Nyomásimpulzus: kezelés, hatás és kockázatok

A fiziológiában a nyomásimpulzus a vér nyomás görbe formájában. Ettől meg kell különböztetni a szívnyomás impulzust, amely egy bradycardicus erőteljes impulzusnak felel meg, egyidejűleg vér nyomás és az emelkedő koponyaűri nyomás tünetének számít. A koponyaűri nyomás növekedése összefüggésbe hozható gyulladás, daganatok vagy agyvérzés.

Mi a nyomásimpulzus?

A fiziológiában a nyomásimpulzus a vér nyomás görbe formában. Az impulzus az érfal izomzatának mechanikusan ritmikus tágulása vagy összehúzódása, amelyet szívműködés vált ki. Néha a pulzus az artériák elektronikusan mérhető és tapintható érrendszeri dilatációjára is utal a test meghatározott régióiban. A szív nyomáshullámokat bocsát ki, amelyek az egyén viselkedésében tükröződnek hajók. A nyomáshullámok vagy a lefolyás rögzítése vérnyomás alatt szívelernyedés és a szisztolé a szív fiziológia nyomásimpulzusnak nevezi. Ez a felvétel görbe diagramként készül, amely egyértelműen képes rögzíteni a nyomáshullámokat. Kardiológia akkor is nyomásimpulzusra utal, ha van egy bizonyos minőségi impulzus. Így a kardiológus bradikardikus, erős pulzusra utal, egyidejűleg megnövekedve vérnyomás mint nyomásimpulzus. Bradycardia ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a beteg szív aránya a növekedés ellenére lelassul vérnyomás. A pulzus minősége kardiológia, a nyomásimpulzus patofiziológiailag társul, és ezáltal tüneti módon jelzi a kóros testfolyamatokat.

Funkció, hatás és célok

A fiziológia nyomásimpulzusának megfelel a vérnyomás folyamatának grafikus rögzítése a sys- és szívelernyedés a szív, amely egyenértékű egy görbe ábrával. Az aortán belül egy lassú vérnyomásgörbe fekszik, alacsonyabb értékekkel, mint a perifériában hajók. Az egyén hajók az emberi testben különböző anatómiai szerkezetek vannak. A test perifériáján az erek valamivel keskenyebbek és kissé kevésbé rugalmasak, mint a test közepén. Ezek a minőségbeli különbségek vezet a periféria és a központ közötti vérnyomás-különbségekre. A különbségek mennyiségileg és minőségileg egyaránt észrevehetők. Ezenkívül a szív által kibocsátott nyomáshullámok visszaverődnek az érágakról és a záróizmokról. A visszavert nyomáshullámok úgyszólván visszahúzódnak a szív irányába, amely már a következő nyomáshullámot bocsátja ki. A visszavert nyomáshullámok összeadódnak ezzel az újonnan kibocsátott hullámmal, így az újonnan kibocsátott hullám eltúlzott. Ezenkívül a szív újonnan kibocsátott nyomáshulláma az erek elágazásainál és a záróizomereknél is visszaverődik, és ez a visszaverődés gyenge kéthéjú impulzus-hullámot eredményez, amelyet dikrotikus impulzus-hullámnak is neveznek. Emiatt a nyomásimpulzus a grafikus impulzusábrázolás értelmében természetesen nagyobb vérnyomásamplitúdót mutat a perifériás erekben, mint a középpontban. Az impulzusamplitúdó kifejezés arra a kapcsolatra utal, amelyet a szív két külön fázisban működtet. Ezek közül az első a kontrakciós vagy kilökő szakasz, más néven szisztolé. A második fázis a kikapcsolódás fázis vagy szívelernyedés, amelyet töltési vagy pihenési fázisnak neveznek. Emiatt a szív csak a szisztolé összehúzódása során generálja nyomáshullámait. A szisztolés csúcsnyomás és a minimális diasztolés nyomás közötti különbség az impulzus amplitúdója, a pulzusnyomás vagy a vérnyomás amplitúdója. A periféria és a központ érrendszeri tulajdonságai, valamint a hullámvisszaverődések miatt a vérnyomás nagyobb amplitúdója van jelen a nyomásban pulzusmérés még a vizsgált személynél is fekvő helyzetben a lábakon vagy a lábakon, mint a központon belül. A szív közelében a nyomásimpulzus görbéje bevágást mutat, amelyet metszésnek is neveznek. Ez a bemetszés az aorta szelepek ellen kialakuló alacsony véráramlásnak köszönhető. A aorta szelep általában törli a bemetszést.

Betegségek és állapotok

In kardiológia, a nyomásimpulzus nem a grafikus ábrázolást jelenti a leírt sajátosságokkal, hanem a vérnyomás emelkedésével járó lassú és egyben erőteljes impulzust. Ebben az összefüggésben a nyomásimpulzus a kóros testfolyamatok egyik lehetséges tünete. A patofiziológia felismeri a szívnyomás pulzust, mint a koponyaűri nyomás gyors növekedésének tünetét. A koponyaűri nyomás gyors növekedése életveszélyes. Egy bizonyos ponton a agy nincs több helye, ha a nyomás emelkedik, és végül megszorul vagy összenyomódik. A halál akkor következik be, amikor autonóm agy területek összenyomódnak. Különböző betegségfolyamatok lehetnek felelősek az intrakraniális nyomás és az ezzel járó nyomásimpulzus gyors növekedéséért. Ezek egyike egy gyorsan növekvő daganat. A daganatszövet kitágul és így kiszorítja a agy, így apránként növekszik a koponyaűri nyomás. Az intrakraniális nyomás növekedését azonban nem mindig kell társítani a tumor betegségével. Agyhártyagyulladás vagy az agyszövet más gyulladásos folyamatai is okozhatják a nyomást a koponya emelkedni. Mikroorganizmusok, mint pl baktériumok felelős lehet az agy gyulladásos folyamataiért. Autoimmun betegségek mint például sclerosis multiplex gyulladásos folyamatok miatt enyhe nyomásnövekedést is okozhat, de ez általában nem eredményez életveszélyes helyzetet, és jellemzően nem jár nyomásimpulzusokkal. Az agyi ödéma esetében más a helyzet. Egy bizonyos méret felett az ilyen felhalmozódások víz az agyban a koponyaűri nyomás gyors nyomásimpulzus-növekedésével nyilvánulhatnak meg. A véletlen traumával összefüggő agyi vérzések szintén életveszélyesek, ha a vérzés elér egy bizonyos mértéket, mivel az agyszövet a szökött vér miatt elveszítheti a teret, és emelheti az agy nyomását. A nyomásimpulzus mellett az emelkedő koponyaűri nyomás is észrevehető olyan tüneteknél, mint a tudat elhomályosodása vagy az eszméletvesztés, valamint hányinger és még hányás egy súlyos fejfájás. A nyomás növekedésével járó agyszövet összenyomódása szintén hiányt okozhat minden testi folyamatban, például motoros, beszédi vagy kognitív deficitben.