A nyaki gerinc szindróma a tünetek olyan komplexusa, amelyet sokféle ok kiválthat, ezért valójában sokféle betegség megjelenésének gyűjtőfogalma. Leggyakrabban a nyaki gerinc szindrómát a nyaki gerincből eredő probléma okozza. Különösen fontos szerepet játszanak itt az úgynevezett gerincoszlop elzáródások, amelyek az egyes csigolyák közötti csuklós kapcsolatok szegmentális funkcionális rendellenességeként értendők. A nyaki gerinc szindróma okai a tünetek időbeli lefolyásától is függenek:
- A tünetek váratlan előfordulása (akut cervicalis gerinc szindróma) nagyobb valószínűséggel a nyaki gerinc hirtelen túlterhelésére utal, mint egy közlekedési balesetben („ostorszíj“), Súlyos, megszokatlan megterhelés vagy hasonló mozgásminták.
- A krónikus nyaki gerinc szindróma gyakran más, hosszabb ideig tartó törzseknek vagy folyamatoknak köszönhető.
Az intervertebrális lemezek degeneratív változása
A leggyakoribb oka az a krónikus nyaki gerinc szindróma az intervertebrális lemezek kopása és változásai, a kapcsolódó porcogó és a csigolyatestek a gerincnek a mindennapi életben kitett állandó feszültségek miatt. A természetes öregedés miatt a csigolyaközi porckorongok folyadékot veszítenek, és így keskenyebbé válnak. Ezen felül a réteg porcogó között csigolyák a csigolyatestek pedig egyre jobban zsugorodnak, míg végül azsokk abszorber ”már nem tartható fenn.
Mivel a csigolyák két csigolya közötti teret már nem tudja megfelelően kitölteni, de a gerincoszlopnak még mindig ellen kell állnia a mindennapi stresszeknek, a test elkezdi „csatolni” magát a csigolyákhoz, és csontos ágakat (= oszteofitákat) alkot. Az erő így nagyobb felületre vihető át, ami csökkenti az egyes csigolyák terhelését. Ez a mobilitás rovására megy végbe, amelyet természetesen ezek a további csontrészek korlátoznak.
Ha a csigolyák sarkantyúi folyamatosan nőnek, akkor egy bizonyos ponton elkerülhetetlen, hogy a szomszédos csigolyák újonnan kialakult nyúlványai összeérjenek, ami aztán a mozgással kapcsolatos fájdalom. Mozgásfüggő fájdalom az okozza, hogy a meghosszabbítások különböző mértékben találkoznak a csigolyatestek forgása miatt, amikor a test forog. Ezek a csigolyaközi porckorongok, amelyek keskenyebbek a folyadékvesztés következtében, mindenkiben előfordulnak.
Azonban nem minden keskeny intervertebrális koronggal rendelkező személynél alakul ki nyaki gerinc szindróma. Az érintettek számára gyakran vannak más tényezők, amelyek tovább növelik a megterhelést. Klasszikusan ezek magukban foglalják az egyoldalú mozdulatokat vagy a rossz testtartást a számítógépes tevékenység során.
A csont sarkantyúinak fájdalmas súrlódása azonban nem marad a gerinc felépítésének ezen változásainak egyetlen következménye. Összegezve: a csigolyák közötti tér egyre kevesebbel van kitöltve csigolyák, de több csont, hogy ellenálljon a terhelésnek a csigolyaközi porckorong hiánya ellenére. A csigolyák közötti tér azonban rendkívül fontos, mert éppen ezekben az intervertebrális terekben, mindig két szomszédos csigolyatest között mozognak az egyes ideggyökerek a gerincoszlopból egy csontos csatornán (= Foramen intervertebrale) keresztül annak érdekében, hogy onnan mozoghat a testbe és irányíthatja az olyan funkciókat, mint az izom összehúzódások és az érintés érzékenysége.
A helyhiány azt jelenti, hogy ez a tér túl keskeny lesz, és a csont részek rányomódhatnak ezekre idegek. Ezek idegek reagáljon erre a nyomásra a karok és / vagy kezek szenzoros zavaraival, amelyek súlyosak lehetnek fájdalom. Ha a karok zsibbadása, bizsergése, fájdalma vagy gyengesége jelentkezik, akkor az érintettnek feltétlenül konzultálnia kell orvosával, mivel ezek a idegek, amelyet sürgősen kezelni kell a maradandó károsodás megelőzése érdekében.
