A maradék vizelet meghatározása az urológiában alkalmazott vizsgálati módszer. Ennek a vizsgálatnak a célja a diagnosztizálása a hólyag ürítési rendellenesség, és ha szükséges, annak okának meghatározása.
Mi a maradék vizelet meghatározása?
A maradék vizelet meghatározása az urológia területén történik a lehetséges diagnosztizálásához hólyag ürítési rendellenesség. A maradék vizelet meghatározása az urológia területén történik a lehetséges diagnosztizálásához hólyag ürítési rendellenesség. A maradék vizelet az a kifejezés, amelyet az önkéntes vizelés után a hólyagban fennmaradó vizelet jellemez. A maradék vizelet képződése gyakran jelzi a hólyag diszfunkcióját, és kísérő tüneteként jelentkezik. Azt, hogy a hólyag csak hiányosan üríthető, a beteg gyakran nem veszi észre. Ez csak a betegség folyamán válik nyilvánvalóvá, visszatérő teltségérzet és gyakori állapot formájában vizelési inger. A maradék vizeletképződés gyakran akkor fordul elő, ha a hólyag nincs feszültség alatt. Még akkor is, ha a tünetek először nem okoznak kellemetlenséget, feltétlenül meg kell határozni az okot, majd megfelelő módon kell kezelni. Kezelés nélkül a kockázat húgyúti fertőzés óriási mértékben növekszik és képes vezet visszafordíthatatlan károkra. A maradék vizelet mennyiségének meghatározásához vizsgálatot végeznek szonográfia vagy a hólyagkatéter. A 100 ml maradék vizelet patológiásnak számít egy felnőttnél és a gyermekek hólyagkapacitásának körülbelül 10 százalékától. A maradék vizelet potenciális táptalajt jelent a kórokozók és a baktériumok. Ezért megnő a visszatérő húgyúti fertőzések és a hólyagkövek kialakulásának kockázata. Ez a hólyag fájdalmas kiürülésével nyilvánul meg, láz, és valószínűleg hidegrázás. A visszamaradt vizelet vissza tud épülni a vesékbe, és visszafordíthatatlan, akár akut károsodást okozhat vese kudarc. Gyakran ez a hólyag nagyon fájdalmas túlterjedését is eredményezi. A vizeletet már nem lehet elvezetni, úgynevezett teljes vizeletelzáródás lép fel.
Funkció, hatás és célok
A maradék vizelet kialakulásának számos oka van. Ezek lehetnek például a patológiás változások húgycső vagy pénisz. A környéken előforduló betegségek lehetnek phimosis (a fityma szűkülete), húgycső szűkület, sérülések a húgycsővagy urethralis carcinoma. Neurológiai állapotok, például a ütés, sclerosis multiplex (KISASSZONY), kétoldali bénulás vagy porckorongsérv felelős lehet a maradék vizeletképződésért is. Esetenként traumatikus medencefenék törés or antidepresszánsok mellékhatásai és a antihisztaminok kiváltó okok is lehetnek. Különösen a férfi nemben, prosztata bővítés (jóindulatú prosztata hiperplázia), Vagy prosztatarák a maradék vizelet képződésének oka lehet. A kibővített prosztata vagy egy karcinóma elszaporodása lehet vezet a szűkülete húgycső és így befolyásolhatja, vagy akár blokkolhatja a vizelet kiáramlását. Különösen nőstényekben, egy süllyesztett méh tud vezet a maradék vizeletképződéshez. A leeresztett méh összenyomhatja a húgycsövet, és ezáltal zavarhatja vagy blokkolhatja a vizelet áramlását. A maradék vizeletképződés első szakaszában az érintett személy először gyakori megfigyelést végez vizelési inger kis mennyiségű vizelet felszabadulásával, ami nem fájdalmas. A hólyagot nem lehet teljesen kiüríteni, és a vizelet maradéka a hólyag belsejében marad. Annak megállapításához, hogy ez-e kóros vizelési magatartás, maradék vizelet-meghatározást kell végezni. Ez a meghatározás szonográfiai úton végezhető (egy ultrahang szonda) vagy a hólyagkatéter. A szonográfiai reziduális vizelet meghatározása során megkülönböztetik a transzabdominális (a hasfal fölött) és a hüvelyi hüvelyi bejárat). A gyakorlatban a transzabdominális szonográfiát gyakrabban alkalmazzák. Ebben az esetben a betegnek a szonográfia előtt WC-re kell mennie, és ki kell ürítenie a hólyagját. Ezt lehetőleg nyomás nélkül kell megtenni. Ezután a beteg visszafekszik a vizsgálati kanapéra, és kiteszi az alsó hasat. Kenőanyag és a ultrahang próba, a húgyhólyagban visszatartott vizelet most a hasfalon keresztül kiszámítható és képalkotással értékelhető. Alternatív megoldásként a ultrahang próba kenhető géllel is behelyezhető a hüvelybe. Meghatározás a hólyagkatéter megkülönböztetik a transzurethralis hólyagkatétert és a suprapubicus hólyagkatétert. A transzuretralis katétert a húgycsőn keresztül helyezzük a húgyhólyagba. Ebben az esetben egy úgynevezett eldobható katétert használnak. A suprapubicus katéterrel a katétert a hasfalon keresztül helyezzük a húgyhólyagba. Ebben az eljárásban is a betegnek először ki kell ürítenie a hólyagját anélkül, hogy megnyomná. Ezután egy eldobható katétert helyeznek a húgyhólyagba a húgycsövön keresztül, és a maradék vizeletet gyűjtőzsákba gyűjtik a mennyiség meghatározása céljából. A maradék vizelet meghatározást pozitívnak nevezzük, ha a felnőtteknél 100 ml-nél nagyobb marad a vizelet, a gyermekeknél pedig a hólyagkapacitás több mint 10% -a.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Ha maradék vizelet marad a hólyagban, baktériumok és a vírusok formálódnak benne és a hólyag belső falához kapcsolódnak. Ennek eredményeként a hólyagot nem öblítik rendszeresen, és visszatérő hólyagfertőzések jelentkeznek. Ha a húgyhólyag ürítési rendellenességét nem korrigálják, a baktériumok és a vírusok feljuthat a vesékig és vesemedencét okozhat gyulladás. Ez súlyos következményekkel jár fájdalom esetleg visszafordíthatatlan vesekárosodás. Továbbá, vizelet-visszatartás megeshet. A vese a vízelvezető rendszer működése zavart okoz, mivel a hólyag nem rendelkezik elegendő kapacitással a további vizelet összegyűjtésére. Ha lemaradás történik a vese, ez szövetkárosodáshoz vezethet. Ezenkívül előfordulhat a húgyhólyag túldesztenziója vagy egy reflexszerűen hipotonikus hólyagizom. A húgyhólyag és a vesék visszafordíthatatlan károsodásának megelőzése érdekében a maradék vizeletet el kell végezni, és az okokat megfelelően kezelni kell.
