A palliatív orvoslás olyan betegségek gyógykezelésével foglalkozik, amelyek már nem gyógyíthatók, és korlátozzák az élet hosszát. A cél nem az élet meghosszabbítása, hanem a beteg életminőségének javítása. Minden kezelést az érintett beleegyezésével hajtanak végre.
Mi a palliatív ellátás?
A palliatív orvoslás olyan betegségek gyógykezelésével foglalkozik, amelyek már nem gyógyíthatók, és korlátozzák az élet hosszát. A cél a beteg életminőségének javítása. A palliatív orvoslás fejlesztése volt a szükséges válasz a modern időkben az individualizáció, a társadalom szekularizációja és a család meggyengülése következtében bekövetkező egyre növekvő tabu elhalására. Cicely Saunders angol orvos 1967-ben megalapította Londonban a St. Christopher's Hospice-t. Már jóval azelőtt többször rámutatott a súlyos betegek és a kórházakban elhunytak gondozására. Ott, intézkedések csak az élet meghosszabbítására szánták, ami semmiképpen sem javította a betegek életminőségét. Koncepciójában azt a célt tűzte ki célul, hogy lehetővé tegye a gyógyulásra már esélytelen, véglegesen beteg betegek életének végéig méltóságteljes és lehetőség szerint tünetek nélküli életét. Németországban a palliatív ellátás az 1980-as években kezdődött az első hospice-ok megalapításával. Csak a kilencvenes években kezdődött el a palliatív orvoslás gyors fejlődése. A palliatív kezelés célja az életminőség biztosítása átfogó orvosi, ápolói vagy pszichoszociális ellátás biztosításával az érintettek és családtagjaik számára.
Kezelések és terápiák
In palliatív ellátás, gyógyíthatatlan betegségekben szenvedők, például előrehaladott rák, súlyos szív- és érrendszeri betegségek, belső szervek, AIDS, valamint a halálos kimenetelű neurológiai betegségekről (például ALS) is gondoskodnak. A rosszindulatú daganatok képviselik a legnagyobb arányt a kórházi kórházakban és palliatív ellátás osztályok. A palliatív orvosláshoz különféle szakemberek együttműködésére van szükség egy csapatban. Így biztosítani kell egyrészt az orvosi ellátást, másrészt a betegek pszichoszociális ellátását. Az orvosi ellátás magában foglalja a tünetek kezelését és a kényelmetlenség enyhítését olyan kezelési módszerekkel, amelyek nem jelentenek további problémákat feszültség a betegen. A palliatív ellátásban kezelt fő tünetek a következők: fájdalom, gyengeség, fáradtság or lélegző nehézségek. Fájdalom általában gyógyszeres kezeléssel enyhíti. Enyhe fájdalom, 1. szintű gyógyszerek, mint pl metamizol használt. A magas fájdalomintenzitás gyakran megköveteli a 2. és a 3. szint gyenge vagy akár erős opiátjainak alkalmazását is hányinger, hasonló fokozatú terápiák vannak a kábítószer-használatban. Különleges krízishelyzetekben ilyen intézkedések mint invazív szellőzés vagy palliatív műtét is lehetséges a lehetőségek keretein belül és tekintettel a tünetek átmeneti javulásának sikerélményeire. Mindig mérlegelni kell, hogy a kezelés szükséges-e, vagy akár kiegészítő stresszt jelent a beteg számára. A terápia mindig a tünetek enyhítésére irányul. Fizioterápiás vagy fizikai intézkedések gyakran is enyhítheti a kellemetlenségeket. A palliatív ellátás másik pillére az ápoláson és a beteg pszichoszociális ellátásán alapul. Ez a része a terápia a betegség előrehaladtával egyre fontosabbá válik. A tünetkezelés és a pszichológiai ellátás kombinációja még az élet utolsó szakaszaiban is hozzájárul a magas életminőséghez. Fontos a közeli rokonok bevonása is a teljes kezelési koncepcióba. Az élet utolsó szakaszában ez megnyugtató érzés mind a beteg, mind a hozzátartozók számára.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A palliatív ellátásban az alapelv a lehető legkevesebb technológia alkalmazása. Kerülni kell a megterhelő diagnosztikai eljárásokat. A beteg fő panasza ismert. A palliatív ellátás orvosi területén a fő gond a tünetek kontrollja. Gyakran ésszerűtlen, ha új tünetek jelentkezésekor oksági kutatásokat végeznek. A legtöbb esetben ez a betegség új szakaszának kezdete, további szervek érintettségével. A kudarc tüneteinek sokaságát úgy kell kezelni, hogy a beteg életminőségét javítsa. Ugyanakkor kevésbé stresszes vizsgálatok, például laboratóriumi vizsgálatok a vérváladékot, székletet vagy vizeletet kell végezni. Változások a vér vagy más biológiai mintákban további nyomokat nyújthatnak, amelyek terhes terápiák nélkül kezelhetők a palliatív ellátás keretében. Például a fertőzések gyakran visszafordíthatók gyógyszeres kezeléssel. Ha az ásványi anyag egyensúly kisiklott, a diéta vagy a igazgatás további ásványok segíthet. Kivételes esetekben a képalkotás hasznos lehet Egészség krízisek a hirtelen változások, például a bélelzáródás, vizelet-visszatartás, vagy mások, és azonnali sürgősségi kezelés megkezdéséhez. A fő hangsúly azonban a súlyos mögöttes orvosi és pszichoszociális támogatásra irányul feltétel. Ebben az összefüggésben, mint már említettük, a palliatív ellátás célja az életminőség fenntartása az élet végéig a betegség súlyossága ellenére. Az orvosi ellátás mellett a pszichoszociális komponens terápia gyakran még nagyobb szerepet játszik. Ebben az összefüggésben be kell tartani a palliatív orvoslás néhány fontos alapelvét. Ezek az elvek magukban foglalják a páciensnek az igazság megmondását feltétel és útmutatást nyújt a döntéshozatalhoz. A betegnek ezen az alapon autonóm módon kell döntenie a kezelési intézkedésekről. A terápiának nem szabad vezet a szenvedés növekedéséhez, még akkor is, ha az élet meghosszabbítását célozza. A szociális kapcsolat különösen fontos a palliatív ellátásban.
