A periciták az extracelluláris mátrix sejtjei, és összehúzódó vetületeikkel körülveszik az összes hajszáleret. Az egyik fő funkcióban a kapillárisok dilatációját és összehúzódását végzik, mert hajszálcsöves az endotheliában hiányoznak az izomsejtek, és a lumenük külső ellenőrzésére támaszkodnak. Ezenkívül a periciták fontos funkciókat látnak el az endothel sejtek szaporodásában az új sejtek képződésében hajók (angiogenezis).
Mi az a pericyte?
A periciták (periciták) az extracelluláris mátrix részei, vagyis a kötőszöveti. A pericitákra jellemzőek a kontraktilis csillag alakú sejtfolyamataik, amelyeket a kapillárisok körbevételére használnak, hogy szükség szerint tágíthassák vagy szűkítsék őket. Mivel a simaizomsejtek az artériák és a vénák falaiba is integrálódnak, az (egészséges) hajók képes kezelni saját dilatációját és szűkületét. A kapillárisok érfalai nem tartalmaznak simaizomsejteket, ezért a pericitákra támaszkodnak. A legtöbb pericita a mesenchimából származik. Egyes szerzők azzal érvelnek, hogy az endothel sejtek transzformációjával is fejlődhetnek. Fordítva, azt is gondolják, hogy a periciták más mezenhimális sejtekké is fejlődhetnek, mint például fibroblasztok, oszteoblasztok, kondrociták és mások. Mivel a periciták közvetlenül integrálódnak a kapillárisok bazális membránjába, azokat érfalfal sejtekként is besorolják. A periciták minden szövetben jelen vannak, amelyeken áthalad vér hajók. Feltűnő, hogy különösen a központi részen találhatók meg idegrendszer és összefüggenek a vér-agy akadály.
Anatómia és felépítés
Morfológiailag a pericitáknak nincs egységes alakjuk. A sejtek külső alakja alkalmazkodik sajátos funkciójukhoz. Valamennyi pericitának van magja és viszonylag kis mennyiségű citoplazmája van. A mag a periciták által elvégzett feladatoktól függően változik. A regenerálódó vagy a növekedési fázisban lévő szövetekben a magok gömb alakúak, és euchromatikusan megszakadnak. A differenciált szövetben a magok heterokromatikusak és lapítottak. A citoplazma tartalmazza mitokondrium energiaellátáshoz, myofilamentumokhoz és glikogén részecskékhez. A miofilamentumok fonalas fehérje struktúrák, amelyek a miozin és az aktin komplex kölcsönhatásában kontraktilitást biztosítanak a periciták több sejtes folyamatának. A folyamatok és a endothelium A kapillárisok egy része úgynevezett szoros csomópontokon keresztül történik, amelyek a kontrakciós erőket is továbbítják a kapillárisok endotheliumába. A citoplazma tartalmaz multivesicularis zárványokat és plazmalemmális vezikulumokat is, amelyek egyébként csak vezikuláris zárványokként találhatók meg az endothel sejtek citoplazmájában. A kapillárisokat körülvevő több sejtes folyamat végén gyakran klub alakú nyúlványok vannak. Egyes szerzők szerint ezek a kiterjesztések arra szolgálnak, hogy megszüntessék vagy megnyitják a endothelium kapillárisok mennyisége a réseken (lyukakon) keresztül bekövetkező anyagcsere szabályozásához. Ez a feltételezés kompatibilis a periciták központi idegrendszerben történő felhalmozódásával. A központi idegrendszerben a periciták szinte egyetlen rés nélkül veszik körül a kapillárisokat, így szükség esetén szinte teljesen blokkolhatják az anyagcserét a kapillárisok és a környező idegszövet között. A periciták rendelkeznek minden szükséges „eszközzel” a szintetizáláshoz fehérjék.
Funkció és feladatok
A pericyták számos különféle ismert fő feladatot és funkciót látnak el. Azonban a periciták nem minden funkciója ismeretes még kellően, és további kutatásokra van szükség. Az egyik vitathatatlan fő szerep a vaszkuláris tónus szabályozása az őket körülvevő kapillárisokban. A pericita folyamatok összehúzódhatnak vagy kitágulhatnak, és szoros csomópontokon keresztül továbbíthatják a kontrakciós vagy tágító hatást a kapillárisok felé. A periciták fontos funkciókat is ellátnak a vér-agy gát a központi idegrendszerben. Vetületeik kiterjesztése lehetővé teszi a kapillárisok fenestrált (hézagokkal vagy lyukakkal) endoteliáinak szinte teljes bezárását, amelyeken keresztül a makromolekulákkal való cserélődik. Ez nagyon szelektív anyagcserét eredményez a központi idegrendszer és a vérkapillárisok között. Ennek célja annak biztosítása, hogy a toxikus, patogén csíra vagy biztos hormonok nem tud behatolni a központi idegrendszer idegszövetébe. A periciták másik feladata az angiogenezis támogatása, az új erek képződése az új vagy növekvő szövetekben. A periciták sejtfolyamatai fizikai stabilitást biztosítanak az új erek számára, és szintetizálják az angiogenezist stimuláló második hírvivőket. A periciták szerepe a gyulladás fertőzés vagy tompa (steril) sérülés okozta tényezőket nem vizsgálták megfelelően.
Betegségek
A szinte mindenütt jelenlévő miatt terjesztés a periciták testében és kulcsfontosságú szerepük a fenntartásban hajszálcsöves vér és nyirok áramlás, a periciták diszfunkciója számos betegségben és tünetben szerepet játszik. Gyakran a tüneteket a pericyták feleslege váltja ki egy adott szövetrészben vagy hiányuk. Mindkét esetben zavarok vannak hajszálcsöves vérnyomás és az anyagcsere cseréje. A korai szakaszban diabéteszes retinopátia, a retina területén egyre növekszik a pericyták vesztesége, így a kapillárisok számára a pericyták megtartó funkciója elvész, és a retinán gyakran vannak mikroaneurizmusok, amelyeknek megfelelő látássérülések vannak. A periciták elvesztése az idős emberek központi idegrendszerében képes vezet a. funkcionális károsodásához vér-agy gát és az anyagok nem szándékos cseréjéhez, amely neurodegeneratív gyulladásokat vált ki és az idegsejtek fokozott sejthalálához (apoptózisához) vezet. Agyvérzés után azt figyelték meg, hogy a központi idegrendszer területén a kapillárisokat periciták szűkítették, majd elhaltak, ami tovább rontotta a vér-agy gát és fokozott idegsejt-halálhoz vezet.
