A mitokondrium különböző típusai Mitokondria

Különböző típusú mitokondriumok

Három különböző típusú mitokondrium ismertek: sacculus, cristalis és tubulus típusú. A besorolást a belső membrán belsejében található bemélyedések alapján végezzük mitokondrium. E behúzások megjelenésétől függően meghatározható a típus.

Ezek a redők felszíni megnagyobbodásként szolgálnak (több hely van a légzési lánc számára). A cristae típus vékony csík alakú inverziókkal rendelkezik. A tubulus típusú cső alakú behúzásokkal, a saccule típus pedig cső alakú behúzásokkal rendelkezik, kis kidudorodásokkal.

A krita típus a leggyakoribb. A tubulus típus főleg a szteroidokat termelő sejtekben fordul elő. A sacculus típus csak a mellékvese kéreg zona fasciculatában található meg. Esetenként egy negyedik típust prizmatípusnak is neveznek. Az ilyen típusú domborulatok háromszög alakúak, és csak a vörösvérsejt speciális sejtjeiben (asztrocitáiban) találhatók meg máj.

Mitokondriális DNS

Ráadásul a sejtmag, mitokondrium a saját DNS-t tartalmazzák fő tárolóhelyként. Ez egyedivé teszi őket a többi sejtorganellához képest. Egy másik különlegesség, hogy ez a DNS gyűrű alakú formában, úgynevezett plazmidként van jelen, és nem, mint a a sejtmag, formájában kromoszómák.

Ez a jelenség az úgynevezett endosymbiont elmélettel magyarázható, amely szerint a mitokondrium az ősidőkben saját élő sejt volt. Ezeket az ősi mitokondriumokat végül nagyobb egysejtű szervezetek lenyelték, és ezentúl munkájukat a másik szervezet szolgálatába állították. Ez az együttműködés olyan jól működött, hogy a mitokondrium elveszítette azokat a tulajdonságokat, amelyek önálló életformává tették őket, és beépültek a sejtéletbe.

További érv az elmélet mellett az, hogy a mitokondriumok függetlenül osztódnak és növekednek anélkül, hogy információt igényelnének tőlük a sejtmag. A mitokondrium DNS-jükkel is kivétel a test többi része alól, mivel a mitokondriális DNS szigorúan az anyától öröklődik. Úgyszólván az anyai petesejtekkel szállítják őket, és az embrionális fejlődés során addig osztódnak, amíg mindegyik testsejtben nincs elegendő mitokondrium. DNS-jük megegyezik, ami azt jelenti, hogy az anya örökletes vonalai hosszú időre vezethetők vissza. Természetesen vannak olyanok is genetikai betegségek a mitokondriális DNS, az úgynevezett mitokondropátiák. Ezek azonban csak anyától gyermekig örökölhetők, és általában rendkívül ritkák.