékétől és a kiváltó októl függ. Ha például a ütés or agyvérzés a peroneális paresis oka, ezek általában számos más tünettel társulnak, amelyeket a terápiában is figyelembe kell venni. A peroneális parézis tekintetében a javulás általában egy sín és egy megfelelő terápia segítségével érhető el.
Ha a peroneális parézis oka a gerinc területén fellépő idegösszehúzódás, a problémát fizioterápiával vagy szükség esetén műtéttel kell kezelni. Ezután a terápiát a fent leírtak szerint kell folytatni. Nem lehet pontosan megjósolni, hogy a sérülés meddig tart.
Ha a bénulás kizárólag az idegfolyamat zavarán alapul, például az intervertebrális lyukak szűkületén, a jobb izomaktivitás első jelei gyakran néhány hét vagy hónap után megfigyelhetők. Központi rendellenesség esetén viszont fennáll annak a lehetősége, hogy a peronealis paresis fennmarad. Minél átfogóbb a beteg terápiája és minél gyakrabban edzik az izmokat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ideg megújul.
A sorozat összes cikke:
