A perifériás artériás elzáródásos betegség diagnosztizálása

Szinonimák

PAVK diagnosztika, perifériás artériás elzáródásos betegség vizsgálata, Ratschow tárolási teszt

Diagnózis

Kezdetben az orvos kéri a beteget kórtörténet (anamnézis). A gyalogtávolság, amely nélkül még meg lehet tenni fájdalom itt különösen fontos. Ez különös jelentőséggel bír a pAVK stádiumosztályozása szempontjából (lásd a Fontaine-Ratschow szerinti stádiumosztályozást).

Kutatást folytatnak különösen a kockázati tényezőkről is dohányzás, cukorbetegség mellitus, lipid anyagcsere-rendellenességek és mások. Ezt követi a fizikális vizsgálat. Ez az ellenőrzéssel, vagyis az érintett végtag felmérésével kezdődik.

Itt a bőr színét (pAVK esetén sápadt), a hőmérsékletet (a pAVK esetében hideg), a szövetvesztést, a fekete színt és a fekélyeket vizsgálják. Ezenkívül a végtag táplálkozási rendellenességének (trofikus rendellenességének) további jeleit keresik, például izomsorvadást, zavart körömnövekedést vagy keményedést (fibrózis). Ezután az orvos megpróbálja tapintani a különféle impulzusokat (tapintás), mivel ez segít szűkíteni a szűkület helyét.

Ezek gyengébbek vagy már nem tapinthatók az érintett területen. A láb, ezek 4 fontosak: Még sztetoszkóppal is áramló hang hallható az érintett területen, mivel a vér megnövekedett nyomással szűkületen kell átesnie. (Hallgatás a sztetoszkóppal: auszkultáció).

  • Lágyéki impulzus (A. femoralis)
  • Pulzus a a térd ürege (A. poplitea)
  • Pulzus a láb hátsó részén (A. dorsalis pedis)
  • Pulzus a belső mögött boka (A. tibialis posterior)

Az utolsó eljárás további technikai nélkül AIDS, a vér a nyomást mindkét karon és lábon meghatározzuk. Ha a vér a karok nyomása magasabb, mint a lábaké, ez jelzi a lábak területének szűkülését. Normális esetben a nyomás nagyobb a lábakon, mert alacsonyabbak, és emellett a felettük lévő vért is lefelé tolják.

A gyalogos teszt egy további vizsgálat annak objektív meghatározásához, hogy mennyiben van károsodás. Itt egy futópadot használnak annak meghatározására, hogy meddig fájdalom-szabad járástávolság (fontos a felosztáshoz a II. szakaszban, lásd a Fontaine-Ratschow szerinti szakaszosztályozást). A legfontosabb vizsgálati módszer az Doppler-szonográfia, Egy ultrahang vizsgálat.

Nem invazív (nincs beavatkozás a testben), gyorsan elvégezhető. Lehetővé teszi a vér áramlási sebességének meghatározását. A szűkület felett ez nagymértékben megnő, mivel ugyanolyan vérmennyiségnek kell átfolynia egy kisebb belső átmérőn (lumen) is.

Ezt a vizsgálatot fel lehet használni az érintett terület mögötti bizonyos változások kimutatására is. Radiológiai vizsgálatok végezhetők, hogy pontosabb információkat nyerjünk a szűkület helyéről, hosszáról és mértékéről. Ide tartozik például (3D) MRI angiográfia (nukleáris spin tomográfiai vizsgálat), CT angiográfia (számítógépes tomográfia, speciális Röntgen eljárás) vagy digitális kivonási angiográfia (DSA, szintén speciális röntgen eljárás).

Az MRI nem lehetséges pacemakerrel vagy fémes implantátummal rendelkező betegek számára. Mindezeket a vizsgálatokat kontrasztanyagok segítségével végzik. Mivel azonban mindig fennáll az ér teljes elzáródásának bizonyos kockázata, ezeket a vizsgálatokat általában csak akkor hajtják végre, ha oka van az intervenciós terápiának.

Akár katéteres eljárás, akár műtét formájában (lásd: pAVK terápia). Fontos további vizsgálatok elvégzése annak megállapítására, hogy a agy- ellátó artériák vagy koszorúér hajók (koszorúér) érintettek.