A maradék vizelet meghatározása ultrahang (szinonima: ultrahang-segített maradék vizeletmeghatározás; szonográfiai maradék vizeletmeghatározás) az urológia diagnosztikai eljárása, amely akkor alkalmazható, vizelet-visszatartás (vizelet visszatartás) a hólyag gyanúsítható. Amellett, hogy gyanús esetekben rutinszerűen alkalmazza vizelet-visszatartás, a diagnosztikai eljárás döntő szerepet játszik a posztoperatív vizelet diszfunkció értékelésében, amely előfordulhat például a végbél. A szonográfiai képalkotás segítségével a maradék vizelet tünetei viszonylag pontosan kimutathatók. A vizsgálat során a kötet jóval 100 ml vizelet alatt van a küszöbérték. Pozitív megállapítás esetén azonban a további intézkedések meghozatala előtt más tényezőket, például az életkort be kell vonni a további eljárásba. Idősebb betegeknél magasabb maradhat a vizelet maradéka kötet, amelyet azonban bizonyos körülmények között tolerálni lehet. Iránymutatásként az idősebb betegek számára a maradék vizelet kötet a maximum 20% -a hólyag a kapacitás még mindig az elfogadható tartományon belül van. Mindazonáltal még idős betegeknél is szem előtt kell tartani, hogy a megnövekedett maradék vizeletmennyiség (> 300 ml) kombinálva más betegségekkel, mint pl. magas vérnyomás (magas vérnyomás), Vagy cukorbetegség mellitus, jelentősen megnövekedett kockázatot jelent húgyúti fertőzés.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Rutin diagnosztika - a szonográfiai maradék vizelet-meghatározást rendszeres időközönként el kell végezni az idősebb kor előtt, mert a maradék vizelet jelenléte károsodott Egészség.
- Jóindulatú prosztatahiperplázia (BPH) - a jóindulatú prosztata hiperplázia (jóindulatú prosztata megnagyobbodás) jelenléte gyakran vezet vizelet-visszatartás, mert az átmeneti terület a hólyag hoz húgycső tömegesen szűkül.
- Cukorbetegség mellitus - az urogenitális traktus szűkülete mellett, diabetes mellitus szintén jelzés, mert a cukorbetegség okozhat idegkárosodás, melyik tud vezet a húgyhólyag ürítésének csökkent képességére.
Az eljárás
A rutin diagnosztika részét képező szonográfiai reziduális vizeletmeghatározás segítségével az összes idős beteg körülbelül 90% -a osztályozható addig a pontig, ahol az elsődleges konzervatív terápia kísérlet (műtéti beavatkozás nélkül) megkezdhető. A rutindiagnosztikán túlmenő speciális invazív vizsgálatok általában nem szükségesek, vagy nem javallottak, mivel a szövődmények kockázata sokkal nagyobbnak minősíthető, mint a ultrahang.
- Azon tény alapján, hogy a szonográfiai reziduális vizelet meghatározása nem jár semmilyen szövődménnyel, és szinte minden betegnél elvégezhető, az eljárás a nem invazív maradék vizelet-meghatározás módszere.
- A szonográfiai maradék vizelet-meghatározás során azonban meg kell jegyezni, hogy a mérés pontossága változó. A húgyhólyag töltési térfogatától, de az alkalmazott eszköztől és a térfogat kiszámításához használt képlettől függően a maradék vizeletmennyiség értékelése változó. Ez különös jelentőséggel bír az összehasonlító mérés során, például az a krónikus betegség.
- A rendelkezésre álló változók eredményeként összehasonlító méréseket kell végezni, ha lehetséges, orvosnak egy eszközzel. Ha eltérések mutatkoznak a szonográfiailag meghatározott maradék vizeletmennyiség és a klinikai tünetek között, a maradék vizeletmennyiség további meghatározását meg kell határozni és összehasonlítani kell egyszer használatos katéterezéssel.
- A rutinvizsgálathoz azonban a maradék vizelet szonográfiai meghatározása majdnem optimális. A különböző változók következtében az abszolút maradék vizelet küszöbértékek meghatározása a klinikai gyakorlatban korántsem volt kiváló. A csak egy mért értékre vonatkozó terápiás orientáció szintén nem tekinthető célszerűnek az eljárás alkalmazásában, mivel a mérési eredmények ingadozása még a betegben is kimutatható a napszak függvényében. Általában alacsonyabb maradék vizeletmennyiséget lehet meghatározni reggel, mint este. Ezért a húgyhólyag-kapacitáshoz viszonyított relatív maradék vizeletértékeket hasznosabbnak kell tekinteni. Ezenkívül a maradék vizeletmennyiség felmérése érdekében a nap különböző időpontjaiban megismételt méréseket is be kell vonni.
Szonográfiai reziduális vizeletmeghatározás módszerei
Transzvaginális szonográfia
- A transzvaginalis ultrahangvizsgálat lehetővé teszi a maradék vizelet pontos meghatározását. A maradék vizelet meghatározásához a hólyagot a szagittális síkban nézzük meg (nyílszerű - ha a szagittális síkra függőlegesen nézünk, a test oldalirányú képe látható).
- A buborék térfogatának meghatározásához a „buborék térfogata ml-ben = 5.9 × H × D - 14.6” képletet alkalmazzuk. A képletben szereplő „H” és „D” a vízszintes és mélység legnagyobb átmérőjét írja le.
Transabdominális szonográfia
- A maradék vizelet meghatározására általában a transzabdominális szonográfia a leggyakrabban használt módszer. A maradék vizeletmeghatározás előtt felkérik a beteget, hogy menjen WC-re, és ha lehetséges, végezze el a húgyhólyag teljes kiürítését.
- A sikeres vizeletürítés után lehetőség van vizualizálni és tovább számszerűsíteni a húgyhólyag méretét és egyúttal a maradék vizeletet, ha van ilyen. A maradék vizelet milliliter pontos szonográfiai meghatározását azonban nehéz megvalósítani.
- A számításhoz a „hólyagtérfogat ml-ben = H × Sz × M × 0.7” képletet használják ultrahang. Ebben a képletben a „H” a vízszintes maximális átmérőt, a „W” a legnagyobb szélességét és a „D” a legnagyobb mélységű átmérőt írja le.
- Az eredmények értelmezése szempontjából döntő jelentőségű, hogy az 50 ml alatti mérési térfogatoknál a mérési pontosság jelentősen csökken, így magasabb hibaarányok érhetők el.
Megjegyzés: A maradék vizelet térfogata és a hólyag kimeneti obstrukciója közötti összefüggés (BOO; a vizelet áramlásának elzáródása a hólyagból a húgycső) csak enyhe. Leggyakrabban a maradék vizeletet a detrusor alulműködése okozza (a hólyagizom alulműködése, amely szabályozza a hólyag ürítését).
